HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.03.16. 15:22 magyardekameron

Sióvölgyi László: Egyszerű történet

Címkék: sióvölgyi lászló

Eszter megmozdul, de nem ébred fel a mobilomra. Az álláig húzza a takarót, a fal felé fordul és tovább alszik.

Kimászom az ágyból, felkapom a padlón rezgő telefont, és a konyhába osonok vele.

A főnököm röviden közli a nevet és a címet, csak egy zsinórcsere lesz számla nélkül, mondja, aztán elköszön. Az asztalon heverő füzetbe jegyzetelek.

Halkan öltözöm a fürdőszobában, futó pillantást vetek a maszatos tükörre, fogkrémet nyomok a számba, szétkenem a nyelvemmel, kiöblítem vízzel. Visszamegyek, nézem kicsit Esztert.

Miközben bezárom, magam felé húzom a bejárati ajtót, a zár csendben kattan a helyére.

Szombat reggel van, a kora tavaszi, langyos napsütés az utolsó hókupacokkal küzd. A panel előtti parkoló dugig tömve, a járdát félig elállják a későn hazaérkezők autói.

Beindítom az öreg, fehér Ford kombit, és kitolatok a szűkre festett vonalak közül.

Rágyújtok egy cigarettára és bekapcsolom a rádiót. A zene elviselhetetlen, valami tinicsapat ordítozik a szerelem kegyetlenségéről. Átlépek pár adón, a harmadik gombnyomásra Peter Gabriel és Kate Bush közöse, a Don’t give up szólal meg.

Itt hagyom.

Az utcát egy külvárosi lakótelep nemrég felújított ötemeletes háztömbjei között találom meg. A környék jellegzetes. Előregyártott elemekből összedaruzott, lehetetlen színűre mázolt kockaépületek U alakban egymás mellé építve, a közrefogott területen önkormányzati pénzből kiszorított szegényes játszótér.

Megnézem a füzetben a házszámot. A hatos az, huszonegyes csengő.

Kiveszem a szürke szerszámosládát a Ford hátuljából, levágok néhány métert a felcsévélt zsinórból, és a lépcsőházak felé indulok.

A sípolás nem tart tovább két másodpercnél, azonnal felveszik. Közelebb hajolok a dobozhoz, a redőnyös vagyok, mondanám, de senki nem kérdezi. Beengednek.

Második emelet, huszonegyes ajtó. Nincs rajta név. Bekopogok. A túloldalon elindul valaki.

Negyven körüli nő áll előttem. Egyik kezét a kilincsen tartja, a másikat a zsebébe süllyeszti. Szőke, rövid haja van, piros pulóvert és fekete nadrágot visel. Jó lenne alaposan megbámulni, de inkább köszönök, csókolom. Jöjjön be, mondja közömbösen, és otthagy. Becsukom magam mögött az ajtót, kilépek a bakancsomból és a nő után indulok.

Zsebre tett kézzel áll a félhomályba burkolt szoba közepén. A helyiség egyetlen ablakát takaró redőny vékony sávjai között beszökő fényhártyában súlytalanul szállingózik a por. Kávéillat van.

Rám néz. Szép az arca. A bőre fehér, ránctalan. Pici, íves orra alatt telt ajkak húzódnak. Szemei barnák, vékonyak és szomorúak. Az álla keskeny és hegyes. Kócos a haja, de nem törődik vele. A teste vékony, a mellei közepesek. Nincs rajta semmi kihívó, semmi feltűnő. Minden vonása természetes és arányos, ilyennek született. Azt hiszem, Charlize Theron-ra hasonlít.

Nem tudom felhúzni, mondja flegmán, elszakadt a madzag. Madzag, így mondja, ettől elmosolyodom. Nem veszi észre, unottan bámulja az ablakkeretből kilógó zsinórcsonkot. Az új zsinórok erősebbek, válaszolom, és felmutatom a kezemben összegöngyölt kupacot. Nagyszerű, mondja megvetően, hangsúlyából és arckifejezéséből világosan látszik, hogy egyáltalán nem érdekli.

Valahol megcsörren egy mobil. Megfordul, és szó nélkül kisétál. Hallom, ahogy telefonál.

Szétnézek a szobában. A sarokban kétajtós, barna ruhásszekrény, a fehérre meszelt falon nagy tükör, a megfakult, keleti mintás szőnyegen egymással szembefordítva két fotel, zöld szövetkárpitjuk kikopott és besüllyedt, közöttük üvegasztal, rajta mindenféle női magazinok szétszórva, alatta gyűrött papírzsebkendőkkel teli, drótból készült papírkosár. Egy másik sarokban tévé egy fekete fémállványon, mellette, a földön lemezjátszó, és egy megtépázott kartondobozban húsz-harminc lemez. A berendezés minden darabja régi, sehol egy modern elem, vagy giccses tartozék.

Az egyik fotelt az ablak elé tolom, felállok rá és munkához látok.

Nagyjából húsz perc alatt végzek, kipróbálom a redőnyt néhányszor, simán csúszik, nem szorul. Helyére tolom a fotelt és összeszedem a szerszámokat. Nem tudom, ő hol van közben, már rég nem telefonál, talán elaludt a másik szobában. Nem merem megkeresni, inkább várok. Újra körülnézek a világos nappaliban. Csak most tűnik fel a bekeretezett fotó a tévé tetején. Közelebb lépek. Ő van a képen, sárga, vékony pántos ruhát visel, mosolyog, tökéletes, hófehér fogai visszatükrözik a vaku villanását a sötét háttérben. Itt hosszabb a haja és barnább a bőre. Öreg, ősz hajú, fehér pólós férfi karolja át a vállát. Mindketten boldognak látszanak.

Lépteket hallok, megfordulok. Rózsaszín köntösben áll a küszöbön. A szemei vörösek, sírt. A képre néz, aztán rám, majd megint a képre. Kész vagyok, mondom zavartan. Az ablakhoz megyek, leengedem és felhúzom a redőnyt, újra leengedem és újra felhúzom, egy darabig biztos bírja, mondom közben, ha bármi gond lenne vele, csak hívjon.

Hány éves vagy? Értetlenül bámulok rá. Huszonnyolc, hebegem, miért? Pont jó, suttogja, inkább hagyd leengedve. Leengedve hagyom, állunk egymással szemben a sötét szobában. Idejön, szorosan előttem áll. Jó az illata. Annyira unatkozom, súgja, az élet olyan unalmas. Nem tudom, mit mondjak, elnézek a válla fölött és beszívom az illatát. Mennem kéne, nyögöm ki végül. Hirtelen a két tenyere közé szorítja az arcom és megcsókol. Az ízétől kis híján elvesztem az eszméletem. A szívverésem felgyorsul, minden részem reszket a vágytól, testemben a vér rendeltetésszerű útjára indul. Meg kellene itt állnom, még semmi rosszat nem tettem. Szétnyitom a köntösét, belemarkolok a hajába és hátrahúzom. Megcsókolom a nyakán lüktető eret. Hosszan sóhajt. Eltépi az arcom a válláról, durván a számba dugja a nyelvét. Összekoccannak a fogaink. Gyere a földre, hadarja. Kapkodva veszi a levegőt. Hanyatt fekszik a szőnyegen, ideges mozdulatokkal megigazítja maga alatt a köntöst, és szétnyitja a lábait. Visszafordíthatatlanul beszippant a kéj.

Szó nélkül öltözködöm.

Mennyivel tartozom? Négyezerötszáz, ha nem kell számla. Nem kell, mondja, és a füle mögé tereli a haját. Kimegy a szobából, majd visszajön a pénzzel. Pont annyit hoz.

Kilépek a lépcsőházba. Megfordulok, az ajtóban ácsorog. Hány éves vagy? Negyvenkettő, mondja. Hasonlítasz Charlize Theron-ra. Mondták már, feleli. Nem néz rám, becsukja az ajtót.

Hazafelé egy autómosóban lecsapatom a Fordról a szürke latyakot.

Eszter felhúzott térddel ül az ágyon, dobozos jégkrémet eszik. Nézi a tévét. Szia, ez gyors volt. Szia. Csak egy zsinórt cseréltem. Férfi vagy nő? Egy öreg faszi volt, válaszolom, nem adott jattot, ráadásul végig ott szuszogott, amíg csináltam. Gyorsan lezuhanyozom, jó?

A fürdőszobába megyek, vetkőzni kezdek, a szennyestartóba dobom a pulóverem. Eszter utánam szól. Ez a nő a tévében azt mondja, hogy a férfiak kilencven százaléka nem tud ellenállni az alkalmi szexnek. Baromság, kiabálom vissza, minden statisztika baromság. Biztos tudja, szexuálpszichológus, mondja Eszter. Különben meg hasonlít arra az amerikai színésznőre, tudod, mi is a neve?

Térdig letolt farmerban, megmerevedve állok a fürdőszoba közepén. Visszarántom magamra a nadrágot, a szobába támolygok. Nézd, mondja Eszter, és kanalával a képernyő felé mutat. Charlize Theron, mondom elcsukló hangon. Charlize Theron-ra hasonlít. Igen, az az, mondja Eszter. Kimászik az ágyból, és odajön hozzám. Ígérd meg, hogy tisztességes embert nevelünk a fiunkból. Megígérem, mondom halkan, és gömbölyödő hasához tapasztom a fülem.

Megígérem.
 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr171844199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

michaela77 2010.03.16. 18:00:36

Ez az első ezen a pályázaton, amit végig tudok olvasni, mert izgalmas, leköti a figyelmemet és filmszerűen pereg a szemem előtt.
A végén a dupla csattanó pedig különösen tetszik. Szerintem is nagyon jó. Gratulálok!

Szatticsek 2010.04.27. 19:48:10

Remek alkotás! Gratulálok! Büszke vagyok rád! ;)

szaboredony · http://www.szabo-redony.hu/ 2011.01.28. 13:19:03

Szuper alkotás!
----------------------------------
www.szabo-redony.hu/