Egy teljesen átlagos nap délelőttjén vagyunk. Melinda titkárnőként dolgozik egy ügyvédi irodában, jól karbantartott 30.-as évei vége felé járó, két gyerekes családanya, férje jól menő építész. Melinda boldogtalan. Évek óta nincs köze már a férjéhez, nem történik köztük semmi, se az ágyban, se másutt. A vágy, hogy valaki megérintse, egyre többször önti el, főleg ha főnökét, Pétert, az ügyvédet meglátja. Pár évvel fiatalabb nála ugyan, jóképű és kölykös egyszerre. Kissé rideg, zárkózott típus, nem nagyon beszél a magánéletéről, ámde igen szarkasztikus tud lenni, ami Melindának kifejezetten imponáló.

Melinda épp a napi fél órás telefonját zavarja le a legjobb barátnőjével, Mártával, aki szingli, de csak azért mert ez a divat manapság, amúgy egyetemi tanárnő. A szokásos csajos bájcsevegést megzavarja Péter, aki a Barcsai ügy aktáit kérte el Melindától, aki készségesen oda is adta, miközben forró nyilallást érzett az ágyékában. Mikor a Péter visszament az irodájába, még utána nézett, látni akarta a cuki kis fenekét, ahogy ő fogalmazna. A telefon további részében Péter cuki hátsójáról folyt a beszelegetés.

Késő délután Péter Melinda segítségét kérte abban, hogy rendszerezzék néhány iratot, amiket ezen túl szeretne a lakásában tartani. Melindának semmi ellenvetése nem volt, sőt! Péter el akart intézni egy telefont, de nem vette fel senki. Elindultak, majd 15 perccel később, már Péter lakása előtt vagyunk. Megkezdték a kipakolást a kocsiból, de Péternek hívása érkezett a mobiljára, ezért Melina készségesen felvitte a lakásába az iratokat, majd úgy döntött a tettek mezejére lép. Úgy gondolta, most vagy soha. Levetkőzött, csak egy rózsaszín csipkés fehérneműt hagyott magán, és befeküdt az ágyába. A fejében csak Péter meztelen teste járt. Az sem érdekli, ha kirúgja utána, csak tegye meg. „Keféljen szét!”- gondolta magában.

Pár pillanattal később Melinda lépteket hallott, ezért csábos pozíciót vett föl, s felkészült, hogy előadja a „Végzet Melindája” című magánszámot. Az ajtó kinyílt, s elharapott félmondatot sikerült elkapnia, valami olyasmit, hogy „… nem vettem fel, mert a kandúr itthon várt, te kis cica”. Az ajtón egy meztelen férfi lépett be, ám ez nem Péter volt, hanem egy másik srác. Felüvöltöttek mind a ketten. „Te meg ki a franc vagy?”- kérdezték egyszerre.

- Én Péter titkárnője!

- Én meg a… - habozott, majd kibökte- masszőrre!

- Azért vagy egy szál farokban?

- Nem csak szimpla masszőrre!

Melindának ebben a pillanatban össze kellett volna roskadni. A főnöke meleg, vágyálmainak tárgya, aki az istenért se fogja megdugni. Viszont amit ekkor meglátott, az felért egy miatyánkkal számára. A srácnak igen nagy volt az érdeklődése.

- Mi a neved?

- Attila

- Szóval, ahogy látom (és Melinda oda sétált hozzá) te mind a két csapatban játszol

Melindának nagyon tetszett a helyzet, ezért meg se várta, hogy válaszoljon. Magára és magába rántotta Attilát.

Eközben Péter lent beszélgetett a telefonján.

- Rendben! Mindjárt elküldöm, jöhetsz nyugodtan

- Nem gond?

- Persze, hogy nem. Elintézzük!

- Köszönöm, akkor lassan ott vagyok, szervusz.

Péter összeszedte magát és felment. Furcsállotta, hogy női sóhajtozást hallott a lakásban, ráadásul a nappaliban nem volt senki, viszont a háló ajtaja be volt csukva. Benyitott.

- Ez meg mi a franc?

- Hoppácska!- kell fel Melinda, közben zárta össze a lábait.

- Atus! Hogy tehetted? Melinda, magának meg férje van, a kurva életbe...

- Ez nem az amire gondolsz… - mentegetőzött Atus -

- Takarodj!... Maga meg ki van rúgva!

- Dehogy vagyok nagyfiú. Mit szólnának bent a homo ügyvédúrhoz?

- Picsa! –majd föleszmélt- Basszus! El kell tűnnötök! A férje jön!

- A férjem!

- Igen! Meg akarja lepni egy kocsival és adásvételit írunk! Atus te meg mi a faszt keresel itt? Hívtalak, de nem vetted fel.

- Meg akartalak lepni.

- Hát sikerült!

Ekkor megszólalt a csöngő! Melinda férje, Roland volt.

- Basszus, ez gyors volt!

- A férjem?

- Az! Húzzatok be a fürdőbe és kuss!

Azzal a lendülettel összekapták a ruháikat, s befutottak a fürdőbe. Péter rendbe szedte magát és ajtót nyitott. Köszöntötte Rolandot, majd leültek az asztalhoz. Megkínálta kávéval, közben Roland előre vetítette, hogy egy kedves ismerősét ide rendelte, mert ő is kell az adásvételhez. Péter bele ment, csak azon tűnődött, hogy ugyan miért kell.

- Miért kéne?

- Hát, mégis csak az övé lesz!

- Kié is?

- Az én kis Fannikámé.

- Nem a Melindáé?

- Azt mondtam neked múlt héten, hogy a nőmé, nem azt, hogy a nejemé.

- Értem!

- Kérlek, kezeld diszkréten! Mikor ment el?

- Nem sokkal előtted! Gyorsan, és… elégedetten, azt hiszem, hatalmas szerencsében volt része.

- Ennek örülök.

- Ebben nem vagyok biztos. (motyogott az orra alatt Péter) Ki kell mennem a fürdőbe, addig nézegesd a papírokat.

Péter berontott a fürdőben, ahol Atus és Melinda bujkáltak fehérneműben.

- Az a rohadt szemét, kis kurvája van, hát kitekerem a nyakát.

- Bagoly mondja verébnek, sarkcsillag. – vágott vissza Péter.

- Péter, én annyira, de annyira… nem tudtam mit…- makogott Atus.

- Fogd be! … Na, a következő a terv! Valahogy el kell terelni, és nektek kijutni innen minél hamarabb, mielőtt jön a hölgyike. (bólintottak)

Péter kiment. Roland felállt.

- Csak, hogy végeztél, már majd bepisálok!

- Oda most neee... menj be.

- Miért?

- Hát, tudod… kicsit nagyobb dolgom volt.

- Férfiak vagyunk, ki nem szarja le. (és nevetett)

- Ott van a kisebbik vécé, a bejáratnál, használd azt.

- A finnyás mindened, mit egy rossz buzi. Tényleg, meg van még a kis csinos barátnőd?

- Nem már nincs. Kétpatronos, tudod.

- Úgy kell azt öcskös.

Roland elment a mosdóba, addig Péter berohant a fürdőbe.

- Futás!

Már majdnem fel voltak öltözve. Gyorsan felkapták a maradék ruhát és az ajtó felé rohantak. Kinyitották, de az ajtóban egy platina szőke cicababa állt.

- Üdv! Maga az a Varga Péter, az ügyvéd, vagy mi a szösz?

- Kegyed, Fanni, ha nem tévedek.

- Ja. (Fannika műkörmös, kábé 20 éves. A lábai a nyakáig érnek, esze meg annyi, mint egy molylepkének.)

- Megöllek te kis kurva- akart ráugrani Melinda, de Péter és Atus visszafogta. Fannika felsikoltott, Roland meg kirohant a mosdóból.

- Mi a franc? Oh! Szia kicsim! Hát te? –kérdezte Roland-

- Melinda itt hagyta a mobilját, azért jött vissza. Ez a srác, meg ezzel a kisasszonnyal jött. –vágott közbe Péter-

- Mi? Én...- akart közbe vágni Fanni, de elakadt a szava.

- Mit keresel itt drágám?- kérdezte Melinda.

- Én, én…

- A drága urad, kedves Melinda, éppen egy autóval készült téged megajándékozni, ugye Roland?

- Igen, szerelmem! Mert megérdemled.

- A fiatalember meg az én egyik régi kedves barátom, aki meglátogatott a barátnőjével. Igaz Atus?

- Igen, és még mindig nagy a szerelem. ( Magához ölelte Fannit)

- Szállj már le rólam! Ugrott fel Fanni! Mire véljem ezt Rolcsi! A tehénnek veszel verdát? Te rohadt szemét! (majd oda lépett és pofán vágta Rolandot)

- Édes, félre érted!

Fanni leviharzott a lépcsőn, Roland meg rohant utána. Addig Péter, Melinda és Atus fent maradtak.

- Ezzel is megvolnánk! Fogjátok magatok és tűnjetek el! Te add vissza a kulcsod, maga meg azonnali hatállyal ki van rúgva, a végkielégítése meg a kocsi. Értve vagyok? ( Melinda tudomásul vette)

- Péter, talán ezt megbeszélhetnénk! Látom feszült vagy, egy masszír…

- Húzzál!

Erre Atus és Melinda távoztak. Péter ott állt az előszobában. Elvesztette a szerelmét, a titkárnőjét. Megfogta a mobilját, majd megnyomta az Á. névjegy alatti telefonszámot.

- Üdv! Épp szabad a délutánom, folytathatnánk, ami tegnapelőtt abbamaradt. A bilincset ne hagyja otthon, Mester.