Egyetemista fiú ül a szobájában és híreket néz a tévében. Minden csatornán a H1N1 gyors terjedéséről van szó. Szülei benyitnak hozzá, és közlik; színházba mennek. Kérik, hogy délután menjen el az orvoshoz, és hozzájuk hasonlóan oltassa be magát a H1N1 ellen. A fiú legyint, és becsukja az ajtót.

Nemsokára köhögni kezd. Megméri a lázát, majd ijedten magára kapja a kabátját, és leszalad a Nyugati pu. szomszédságában álló régi belvárosi ház lépcsőin az utcára. Zavartan néz körül a Nyugati téren. Egyre csúnyábban köhögve betér az Alexandra könyváruházba. Dülöngélve, a torkát fogva megy fel az első emeletre. A lépcsőn majdnem visszafordul, mikor egy szintén köhögő idős hölgy jön vele szemben lefelé. A szája elé tartja a kezét, és elfordul. Aztán tüsszent is egy nagyot. Az emeleten sápadtan odatántorog az egyik eladóhoz, és megkérdezi, hol találja a barátnőjét, Anitát, aki a könyváruházban dolgozik. Az eladó közli vele, hogy az éppen szabadnapos. A fiú előveszi a mobilját, és már épp fel akarja hívni, mikor váratlanul összefut Violával, az egyik nagyon csinos évfolyamtársával. A lány is nagyokat tüsszent.

Eleinte letörten üdvözlik egymást, de aztán a fiú spontán meghívja Violát a Nyugati tér másik oldalán lévő West End bevásárló központba egy kávéra. A lány az orrát törölgetve, de vidáman belekarol, és hangosan nevetgélve rendelnek maguknak egy kávét. A fiú egészen közel ül hozzá, majd átöleli és szorosan magához húzza a lányt. Szemmel láthatóan megnyugtatja őket a tudat, hogy együtt lehetnek. A H1N1-ről beszélgetnek, majd miután megitták a kávét, felmennek a fiú szüleinek lakásába. Már a lépcsőházban hevesen szeretkezni kezdenek. Szenvedélyesen csókolják és simogatják egymást, néha köhögési rohamok és sorozatos tüsszentések közepette. A közelükben kinyílik egy ajtó, és egy idős asszony rosszallóan rájuk szól, hogy lehetőleg máshol erkölcstelenkedjenek. Mielőtt azonban becsukja az ajtót, ő is csúnyán köhögni kezd, és a mellkasát fogja. A fiatalok erre bemenekülnek a lakásba.

A fiú szobájában folytatják szeretkezést. Közben szó szerint összefolyik taknyuk, nyáluk. Mégis, látszik rajtuk, hogy már éppen ezt élvezik az egészben a legjobban. Meztelenre vetkőznek, és testfolyadékaikat valóságos kéjjel kenik szét egymás csupasz testén. A fiú közben újra és újra azt mondogatja, hogy nem érdekli, ha meg kell halnia. A lány nem mond semmit, csak élénken vonaglik a fiú széles franciaágyán, nagyokat nyögve, mint akinek sorozatos orgazmusa van.

Ekkor csengetnek. A két fiatal összerezzen, és értetlenül néznek egymásra. Pár perc múlva ismét csengetés. Majd ismét, egyre hosszabban. A fiú nagyokat káromkodva ugrik ki az ágyból, és magára kapja a fürdőköpenyét. Az előszobába megy, és kiles a kukucskálón. Idegesen és tehetetlenül rázni kezdi a fejét, mikor megpillantja az ajtó túloldalán barátnőjét, Anitát. Pár perc gondolkodás után kinyitja neki az ajtót, majd kezét maga elé tartva jelzi a lánynak, hogy nagyon beteg, és ne jöjjön közelebb, mert nem akarja megfertőzni. Anita azonban a nyakába borul, és csókolgatni kezdi. Közben azt suttogja neki, hogy mindennél és mindenkinél jobban szereti.

A fiú tehetetlen megadással tűri, ahogy Anita becsukja maga mögött az ajtót, és pár ügyes mozdulattal kioldja fürdőköpenyének derékon összekötött övét. Mikor azonban a lány látja, hogy anyaszült meztelen, és testét igencsak vastagon fedi a szájrúzs, döbbenten hátrál két lépést. A fiú kéri, hogy had magyarázza meg. Anita a szobájába ront, ahol megpillantja az ágyban Violát. Sarkon pördül, peckesen odamegy a fiúhoz, és lekever neki egy hatalmas pofont. Aztán a bejárati ajtóhoz megy, kinyitja, és már-már úgy néz ki, távozni akar, mikor váratlanul meggondolja magát, visszafordul, és becsukja az ajtót. Lassú mozdulatokkal leteszi a táskáját, leveszi és felakasztja a fogasra a kabátját, majd újra bemegy a fiú szobájába, leül az ágy szélére, és szó nélkül vetkőzni kezd.

A fiú megint magyarázkodni próbál, de Anita immár anyaszült meztelenül odalép hozzá, és mosolyogva a szájára teszi a mutatóujját. Aztán a tévéhez lép, és bekapcsolja. A három fiatal leül egymás mellé az ágy szélére, és figyelmesen hallgatja a híreket. Egy riporter épp arról tudósít, hogy Budapesten csak az elmúlt órákban sok tízezer áldozatot követelt a vírus egy teljesen új, hirtelen mutálódott változata, mely látszólag feltartóztathatatlanul terjed az egész országban.

Viola feláll, és az ablakhoz lép, ahonnan rálátni a Nyugati térre. Rémülten sikít egy nagyot. A másik két fiatal is odaugrik, hogy kinézzen. Az téren egy villamos és két autó áll keresztben, körülöttük emberek fekszenek az aszfalton. Mások pánikszerűen rohangálnak, miközben néha meggörnyednek a köhögési rohamoktól.

Anita is köhögni kezd, majd vért köp. Nemsokára mindhárman az ágyban fekszenek újra és fulladoznak a köhögéstől. Közben immár hármasban szeretkeznek, és szinte eszelősen azt hajtogatják, hogy nem félnek a haláltól. Minden csupa vér. A szoba egy csatatérhez hasonlít. Végül a köhögési rohamoktól és a magas láztól annyira kifáradnak, hogy elvesztik az eszméletüket.

A fiú késő este arra ébred, hogy kopognak az ajtaján. Kitapogatja a sötétben az ágya melletti kislámpát és felkapcsolja. Döbbenten néz maga körül. A két lány sehol, a szoba és az ágy rendben vannak. Magára kapja a fürdőköpenyét, az ajtóhoz tántorog, és kinyitja. Szülei állnak előtte, és közlik vele, hogy megjöttek a színházból, ő pedig jobban tenné, ha legalább napközben felkelne az ágyból, és végre beoltatná magát.

A fiú rémülten csapja be előttük az ajtót. Bekapcsolja a tévét. A hírekben éppen arról tudósítanak, hogy a H1N1-nek Magyarországon két újabb áldozata van; két fiatal budapesti lány. A fiú rémülten veszi a mobilját, de hiába próbálja elérni barátnőjét. Aztán Violával is eredménytelenül próbálkozik. Feláll, az ablakhoz lép, és kinéz. Minden normálisnak tűnik.

Ekkor azonban görcsösen köhög, és hirtelen vért köp. Ledobja a fürdőköpenyt, és eszelősen nevetve táncolni kezd...