HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.02.22. 22:53 magyardekameron

Ficsku Pál: A tejfölös lány, aki tótágast állt

Címkék: ficsku pál

A férfi vett egy sportot, mint, ahogy minden reggel szokta. Van sportja, kérdezte az eladónőt. Nem érdemes, nincs benne semmi, mondta a nő, vigye ingyen, zárok. Korán reggel, kérdezte a férfi, de a nő csak annyit mondott, igyekezzen haza, nem látja, hogy nincsen senki az utcán? A férfi nem az az embernéző típus volt, most is csak sportért jött le, meg egy kis tejfölért, juhtúróért, meg nagyfejű gombákért, kaporért, meg egy ki finom veresborér. Úgy gondolta, ma gasztrohétvégét rendez magának teljes panzióval. Mielőtt eljött, megágyazta a franciaágyat, szebben, mint ahogy az asszonya csinálta volt, berendezte a minibárt, régi szekrénysora volt, amibe még ólomüveges minibárt építettek (Rumpunch, Tojáslikőr, Triplisec, Házipálinka apjától). Az újságot a zsebébe tűrte, és átballagott a tejcsarnok felé.

A tejcsarnok nyitva volt, de nem volt benne senki. A fehér keramit fölött üresen kígyóztak a fehérre festett, rácsos faasztalok, tejüvegből volt az ablak, a plafonon is fehér villanykörték adtak sejtelmes világítást.

Mint egy sírkamra, állapította meg a férfi. Pedig tegnap még tejcsarnok volt. Mi lehet itt? Tejtilalom? Vagy tejhatalom?

Tej,túró, tejfő, és az erőd megnő, kell még hozzá sztrapacska, mindenki be kaphatja!

Tej,túró, tejfő, és az erőd megnő, kell még hozzá sztrapacska, mindenki be kaphatja!

Egy női hangot hallott, ahogy halkan énekelt, aztán kicsit hangosabban, majd még hangosabban.

Nem tudta, honnan jöhet, a hang, elkezdte keresni, nézett erre nézett arra, aztán azt vette észre, hogy csak forog, forog, mint a keringő dervisek, minden fehér volt körülötte, egyszer csak valaki elrántotta, megfogta, megállította. Kicsit támolygott, minden fekete volt körülötte. Mintha pinába nőtt volna az orrom, gondolta, de aztán az a fekete lilává vált, utána vörössé, rózsaszínné, és szétnyílt, mint egy női csikló és egy kék szemgolyó jelent meg. Ott állt a férfi tehetetlenül, az előbb még azt hitte egy hullakamrában van, aztán, hogy egy anyaméhben, most meg mintha ki akarna bújni. A kék szem csak mosolygósan szemezett vele. Mi van, ha félvak, gondolta a férfi. De a szem elkapta kezeit, és ott állt egy fehérbe öltözött csinos lány.

Na! Megijedt? – kérdezte a lány a férfit.

Hogy a francba ne. Tejfölért indultam, meg juhtúróért, és egy kriptában találtam magam.

Kripta a maga agya, csak rajtam kívül nem árul itt senki semmit. Jöjjön, ma ön az első vásárlóm, cserébe mindent magának adok. Mindent megadok, amit csak akar, ha segít, de ezt a férfi már nem hallotta, mert az asztalokat átugorva szaladt a hatalmas tejfölöshordó felé.

Adok egy kis csuprot, mondta a lány,amikor utolérte, kóstolja meg. Ilyet nem eszik bárhol.

A férfi kanalazta a tejfölt, valóban fenséges íze volt, nem az a bóti xszázalékos.

Finom, mondta.
Megeheti mindet.
Mindet? – kérdezte. Akkor boci leszek.
Boci is, mondta a lány, és elnevette magát.

Egyen maga is, mondta a férfi, és mintha otthon volna, megtöltött még egy csuprot. Ültek ott ketten, egy kihalt tejcsarnokban, a lány fehér köpenyben, szoknyában és papucsban, fehér fejfedővel a fején, a férfi meg olyan, „amireggela kezembeakad” ruhában. Ették a tejfölt.

Tényleg nem jött senki, kérdezte a férfi.
Nem, még egy kóbor kutya se.
Miért?
Tudja azt a Jóisten, vagy tán az se.
Gombások se?
Azok se.
Akkor mit egyek a hétvégén, szontyolodott el a férfi..
Tejfölt meg túrót.

Nevettek. Véletlenül összeért a kezük, de a lány arrébb húzta.

A férfi csak most nézte meg rendesen a lányt. A kék szemét már látta, rövidre nyírt haja volt, olyan festettszínű, a köpeny alatt kicsit zilált a melle, mint két félbevágott gomolya, a teste nem volt se molett, se túl karcsú. A kezére nézett, amit az előbb arrébbhúzott. Érezte, hogy az ő tüdeje is jobban emelkedik, apró tejfölfolt volt a lány ujján. A lány észrevette, hogy a férfi a kezét nézi, lassan, mint a filmekben szokás, lenyalta a tejfölt, aztán a többi ujját is..

Hol lakik, kérdezte a lány. Nem hagyhatom itt ezt a sok cuccot, a raktár zárva, holnapra megromlik, akkor meg nekem annyi.

Szerencséje van hölgyem, mondta a férfi, itt szemben lakok, az újságos és a pékség mögött. Itt megvan minden. Tej és kenyér. Ennyi elég az élethez.
És az újság, kacagott fel a lány, láttam, ahogy begyűrte a zsebébe, aztán táncolt, evett, engem matatott szemével, és még bele se nézett.

A férfi elpirult, hogy a lány észrevette vágyát, zavartan matatott a zsebében. Elővette az újságot, a címlap üres volt. Nyomdahiba, gondolta. A következő oldalra lapozott, az is üres volt. És a többi is. Mind üres volt.

Ebből felszívódott minden.

Biztosan a járvány, mondta a lány. Egy nagy fekete kocsit láttak végigmenni a városon, állítólag az hozta a vírust.

A férfi csippentett egyet a juhtúróból, szájába vette, ízlelgette, olyan íze volt, mint néha egy másnapos nőnek. Járványszerűen szerette a nőket. Szerzett egy kézikocsit, felrakta a hordó tejfölt, a juhtúrót, a gomolyás és a sajtos dobozokat. Menjünk, mondta a lánynak. Ketten is alig bírták húzni a kocsit. A pékségnél egy férfi lépett ki az üzletből. Egy zsák kifli volt nála. A férfi is olyan volt, mint a vizes kifli, olyan nyüzüge.

Jó reggelt Tejfölke, köszönt a kiflis. Szervusz Kifli Úr, viszonozta, az ezek alapján Tejfölkének becézett lány. A lány a kiflis férfire nézett kérdően. Segít nekem, épp az úr lakására megyünk.
Nem is ismeri, és felmegy a lakására, ebben az ítéletidőben?
No jó, akkor engem meg hívjanak Túrósnak, mondta a férfi, kész reggeli vagyunk hárman.
Nevettek.
No jöjjön maga is, legalább segít felcűgölni a hordót.

Az apró konyhában nem fért volna el a tejfölös hordó, a nappali közepébe helyezték, a kanapé és a két fotel közé, a dohányzóasztalt arrébb tették. Álltak ott, egy orbitális hordó tejföl és egy zsák kifli mellett, és nem tudták, mit tegyenek.

Üljünk le, együnk, mondta a férfi, avagy most már Túrós.
Hozott három merőkanalat, mind másmilyen méretű volt. Hozott három tálcát is, még olaszba vette, az egyiken a Pisai ferdetorony volt, a másikon a Vezúv, a harmadikon a Colosseum. A Vezúvot a lánynak adta, a Colosseumot Kiflisnek, magának megtartotta a ferdetonyosat, kicsit merevedése volt, és tudta, előbb utóbb elő kerül az a ferdetorony.

Körbeülték a tejfeleshordót.
Együnk, mondta Túrós, és belemert a tejfölbe, mellé harapta a kiflit.
Nem úgy csacsik, nevetett fel Tejfölke, mire van a kifli?
Kivett a zsákból egy kiflit, belemerítette a tejfölbe, és a szájába vette.
Hogy nyalnád le mindet, és merítenéd újra, gondolta Túrós.
Hogy nyalnád le mindet, és merítenéd be újra, gondolta Kifli Úr.
Rabok vagytok, gondolta Tejfölke, az én rabjaim. Kkihúzta a szájából a már félig foszlós kiflit, újra a hordóba merítette, és ledugta a torkán. A kifli úgy ahogy volt eltűnt a torkában.

Innék még, mondta.
A két férfi megmámorozva nézte a lányt.
A férfi most tojáslikőrt töltött mindhármójuknak. Aztán még egyet és még egyet, és ették közben a tejfölös kiflit, és lecsúszott egyben neki is, és a Kiflisnek is.

Kifeküdtek.

Tejfölke a kanapén, Kifli az egyik fotelon, a férfi, avagy Túrós a másikon. Vezúvot meg elöntötte a tejföl, akárcsak a Colosseumot, néhányan a Pisai Ferdetoronyba is belefulladhattak. Elaludtak.

Nincs senki az utcán, a buszok se járnak.
A férfi a lány hangjára ébredt.
A lány az ablaknál állt, és az utcát nézte.
A férfi felkelt a fotelből, a lány mögött megállt.
Félsz?
Nem.

A lány már levetette a szolgálati köpenyét, piros ujjnélküli pólóban volt, meg miniszoknyában.
A feleségedé volt, kérdezte.
Igen, mondta kicsit hebegve a férfi. Honnan tudod?
Sokat tudok rólad. Gondolod, hogy véletlenül voltál te az egyedüli vevő? Kicsit kisebb volt mint én, melltartót nem találtam, de mindegy, most már úgyis itt maradunk.

Itt maradunk, kérdezte a férfi, hogyhogy itt maradunk? Fel se fogta azt a félmondatot, hogy sokat tudok rólad. Szétnézett a lakásban. Középen egy szétbarmolt hordó tejföl, félig kiöntve a padlószőnyegre, az egyik fotelben egy seggrészeg Kiflis nevű pasi, mellette, itt, meg a sosevolt felesége ruhájában egy csudaszép lány.

A lány elfordult az ablaktól.
Mikor voltál nővel utoljára? – kérdezte - Annával?
A férfi megborzongott, azért költözött ebbe a kibaszott városba, hogy elfelejtse Annát. És ez a Tejfölös nő megtalálta őt. Ez a nő, akit néhány órája ismer, és akiért most gerjedelme tótágast áll, és legszívesebben mögékerülne, letépné róla képzelt, valaha meghalt Annája ruháját, annak a büdös ringyójét, és magáévé tenné, és ha tényleg olyan isteni ez a nő, ahogy azokról a kibaszott kiflikről nyalta le a tejfölt, akkor sógorságba tenné a Jóistennel, gyönyörűségében össze-vissza juttatná a gyönyörbe, a mennyországba, és talán nem kérdezne többet Annáról.

Amikor utoljára voltam vele, mondta már kicsit lehiggadva. Akkor voltam utoljára nővel. De hülye kérdés, minden férfi az utolsó álmában volt nővel.

Lárifári, mondta a lány, Ma úgyis túllépünk mindenen. Amúgy ez a Kiflis is túllépett mindenen. Még nem láttam így soha.

Ismered, kérdezte a férfi, és most vette észre, hogy először tegezi.

Tölts még, mondta a lány, aztán felébresztjük ezt a kókadt kiflit, és játszunk.

Triplisec, tonik, házipálinka, igazságkoktél, mondta a férfi, és elkezdte kikeverni az általa sem ismert koktélt.. Közben Kiflis is felébredt, kitámolygott a konyhába. Amíg a férfi keverte a koktélt, a lány is a konyhába ment.

Bevallotta a gyilkosságot, kérdezte Kiflis Tejfölkét.
Még nem.
Feküdj le vele.
És ha belészeretek?
Akkor megöllek.
És attól több lesz az igazság?
Nem.
És jobb lesz nekünk?
Nem.
Biztos, hogy nem tudja, hogy együtt vagyunk?

Nem hiszem. Ezek az írók csak magukat érdeklik, meg a rohadt történeteiket, a kitalált hulláikat, észre nem vette, hogy amióta ideköltözött, követem. Menjünk vissza, mielőtt gyanakodik. Játszunk vele üvegest. Minden üveg egy ruhadarab, abból ki tudjuk szedni a történetet.
Kész a koktél, mondta a férfi, gyertek, igyuk meg, és nézzük ezt az üres várost. Kiálltak az erkélyre.

Nézzétek, mondta a férfi, senki nincs az utcákon, de minden ablakban égnek a fények, lehet, hogy ez a vírus, amiről Tejfölke mesélt, semmi más, minthogy egymásba szállnak az emberek, és megint együtt érzik magukat.

Vagy basznak, mondta Kifli.
Az is lehet, mondta Túrós.
Akkor menjünk be.
Még nem is mondtad, mivel foglalkozol, kérdezte Tejfölke.
Hát, így írok ezt meg azt.
Szűz vagy, kérdezte Kifli.
Egy író addig szűz, amíg nem írja le az első igaz mondatát. Utána már nem szűz, bűnbeesett. Nem vagyok szűz, az én koromban már inkább elvarrják, tudod…És te szűz vagy Tejfölke, kérdezte Túrós Tejfölkét.
Tejfölke elpirult, mint akinek pigmentjeibe illódott a rumpunch.
Játszunk inkább. Üvegeset, mondta.

A férfi, nem hiába volt író, tudta, hogy mire megy ki a játék, főleg, hogy Tejfölke elárulta, hogy tud Annáról, és azt mondta, játszunk, üveges-beszélőst. Tudta, hogy azt akarják kiszedni belőle, hogy megölte-e a Annát, hogy ő ölte-e meg Annát.

Mi az az üveges-beszélős, kérdezte Kifli.

Mondjuk, olyan retroüveges játék. Leülünk, kiisszuk ezt a rumpuncsos üveget, megpörgetjük, és aki felé pördül, az elkezd mesélni, elmeséli, hogyan vesztette el a szüzességét, közben vetkőzik, és ha elhisszük a történetét, bekenjük tejföllel, aztán meg lenyaljuk.

Perverz disznócska, mondta Kifli.

Tejfölke finoman a férfi lábujjához érintette a lábfejét. Kezdjük, mondta.

A rumpunchos üveget kiitták, megpörgették, Kiflinél állt meg.

Tejfölke tapsikolt, a férfi meg arra gondolt, hogy ha ez a perverzus állat valami szépet mesél, akkor őneki és Tejfölkének is együtt kell bekennie a testét, és akkor lehet, hogy a lány olyan gerjedelembe esik, hogy megszegi a dramaturgiai szabályokat, és ráveti magát erre a nyüzüge férfira, ő meg maradhat itt, a saját lakásában, kiöntött tejfölökkel és szétkent sajtokkal, és csinálhatja azt saját magának, vagy kiáll az erkélyre, és magának meséli maga bánatait.

Kifli elkezdett mesélni.

Én még sohasem voltam szűz, kezdte.

Hazugság, kiabált Tejfölke, derékig vetkőzni, mi az, hogy te még nem voltál szűz?

Író úr, fordult Túróshoz Kifli, elmagyarázná ennek a kis kurvának, hogy a mondatoknak ott van vége, ahol befejezik. Ahol pont van. Mint a nőknél a G-pont. Amikor már nincs semmi.

Van G-pontod, kérdezte Túrós Tejfölkét. Mert ha van, várd meg a végét. Na, kezdd elölről, Kiflis.

Én még sohasem voltam szűz nővel, kezdte újra Kifli. Nem tehetek róla, családilag. Most csukjátok be a szemeteket, és hallgassátok a történetemet. Apám cukrász volt, marcipánban utazott. Anyám meg ordított rá, az isten cukra se lett volna elég neki, nem tudtam hová szaladni a konyhában, hogy ne a szoknyája alá kerüljek, és ne lássam azt az óriási …nunáját. Azt hittem beszippant, mint apa óriásturmixa. Egy nap apa citromalagutat készített, marcipánból, mézből, cukorból, egy hatalmas üstben, azt mondta valami gineszrekord. Keverte, kavarta, bújt egyre beljebb, beljebb, és akkor beleesett. Úgy szedték ki, összezsugorodva, mint tényleg egy citromalagút. Nem volt akkora tepsi, amiben el tudtuk volna temetni, úgyhogy rendeltünk óriás sütőfóliát, abban temettük el.

Jó, Jó, Kiflis, ez szörnyű, mondta Tejfölke, de mi van a szüzességeddel, és egyébként is hazudtál, nem az apád halála érdekel, hanem a szüzességed. Vedd le a nadrágodat is.

Kiflis levette a nadrágját, Túrós és Tejfölke pedig elkezdte a testét bekeni tejföllel. Kicsit egymásra is néztek. Kicsit úgy is…

Ott maradtam apa nélkül, egy cukrászműhelyben, folytatta Kifli. És akkor az apám segédje odajött hozzám, adott pénzt, és elvitt egy kupiba. Ennyi volt. Talán szar is. Már nem emlékszem. Hát így történt. Ne haragudjatok, nem vagyok író, hogy szebbet mondjak. Olcsó történet. Azóta csak úgy tudok szeretkezni, ha bekenem a nőt mézzel, marcipánnal vagy éppen tejföllel.

Most te forgatsz, mondta Kiflisnek Túrós, és kicsit bánta már ezt a mai napot. Csak sportért ment le meg tejfölért, most meg ott ül egy férfi az összemaszatolt testével a fotelban, meg egy csodálatos nő, aki azt hiszi, hogy ő ölte meg Annát.

Túrós! Túrós! Túrós! Te jössz!- kiabált Kiflis.
Túrósnál állt meg az üveg.

Az én történetem egyszerű, mondta. Én még szűz vagyok, esküszöm a Szűzanyára. Volt egy lány, aki velünk szemben lakott. Én egy egyszerű parasztgyerek vagyok, egy kis faluban laktunk, egy patak vágta ketté a falut. Az egyik utca erre nézett, a másik arra, csak a házak segge, ahogy ott mondták, nézett a patakra. Na meg az asszonyoké, és a férfiak eleje. Nem volt köztük kerítés. Ott olvastam egész nap a patakparton, a lányok meg incselkedve jártak le fürödni meztelenül. Hívtak, hogy, gyere, gyere, gyere már, de nem mertem, mert már akkor merevedett az ágasfa. És akkor az egyik lány, olyan szederszemű, amikor nem volt a közelben senki, magával vont. Levette a farmeromat, és a többit, bevitt a vízbe. Nem volt köldöke, csak egy szederszerű kinövés, mindene finom feketeszeder volt, azt néztem végig. Csak én jöttem ki. Eltűnt, soha nem találták meg. Annának hívták. Szóval én még szűz vagyok. Erre az Annára várok.

Ezért nem jár tejföl öcsi, nevetett fel, az éppen magához tért Kifli. Egy író úgy hazudhat, ahogy akar.

Már nem kellett pörgetni, Tejfelke jött.

Apám otthon prűd volt, máshol perverz, vagy csak félig az.

Úgy nőttem fel, hogy nem láttam soha anyámnak és apámnak azát, már amióta emlékezem. Később anyám mesélte, hogy apám neki még azt se engedte meg, márhogy, itt kicsit elgondolkodott, aztán a tejfölös hordóhoz lépett, először az ujjbegyére kent egy kis tejfölt, lenyalta, aztán belenyalt. Tejföltől csurgó szájjal folytatta. És amikor nagyobb lettem, és elvégeztem az élelmiszeripari szakmunkásképzőt bérbeadott egy tejfölösnek. Csak a bádog tejeskannákat kellett tisztítanom, de jól fizetett. Mindig rajtam tartotta a szemét a mester. Nem nyúlt hozzám, pedig úgy mondták nagy étke volt. Talán az apám félelme miatt. Történt egyszer, hogy a mester, nem volt a műhelyben. És akkor jött egy kifliárus fiatalember, és az ott, úgy megcsinált. Hát ennyi, mondta. Jár tejföl érte, kérdezte és válasz nélkül elkezdett vetkőzni.

Hajnalban sem jártak a buszok. Az utcán se volt senki.

Kifli ugyanúgy aludt a fotelban, mint ahogy az este beleragadt.

A férfi egy fehér lepedőbe burkolva feküdt az ágyon.

A lány ott állt meztelenül az erkélyen, úgyse láthatta senki. Nézte az üres utcát, és egyszer csak tótágast állt. Ott állt kézen, széttárt lábakkal, és várta, hogy belécsurogjon, minden, amit az éjszaka a férfitől kapott, akit végre megtalált.

Kis szeder volt a köldöke, apró fekete csepp csurrant le a földre..

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr401782566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

cs_ 2010.02.23. 04:07:39

pali bácsi :)
fasza!

cs_ 2010.02.23. 04:08:23

pali bácsi :)
fasza!