A férfi késő délután másnaposan ébred. Nem szabadna másnaposnak lennie, mégis az. Rossz szokása szerint hirtelen mozdulattal ülne fel az ágyban, azonban a tarkójában és a halántékában lüktető fájdalom megakadályozza ebben. Erőtlenül zuhan vissza. Oldalára fordul, bal kezével óvatosan tapogatja a padlót. Ki van száradva, innia kell. A kanadai whisky üres üvegét csalódottan gurítja arrébb. Egy sörösüvegben talál néhány korty langyos sört, a könyökére támaszkodva meg is issza. Visszahanyatlik, a sör hatását várja. Próbál visszaemlékezni az elmúlt éjszakára. A plafont bámulva aztán eszébe jut, hogy ma este fontos dolga van.

Nagy nehezen összeszedi magát. A fürdőszobából a konyhába megy, kávét főz, hideg tejet önt hozzá, de szívesebben inna egy sört. Nem teheti, vezetnie kell.

Felöltözik. Próbál elegáns lenni – mégsem jelenhet meg akárhogyan. A fehér, kissé gyűrött ingre zakót húz, nyakába fekete nyakkendőt dob, de nem húzza meg, az ing legfelső három gombját sem gombolja be. Mielőtt elindulna, megnézi magát a tükörben: harmincas, jóképű fickó néz vissza rá, borostásan, véreres szemekkel. Elvigyorodik, mintha tetszene neki a látvány. Rövid hajába túr, próbálja rendbe hozni kócos frizuráját. Hamar feladja. Sóhajt, felkapja a telefont és a kocsi kulcsát, majd kilép az ajtón.

A parkolóban hosszú percekig járatja a ’89-es VW Polo motorját. A zakót gondosan eligazgatja az anyósülésen. Kiveszi a pénztárcáját, ellenőrzi, nála van-e a megfelelő összeg. Ez az este az ő estéje lehet. Belepillant a visszapillantó tükörbe. Most már jobban néz ki.

A nőt először a kaszinó melletti parkolóban látja meg. Csinos, magas és karcsú, hosszú, fekete hajjal. Tökéletes, formás lábai magas sarkú cipőbe bújtatva. Elegáns kosztümöt visel, combjaira feszülő, rövid szoknyával. Szemeit napszemüveg takarja.

Olyan, mint egy filmcsillag.

A férfi a péntek esti pókerbajnokság regisztrációjánál próbál a nő közelébe férkőzni, de nem sikerül neki. Elkerülik egymást, a két lehető legtávolabbi asztalhoz ültetik őket. A szünetekben a férfi kávét iszik, a világ lassan abbahagyja a forgást körülötte. Jól megy neki a játék. Jobban, mint hitte. De a gondolatai csak a fekete szépség körül forognak. Tudja és érzi, hogy ennek nem lesz jó vége.

Hosszú órákkal később, hajnalban egy asztalhoz kerülnek végre. Az utolsóhoz.

Találkozik a tekintetük, az este folyamán először. A nő kapja el előbb a tekintetét, még mielőtt a férfi jelnek vehetné a szemkontaktust. Pár pillanattal később visszanéz a férfira és nem kell csalódnia: még mindig őt nézi. Első pillantásra látják egymáson hogy mindketten kiváló játékosok. Az asztalnál és az életben is első osztályú ellenfelek.

Hatan ülnek az asztalnál: egy egyetemista (szemüveges, fehér pólóban, fején sapka), egy idősebb, ősz hajú úr (mintás pulóvere alatt kockás inget hord), egy középkorú, sörhasú vállalkozó (olcsó zakóban, mellkasig kigombolt inggel, nyakában aranylánc), egy kövér tinédzser (fekete pólóján kedvenc együttese), az asztal két szélén pedig a férfi és a nő.

Órákon keresztül játszanak. Sorra esnek ki a többiek, a kora hajnali heads up–ra csak ők ketten maradnak. Egymás mellé ülnek, a férfi mélyen belélegzi a nő illatát, ami csodálatosan harmonizál a szépségével.

Kezet fognak. A férfi gyengéden, de egy pillanattal tovább szorítja meg a nő kezét, mint illendő lenne.

Kiélezett, feszültséggel teli küzdelem veszi kezdetét. A férfi most bizonytalanodik el először. A nő nem csak jól játszik, szerencséje is van. És mintha átlátna rajta. Mintha sejtené, hogy mit is akar valójában.

A férfi kezében ász-király van, amikor all-int mond. A nő két tízessel elfogadja. Több zsetonja van, ha megnyeri a leosztást, megnyeri a versenyt is.

Az osztó sorra kiteríti a lapokat: egy hetes és egy dáma mellett egy ász és két tízes.

A férfi csalódottan dől hátra, megenged magának egy félmosolyt, amikor ellenfelére néz. A nő viszonozza a mosolyt. Tudják mindketten: ennek így kellett történnie.

A lakás ajtaját a nő nyitja ki és a férfi zárja be.

A nő felkapcsolja a villanyt, megfordul és kihívó tekintettel a férfira néz, aki egy pillanat alatt megérti a helyzetet. Közelebb lép, elkapja a nő derekát, a falhoz szorítja, elkezdi csókolni a nyakát, majd végigsimítja a combját. Finoman belenyal a nő fülébe, a fülbevaló a fogához koccan, miközben a fülcimpát harapdálja. A nő kéjesen felnyög, mintha erre várt volna egész éjjel.

Vadul csókolózni kezdenek, a vágy egymásnak feszíti a két testet.

A nő aztán eltolja magától a férfit. Mélyen belenéz a szemébe. Látja, hogy ugyanazt akarja ő is. Kézen fogja és a szobájába vezeti.

Odakint már világosodik, amikor szeretkezni kezdenek.

Fantasztikus, nagyon ritka összhang van köztük. Élvezettel kényeztetik egymást, megtesznek a másiknak mindent. Mire végeznek, hiánytalanul elégedettek.

A férfi gyengéden átkarolja a nőt. Az letolja magáról a finom ujjú kezet, ami órákkal ezelőtt a combjai között okozott örömet neki. Szúrós borosta karcolja puha bőrű vállát, elhúzódik, az oldalára fordul, a férfinak háttal és gyorsan alvást színlel.

A férfi a nő szép vonalú hátát nézi a félhomályban, a hullámos hajat, a csípőt és a derekat. Aztán megfordul, összeszorítja a száját, és a nőnek hátat fordítva alszik el.

– Csodálatos volt ez az éjszaka! – szólal meg a férfi.

– Igen, én is élveztem.

Még az ágyban fekszenek; a másik oldalukon, mint ahogyan elaludtak. Egymást nézik.

– Szeretnék még találkozni veled…

– Ne haragudj, de nem lehet – a nő hangja színtelen.

– Miért nem? Jók vagyunk együtt! – a férfié hitetlen.

– Nincs szükségem vesztesekre.

– Tessék? Te meg miről beszélsz?!

– Arról, hogy hagytál nyerni! Nem vagy igazi férfi. Ha az lennél, nem adtad volna fel a győzelmet egy egyéjszakás kalandért! Azért csináltad, hogy megdughass, mindketten tudjuk jól!

– Te nem vagy normális! Nem rajtam múlt, ilyen volt a lapjárás és te voltál a szerencsésebb!

– Sajnálom, hidd el! Szeretném, ha most elmennél…

A férfi nem hisz a fülének, de szó nélkül engedelmeskedik. Úgy engedelmeskedik, ahogyan csak a vesztesek engedelmeskedhetnek az igazi veszteseknek.