HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.02.22. 22:47 magyardekameron

Cserna-Szabó András: Hol lakik a boldogság?

Címkék: cserna szabó andrás

Farsang, a dalköltő egy belvárosi zenés bár V.I.P. nyitóbuliján vett részt. December volt, nem sokkal karácsony előtt, kint az utcán tombolt a hóvihar, bent viszont trópusi hőség, a vendégek homlokán gyöngyözött a verejték. Az afrikai bútorokkal és faszobrokkal berendezett pincehelyiség zsúfolásig telt felkapott sorozatszínészekkel, vérvörösre festett szájú, bolti mellű celeblányokkal, szmokingos üzletemberekkel, púderes arcú zsúrpubikkal, szőkített hajú, öregedő zenészekkel. Mindenki úgy tett, mintha jól érezné magát, mintha remekül szórakozna, pedig nem, szó sem volt róla: itt mindenki dolgozott. Főműsoridő volt. A szemükkel folyton a fotósokat keresték, azt figyelték, honnan fog villanni a vaku. Puszilkóztak, helyezkedtek, dörgölőztek, smúzoltak. Ezerrel pörgött a budapesti popélet...

Farsang egy zsírúj formáció, a Hamis Csöcsök nevű diszkópunk együttes vendégeként érkezett a csillogó partira. Írt a fiúknak a régi szép időkben néhány egészen brutális dalszöveget, még akkor, mikor a banda igazi, kegyetlen és könyörtelen punkzenét játszott, apró, füstös klubokban lépett fel, és a színpadról állati beleket öntött vödörből a közönségére. Őszinte és vidám srácok voltak. Aztán felfigyelt rájuk egy meleg producer, és kitalálta, a Vérnősző Barmok nevet Hamis Csöcsökre kell cserélni, a punk hangzást meg a Boney M. örökzöld slágereivel kell finoman vegyíteni. A fiúknak pedig lánnyá kell változni.

A vérnősző barmok tehát varázsütésre hamis csöcsökké alakultak, a 4 skizofrén heteróból 4 vigyorgó, seggriszáló transzvesztita lett. A célközönség (a nemi identitását kereső tizenéves nemzedék) pedig valósággal zabálta a Hamis Csöcsöket, a lemezboltok előtt kilométeres sor állt, mikor dedikáltak, a kamaszfiúk sikítva könnyeztek koncertjeiken, és a VIVA tévéből is ők folytak hónapok óta. Jelentős popparti elképzelhetetlen volt nélkülük.

Farsang úgy került a képbe, hogy a zenekar frontembere, Bloody Mary (eredetileg Miklós) éppen egy sashegyi magánklinikán pihente ki az elmúlt fél év kokaincsíkos hétköznapjait. A Hamis Csöcsöknek lett egy felesleges V.I.P. belépőjük, és arra gondoltak, elhívják régi haverjukat, Farsangot. (Persze a dalköltő sem volt teljesen idióta, ismerte ő a popszakmát, tudta, hogy a fiúk is sejtik, a pünkösdi királyságnak nemsokára vége, jönnek majd helyükbe az új sztárok, és akkor a Csöcsök kénytelenek lesznek visszavedleni Barmokká. És akkor persze megint nagy szükségük lesz Farsang tehetségére. Mert akárhogy is, punk-dalszövegben Hegyeshalomtól Röszkéig nincs jobb Farsangnál.)

A dalköltő érkezése után nem sokkal felfedezte a sokadalomban azt a bizonyos meleg producert, aki Hamis Csöcsökké tette barátait. Az egyik sarokban ült egy oroszlánfejekkel díszített koromfekete trónszékben, mellette lángvörös hajú, jócskán felpumpált mellű, aranyszínű estélyit viselő luxusprosti. Csókolóztak, sőt, a férfi feje olykor eltűnt a nő tengermély dekoltázsában. Farsang tudta, mindez színjáték, csupán a fotósoknak szól. Biztos forrásból értesült arról, hogy a producer a 12 éves cigányfiúkat szereti, egyszerre néggyel-öttel is megbirkózik, ha úgy hozza a sors.

A dalköltő nem sokat keveredett a celebnéppel. Mi dolga lett volna velük? Csak ült magányosan a bárnál, egyre-másra hörpölte az ingyenkoktélokat, és fűzte a félhomályban a szeplős, szőke pultoslányt. A lányról hamarosan kiderült, hogy Etelnek hívják, nincs még 20 éves, állatorvosnak tanul a fővárosban, egy alföldi tanyán nőtt fel, és minden vágya, hogy egyszer majd disznókat gyógyítson (malackákat, így mondta). Fogalma sem volt a koktélokról, bevallotta, hogy soha nem iszik. Azt a tucatnyi löttyöt, ami az itallapon szerepelt (a szokásos közhelyek: Sex on the Beach, Mojito, Piña Colada stb.), úgy készíti el, hogy a tulaj egy kis kockás füzetbe felírta neki a hozzávalók helyes arányait. Farsangnak tetszett a lány, az ártatlansága, a magánya, a szeplői. Valamit adni akart neki, valami ajándékot. Nem borravalót, nem üres bókakat, hanem valamit, amit csak ő adhat Etelnek. Elmesélte hát a Hemingway-daiquirí regényes történetét.

Tudja, Etel, 1914-ben új italosfiú került a havannai Floridita bárba – kezde a dalköltő –, a katalóniai Constantino Ribailagua, akit hamarosan mindenki csak Constanténak, azaz Állhatatosnak szólított. Constante, aki később megvásárolta a bárt, több mint százötven koktélreceptet ismert, valamennyit trópusi gyümölcsökből, cukorból és kubai fehér rumból készítette. Az ő találmánya a daiquirí is. A klasszikus daiquirí rum, zöldcitrom és cukor keverékéből készül, melyet egészen apróra tört és habbá felvert jégre öntenek, esetleg pár csepp maraschinót vegyítve hozzá. Hemingway Constantéval egyetértésben dolgozta ki a Daiquirí Speciált, azaz elhagyta a koktélból a cukrot, ám dupla adag jéghabot és dupla adag rumot alkalmazott. Kezdetben az italos barátságból készítette cukor nélkül az italát, aztán az író, mondhatni, vérszemet kapott és dupla adag rumot kezdett rendelni hozzá. Így keletkezett a Daiquirí Barbár módra, avagy Daiquirí Papa módra, majd továbbfejlesztett változata, a Dupla Papa.

A lány azt válaszolta édesen mosolyogva, szívesen megkóstolná ezt a Papát. Farsangnak már a száján volt, hogy azt mondja, mindössze három sarokra lakom, hagyjuk itt ezt a megveszekedett cirkuszi majomparádét, eresszünk forró vizet, csináljunk nagy habot, ugorjunk bele a vadonatúj fürdőkádamba és kortyoljunk közben Dupla Papát... De aztán izgulni kezdett, vagy inkább elszégyellte magát, a lényeg, hogy kivörösödött, hirtelen kiszáradt a szája, és nem jött ki egy hang se a torkán. Az mindenesetre kétségtelennek tűnt, hogy a komoly korkülönbség ellenére a kis szőke Etel szimpatizál a dalköltővel. És ezt minden bizonnyal a tulaj is éppen így érzékelte. A kövér, cowboykalapos tulajdonos egyszercsak beviharzott a pult mögé, karon fogta a lányt és a ruhatárba ráncigálta. Helyére egy idősebb, kiélt fejű vörös érkezett: a ruhatárosnő. Undok vigyor ült arcán, a dalköltő elé tett egy újabb Mojitót és azt mondta, a vendégekkel nem kokettálhatunk, mi itt dolgozunk, kérem.

Legalább a telefonszámomat fel kellett volna írnom, gondolta Farsang, de már késő volt. A tulaj ott állt a ruhatárnál, és dühös farkaskutyaként őrizte Etelt.

Éjfél is elmúlt már, és Farsang magányosan ült a bárpultnál, feje felett csillogó diszkógömb forgott, egyre-másra érkeztek elé a koktélok. Aztán a meleg producer a színpadra szólította a Hamis Csöcsöket. Az év meglepetésbandája, így konferálta fel őket. Csak hárman voltak, de ez nem akadályozhatta meg őket abban, hogy elnyomják a Rasputint kicsit sexpistolsosan, csillogó trapéznadrágban, pattogó műmellekkel, ezüstszínű parókában, kirúzsozva-kipúderezve – playbackre. Mivel Bloody Mary hiányzott, hát a basszeres srác tátogott helyette, de a közönség valószínűleg észre sem vette, hogy a csapat csorbát szenvedett.

Most kellene az egész tapsoló, viháncoló, éneklő tömeget leönteni egy nagyobb vödör meleg birkabéllel, gondolta Farsang, és eszébe jutottak azok a bizsergetően kellemes éjszakák, mikor a Vérnősző Barmok még külvárosi kocsmákban léptek fel, és nem ismerték a jóízlés határait.

A dalköltő már meglehetősen részeg volt, de még nem adta fel a vadászatot. Magányos vadász lett ittas szíve. Egyre csak a táncparkettet figyelte, ahol ittas celebek forgatták és tapizták egymást. A dalköltő a szerelmet kereste a tömegben, a Nagy Őt, az élet értelmét.

Minél jobban keressük, minél kétségbeesettebben, annál mélyebbre gurul a bokor aljában a szerelem elvesztett pöttyös lasztija – gondolta, behúzott még egy Piña Coladát, majd kissé dülöngélve indult a férfi mosdó felé. A Hamis Csöcsök éppen a Bahama Mamát tolták a színpadon, már annyira részegek voltak, hogy tátogni is elfelejtettek, de ez a szintén mámoros nagyérdeműt cseppet sem érdekelte, önfeledten vonatoztak körbe-körbe, mintha valami sátoros lagziban lennének.

Aztán a dalköltő azt gondolta: hát nem mindegy?! Ha csajok lettek a hetero barmok, hát csajok. Nem mindegy, hogy ki a fiú, ki a lány? Az egésznek csak szexuális oldalról nézve van jelentősége. És ez a baszás-ügy igazán egy pimf dolog. Szinte smafu. Egy erősen túlértékelt cucc. Nincs benne annyi, mint amit az emberek általában beleképzelnek. És azért, hogy ez az alapvetően snassz és állati társasjáték ilyen jelentős szerepet kapott a nyugati kultúrában, alapvetően a művészek okolhatók. Ezen belül is az én szakmám, az irodalom a leginkább ludas. Valljuk be őszintén...

Mi vagyunk a hunyók, semmi kétség – bólogatott csendben Farsang, és lábával tolta be a mosdó ajtaját.

Rohadjak meg, az egész klozett afrikai feketefából van – mondta döbbenten maga elé, mikor a mosdóba lépett. – Minden, bazmeg, minden. A kézmosótálca. A tükörkeret. A vécéajtó. Még maga a vécé is.

Odaállt egy tigrisfej alakú piszoár elé. Csak úgy lehetett belevizelni, hogy a vadállat nagyra tátott szájába kellett beletolni a dákót. Farsang rettegve, óvatosan dugta oda a szerszámát, majd lassan elengedte az izmokat. A fehér vízsugár egyenesen a tigris torkába lövellt. – Überüberüberfullfullfullvíájpi – mondta a dalköltő ámulva, de azért kicsit még mindig remegett a keze a félelemtől, hiába, az ember nem minden nap tolja fekete fatigrisek szájába a farkát.

Még a piszoár előtt állt, az utolsó vizeletcseppeket rázta ki hímtagjából, mikor hátulról megkopogtatta valaki a vállát. Farsang megijedt, nem hallotta, hogy valaki bejött volna a mosdóba, mióta ő itt van.

Félve hátra pillantott. Nagymellű, szakállas fickó állt mögötte azúrkék kisestélyiben. A dekoltázsában csak úgy burjánzott a mellszőr. Egy hermafrodita, a kutya mindenit, egy igazi hermafrodita. Hallucinálok? Nem kéne többet innom – mondta félhangosan Farsang.

Kéred a boldogságot? – kérdezte a szakállas halkan, kimérten.

Orális szex vagy kokain – morfondírozott a dalköltő. – Momentán egyik sem igazán aktuális...

Nagyon szépen köszönöm, igazán kedves vagy, meg minden, de le vagyok égve, nincs egy fillérem se. A Vérnősző Barmok például négy éve nem fizették ki a Csavard fel a végbelem című dalszövegemért a honoráriumot...

Nem kerül pénzbe – mondta a szakállas lágyan. – Én azért élek, hogy egyszer az életben mindenkinek megmutassam, hol lakik az ő boldogsága. Boldogságdémon vagyok ugyanis. Mindenkinek van egy esélye, most te jössz...

És ha nincs otthon a boldogságom, kiscsillag, akkor elénekeljük, hogy Boldogság, gyere haza? – kérdezte Farsang, és röhögni kezdett.

De a démon egyáltalán nem nevetett.

A dalköltő felhúzta a sliccét, megfordult, és arra gondolt, nahát, a boldogság kék madara mégiscsak létezik. A boldogság kék palimadara. Itt áll előtte egy fekete afrikai budiban.

Ha nem akarod a boldogságot, hát akkor nem muszáj – szólt a démon. – Én mindenesetre elmondom a címet, és ha kívánod, oda is kísérlek.

Na jól van, nyuszifiú, kopás! És ma már ne szívjál többet, oké? – mondta Farsang és indult kezet mosni.

Ahogy gondolod. De a címet kötelező megmondanom. Ez a szabály. Ha nem akarod hallani, fogd be a füledet. A cím tehát ... város, XY utca ? szám.

Azzal a szerelemdémon sarkon fordult, és kisétált a mosdóból. Észbontóan riszálta a seggét. Ami valószínűleg éppen olyan szőrös, akár a mellkasa vagy az arca, gondolta a dalköltő.

Zubogott a kezére a langyos víz.

De hirtelen Farsangon úrrá lett a nyugtalanság. Mi van, ha a démon mégis igazat mond? Mi van, ha az átkozott cinizmusa megint elbasz mindent? Mi van, ha tényleg eljött élete nagy lehetősége, és ő most némi gúnyolódás kedvéért elpasszolja a lét pöttyös lasztiját?

Gyorsan megszárította a kezét, kivágta az ajtót, és rohant a hermafrodita után. A ruhatárnál kapta el, már a nercbundáját vette. A tulaj még mindig ott állt, vigyázott legértékesebb portékájára, Etelre. Fenyegető pillantással mérte végig Farsangot. A medika pedig könnyes szemmel nézett Farsang után, ahogy az elhagyta a diszkót egy nagymellű és szőrös egyénnel.

A hermafroditának egy vörös Volvója volt, az utca túloldalán parkolt. Farsangék beszálltak, a démon rögtön betolta a lejátszóba Frank Zappa Sheik Yerbouti Tango cédéjét.

Tomboló hóviharban utaztak, alig lehetett látni valamit az utcákból, de a szakállas nem tévedt el egyszer sem, látszott rajta, tökéletesen tudja, mit csinál. Valószínűleg csukott szemmel is odatalált volna. Két óra múlva a címen voltak. Külváros. Hófehér paneltornyok mindenfelé. Tízemeletes ház, sokadik emelet. A liftben két nagy hótócsa maradt utánuk.

Aranyszőke, szeplős, kissé kancsal, harmincéves forma, csodaszép lány nyitott ajtót áttetsző hálóingben. Kicsit húsos volt, kerek, de kövérnek semmiképpen nem nevezhető. Nem is embernek tűnt, inkább humanoid robotnak.

Alszik – magyarázta a démon –, mély álomban van, holnapra semmire sem fog emlékezni.

Öreg, nem hiszem el, beszarok a gyönyörtől, ennyire jó nőt életemben nem láttam. Mint a fiatal Brigitte Bardot. Nem is, inkább Tordai Teri. De van benne valami monroe-s is, ez kétségtelen. És Hegyi Barbarára is hasonlít... De leginkább talán Paprika Steen... – lelkendezett Farsang. – Még a Blue Hustleren sem láttam hasonlót... Pedig...

De láttad – mondta a démon. – Kétszer is.

Soha – ellenkezett Farsang.

Egyszer két sorral előtted ült a Művész moziban, sok évvel ezelőtt, egy vörös lánnyal nézted a Veszett a világot, egyébként a lány azóta luxuskurtizán lett Firenzében. Mármint a vörös. Másodjára akkor találkoztatok, éppen azon a napon, mikor elváltál. Elsétált melletted a Király utcán. Megfordultál. Megnézted a fenekét. Csak éppen nem tudtad, hogy ő a te boldogságod. Most már tudod. Ő az. Senki más. Kérdezz tőle bármit.

Mellbőséged? – kérdezte rögtön Farsang.
92 cm – hangzott a lány válasza.
Derékbőség?
66.
Csípőbőség?
89.
Hihetetlen – dünnyögte Farsang –, ilyen nincs.... Főzni tudsz?
Velős pacal, paella, sólet, kacsasült, lazacderék cáriasan, kagylóleves, Stroganoff bélszín, ezek az erősségeim.
Beszarok. Kedvenc külföldi íróid?
Swift, Rabelais, Chandler, Hašek, Bulgakov, Bret Easton Ellis, és még sorolhatnám. Nyitott vagyok irodalmi ügyekben...
És zavar, ha egy férfi naphosszat olvas a fürdőkádban?
Dehogy zavar, egyenesen imádom. Imádom a pasikat, akik olvasnak. Még egy pohár bort is viszek nekik a kádba. Elvem, hogy a férfit nem szabad zavarni, ha jól érzi magát.
És hogy állunk a hisztivel?
Kicsit se vagyok hisztis, nekem a férfi példakép, akinek eszem ágában sincs elvenni a szabadságát, akit nem birtokolni akarok, hanem csak szeretni és boldoggá tenni. Én még a régi iskola követője vagyok, a nagymamám a példaképem.

Farsang nem hitt a fülének és a szemének. Még vagy 20 kérdést tett fel az alvó szőkének a panellakás ajtajában (kedves magyar íróinak hosszú sorát Krúdyval és Bodor Ádámmal kezdte, kedvenc filmje pedig a Nagy Lebowski volt), és a válaszok éppen olyan döbbenetesen tökéletesek voltak, mint maga a lány.

Ő tényleg az én boldogságom – állapította meg végül.

És akkor, mintha teljesen elment volna az esze, Farsang reszketni kezdett. Remegett a félelemtől. Izzadságcseppek szánkáztak alá homlokáról. Kivörösödött. Kiszáradt a szája. Aztán hirtelen sarkon fordult és rohant le a sötét lépcsőházban. Hármasával vette a lépcsőfokokat. Kiszaladt a házból, de ott sem állt meg, csak futott tovább. Egész éjjel csak futott, át a lámpafényes utcákon és tereken, át a hóviharon, át a városon, át az életen, át mindenen – mindegy merre, csak el onnan, el a tökéletes nőtől.

Verejtéktől csatakosan ébredt az ágyában, már dél is elmúlt. A párnájából csavarni lehetett volna a vizet. Először semmire sem emlékezett az előző éjjelből. Teljes sötétség volt az agyában. Azután szép sorban minden emlék visszajött. Elébb a szőke medika villant be elméjébe, aztán a Hamis Csöcsök, majd a szakállas transzvesztita, végül a panellakás ajtajában a perfekt csaj és a végtelennek tűnő futás is...

A rohadt életbe, elszúrtam! Már megint elbasztam. Ezúttal végérvényesen! Az a rohadék, mocskos, gyáva szívem... – ordította, és földhöz vágta a vekkert. A rugók és fogaskerekek szanaszét gurultak a padlón. Mintha az idő, a hátralévő idő, a jövő tört-gurult volna széjjel.

Farsang a fejét kezébe temette és zokogott, szívből, mint egy megvert gyermek.

Minden szóra, hangra, színre, illatra emlékezett az álmából, csak éppen a címre nem. Külvárosi lakótelep, paneltorony, lift. Másra nem. Csak ült napokig az ágya szélén, a vekkert szerelte, koncentrált, de a cím csak nem jutott eszébe. Se a város, se az utca, se a házszám. Semmi.

Mindez hosszú évekkel ezelőtt történt.

Azóta Bloody Mary régen túllőtte magát egy vidéki kultúrház vécéjében.

Azóta a meleg producer vett egy házat Mallorcán, és őrületes bulikat rendez 12 éves cigányfiúkkal.

Azóta Etel otthagyta az egyetemet és a belvárosi diszkóklub tulajdonosának kitartottja lett, naphosszat várja zsíros szeretőjét egy garzonlakásban, ahol a papagájaival él.

Azóta a boldogságdémon több millió embernek mutatta meg életük igazi párját.

Azóta a Boney M. kétszer majdnem újraalakult.

Azóta a vörös, kiélt ruhatárosnő férjhez ment, és a Nagykörúton működtet jósdát.

Azóta bejárta a nyugati sajtót a hír, hogy egy 11 éves indiai kislány, Twinkle Dwivedi nap mint nap vért könnyez, és az orvosok tökéletesen tanácstalanok.

Azóta a Hamis Csöcsök feloszlott, egyikük villanyszerelő, másikuk dúsgazdag strici, a harmadik tag pedig előbb megyei szkanderbajnok, majd hajléktalan és alkoholista lett.

Azóta Farsang csak gubbaszt a Művész moziban vagy járkál fel-alá a Király utcán, hátha megint szembe jön a szőke lány. Máskor csak némán néz maga elé a Szimplában, forralt bort iszik, zsírosdeszkát eszik. Vagy éppen a kiskanállal komótosan megkavarja a dupláját. Vagy szeretkezik az ágyában. Esetleg egy dalszöveget ír a Maja presszóban. Vagy az anyjával beszél telefonon. Vagy Horvátországban nyaral.

És közben mindig csakis azon kattog az agya: vajon hol lakik a boldogság?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr161782549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.