HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.02.12. 16:32 magyardekameron

Rapai Ágnes: Ideális kaland

Címkék: rapai ágnes

Jobb lenne, ha egy szót sem értenék. Nem érdekel, kicsoda, csak menjünk föl a lakására, feküdjünk le, és kész, olyan kalandra vágyom, amely néma, nem akarom hallani, mi a hobbija, ki az anyja, milyen a viszonya az apjával, mi a világnézete, milyen könyvet olvas, a sós ételt szereti vagy az édességet, hány csajt dugott meg, melyik a kedvenc együttese, szeret-e színházba járni, áj em doktor, inkább fogná be, elég nekem most, hogy kíván, több információra nincs szükségem, május van, süt a nap az Andrássy úton, gó hóm? kérdezi, bólintok, pedig most az lenne a legjobb ha berángatna ezen a kapun, mert nem bírná tovább, a falnak lökne és nekem esne, aztán menne tovább a Hősök tere felé, én meg feladnám a levelet a Bajcsyn; mindegy, csak többet ne beszéljen, ne rontsa el ezt az ideálisnak induló kalandot, hiszen nem véletlenül esett rá a választásom, mivelhogy nem csak az arcát vettem szemügyre,hanem a kezét is.

Kamasz koromban könyvtárnyi "tudományos" irodalmat elolvastam, nehogy már az legyen, hogy az emberismeret rögös útján csak a szépirodalomra támaszkodhatok, elvégre nem lehet mindenki Hamlet, III. Richárd, Rómeó, vagy Miskin; jöhetett a mágia és okkultizmus, az asztrológia, a számmisztika, a szeplők jelentése - szeplő a fülcimpán: gazdagság -, a ráncok - hullámos ráncok a homlokon: vízbefúlás; a szőrzet - szőrös kézfej: brutalitás -, satöbbi, satöbbi. Ám az élet sorra rácofolt a tanultakra. A Halak jegyű úgy viselkedett, mint egy Kos, akinek a születési számait összeadtam nagy nehezen, mert a matek sosem volt az erősségem, és kijött a 3, ami kitűnő kommunikációs készséget jelent, viszont az illető szófukar volt. A végtelenségig sorolhatnám kudarcaimat a tenyérjóslás, az álomfejtés, a grafológia területén. Az embert nem lehet könyvekből megtanulni, szűrtem le a tanulságot, és elhatároztam, előítéleteimtől gyorsan megszabadulok. Mindazonáltal más a szándék, és megint más a magvalósítás: mindig óvakodtam a szőrös kézfejű férfiaktól. Persze ahogy jobban belegondolok, egyszer azért mégiscsak engedtem egy ilyennek, jól rá is fáztam, mert valahányszor meglátogatott, az izgatottságtól allergiás rohamot kapott szegény, bedagadt a szeme, folyni kezdett az orra, röpke egy óra alatt elhasznált öt csomag papírzsebkendőt, de ez volt a kisebb baj. Sajnos az a tipus volt, aki szerette a mazochista játékokat, s jóllehet nem vagyok egy Freud, azért azt sejtettem, hogy ennek jó vége nem lehet, előbb-utóbb átfordulhat a dolog. Szeretőm már a harmadik randinkon olyan erőszakosan követelte, hogy csupasz fenekét üssem a fakanállal, mint egy rabszolgahajcsár, bizony nem lehet könnyű a dominák élete, gondoltam, és többé nem találkoztam vele.

Rámosolygok a férfira: azért választottalak, mert a Le Monde-ot olvastad, abban reménykedtem, hogy csak franciául beszélsz! mondom magyarul, ő rögvest válaszol, szerencsére franciául, ami azt jelenti, hogy egy mukkot sem értek.

Marokkó. Marokkó. Mama.

Na tessék! Többet nem mosolygok rá, máris elrontotta a játékomat ez a hülye, még hogy a nők szeretnek beszélgetni! Röhögnöm kell. Miért nem érzi, mire van szükségem? pedig elég világos a helyzet: a trolin szemezni kezdtem vele, amikor leszálltam, ő jött utánam, megszólított, én megfogtam a kezét, úgy látszik, nem tud olvasni a szememből. A férfiaknak nincs szükségük arra, hogy a női mimika rejtelmeiben elmélyedjenek, magukra kell figyelniük állandóan, mindig attól rettegnek, hogy nem fog felállni. Mi lesz ha nem fog felállni? Úr isten, én is impotens leszek? Mit fog szólni, ha meglátja milyen kicsi? A férjének, a szeretőjének biztos nagyobb van, mint nekem! Majd biztos ki fog nevetni, s én ott állok előtte megszégyenülten, összetöpörödött farokkal. A strandon is csak egymást bámulják, már aki el mer menni ilyen helyre. Sztyúdent in Pari, mondja, szóval orvostanhallgató, nem nézek rá kérdőn, csak bosszankodom, mire a lakásához érünk már majdnem annyit fogok tudni róla mint Laciról, de most nem gondolok rá.

Meg a szerkesztőségre se gondolok.

"Ne haragudj, de az a mennyiség, amit te egy hét alatt lefordítasz, enyhén szólva kevés, példát vehetnél Éváról, most mit vágsz ilyen sértődött pofát, én csak jót akarok neked." Áj láv jú, mondja a férfi, visszarángat az Andrássy út valóságába,de azért nagyon elegem van már ebből a sok szövegből, nem válaszolok, csak megsimogatom az arcát és szájon csókolom. Magához húz, hogy érezzem, mennyire föl van izgulva, ez biztos elégedettséggel tölti el, hát még engem, semmi mást nem akarok, csak egy jót szeretkezni, tudni azt, hogy valakinek kellek.

A sötét lakásban halottszagot érzek. Úr isten! Én nem vagyok normális! Ki ez az ember?

Mama!

Odamutat a szemközti ablak irányába, lassan hozzászokik a szemem a homályhoz. A lakás olyan, mint egy szőnyegüzlet, a minimum százéves lakás parkettáját, falait úgy beborítják a kisebb-nagyobb szőnyegek, hogy még ha világos lenne, akkor se lehetne látni, milyen színűre festették annak idején a falakat. A dohányzóasztalon réztál, rajta teáskanna, a tál mellett kétoldalt egy-egy réz gyertyatartó. A bordó, aprómintás szőnyeggel letakart öblös fotelben ott ül valaki, az arcát azonban nem lehet kivenni, csak a hosszú alumínium kötőtű ritmikus mozgását, ahogy meg-megcsillan a piszkos ablakon beszűrődő gyönge fényben.

Az asszony föl se néz, tudja mi van, gondolom, miközben a férfi betessékel a hálószobájába.

Minek jöttem ide?

Már késő, izgatottan csókolni kezd, lelök az ágyra, legángatja rólam a bugyimat, és gyorsan, gyorsan belémhatol. Milyen vastag, gondolom, teljesen betölt, igen, körül van metélve, jobb mint egy körülmetéletlennel, az ajtó mögött ül az anyja, és köti neki a pulóvert, nehogy télen megfázzon ebben a hideg országban. A férfi végig a szemembe néz, mintha a tekintetével is meg akarna erőszakolni. Ilyennel még nem találkoztam, csak néz, néz azzal a fekete szemével, s még az elélvezés előtti pillanatban sem kapja el a tekintetét. Nem tudom miért kell sírnom, potyognak a könnyeim, ő megsimogatja az arcomat, gyöngéden a számat csókolja, ez is olyan furcsa, hogy nem ugrik föl azonnal, nem rohan a fürdőszobába, hanem csak fekszik rajtam, és babusgat. Kedvessége egyre terhesebb, megmozdulok alatta, amiből megérzi, hogy le kell szállnia rólam, gyorsan felöltözik és a falnak támasztott gitárért nyúl. Leül mellém az ágyra. Csak nehogy gitározni kezdjen! Valami francia sanzont énekel, ölében a gitárral, mindjárt elhányom magam, mert nem őt látom, hanem az anyját. Hányszor kellett végighallgatnia ezt a számot?

El innen! Felpattanok, ő értetlenül utánam bámul. Átviharzok a lakáson, lerohanok a lépcsőn, és arra gondolok, hogy odakint végre friss levegőt vehetek.

S valóban, ahogy kijutok az Andrássy útra és arcul vág a májusi napfény, már a kabátom zsebében kutatok, elő akarom bányászni a toll, a papírzsebkendő, a labello, a kesztyű között megbúvó papírfecnit, amire fölírtam, mit kell venni a Hold utcai piacon, persze előtte még bemegyek a postára, és végre feladom a levelet.

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr811752535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2010.02.13. 06:32:16

A szöveg megjelent az Éjszakai állatkert című antológiában a női szexualitásról,

további részleteket lásd:

szexmanifesto.blog.hu/

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2010.02.14. 10:01:40

@oázis:

Nem mellesleg megjegyzem, Rapai Ágnes Ideális kalandja, IDEÁLIS lenne filmre: tökéletesen illik a koncepcióba: rövid velős, lényegretörő, vicces, nagyon mai, Budapesten játszódik, aktuális... sorolhatnám... úgyhogy ideális választás lenne megvalósításra!

hallgassatok anyátokra:

Forgács Zsuzsa Bruria
az Éjszakai állatkert anyaszerkesztője...

további részleteket lásd itt:

szexmanifesto.blog.hu

béla13 2010.02.18. 15:27:40

ez meg sajnos alapból kiesett:

"kifejezetten erre a pályázatra született, első közlésű filmnovellákat várunk, amelyek sem folyóiratban, sem internetes oldalon, sem kötetben nem jelentek még meg."

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2010.02.18. 15:38:57

@béla13:

pedig elég nagy f-ség ez a feltétel, hisz van egy csomó olyan már megszületett szöveg, amelyet érdemes lenne megfilmesítésre fontolóra venni, csak épp nem tudnak róluk...

kukulkán 2010.02.22. 12:57:58

@béla13: A pályázati kírásban nem szerepel ez a kitétel amit te előcitáltál.Tehát szabadon felhasználható épkézláb történeteket várnak. nem kritérium,hogy máshol már megjelentek-e.

vörös oroszlán 2010.02.23. 12:54:59

Kíváncsi lennék, hogy miként lehetne ezt megfilmesíteni, hiszen az egész történet a főszereplő belső gondolataira alapszik.
Egy narrátorral talán?
Nem az én tisztem eldönteni, de szerintem novellának jó, azonban mint filmnovella nem biztos, hogy megállja a helyét.

karenyina 2010.02.23. 15:35:01

Vörös oroszlán, én nagyon filmszerűnek tartom ezt a novellát, úgyhogy nem értem a kételyeidet.

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2010.02.24. 22:32:08

Egyszerű és filmszerű: csaj utazik a trolin, szemez egy arab sráccal, felszedik egymást, elmennek a pasi lakására, a sötétben a pasi anyja pulóvereket köt, látszik a csajon, hogy kezd rájönni, nem igazán akarja ezt már konkretizálni, de mostmár visszafordulni még kínosabb lenne, pasi ledönti, közben mélyen a szemébe néz, nő arcán meredt undor, pasi gitározni kezd, csaj összeszedi magát és kirohan és elrohan a kötögető mama mellett, aki épphogy csak felpillant, csaj az utcán rohan, zaklatott, szedegeti elő a táskájából a cetliket szemüveget, esetleg jön csörög a mobilja, felveszi és belemondja, hogy jaj anyukám épp most fejeztem be életem legideálisabb kalandját, persze persze tudom egész belezett csirkét, meglesz, igen, félkiló szöllő, oké... rendben mama, sietek... Konyec filma...
Copyright: Rapai Ágnes! Ezt ne feledjétek, az ő szövege nem csak leírja az egyszerű lineáris sztorit, de kitűnően van érzékeltetve a hangulat...

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2010.02.25. 09:17:12

HA AKARTOK LÁTNI EGY SZÉP HANGULATOS KÉPET EHHEZ A SZTORIHOZ SZILÁGYI LENKÉTŐL AKKOR:

szexmanifesto.blog.hu/2010/01/22/idealis_kaland_rapai_agnes

lok 2010.03.23. 18:06:07

Becsülöm, tehetséges írás, de hát ő Rapai Ágnes.

malvincica 2010.03.24. 13:05:45

@kukulkán: Ha befejezted a novella olvasasat, menj par milit lejjebb az oldalon. ezt fogod latni:
" 9 komment

Ajánlott bejegyzések:

* Figyelem!
* KIS MAGYAR DEKAMERON tehetségkutató pályázat - Kiírás
* Elindult a Kis Magyar Dekameron a Literán"

A "Figyelem" reszt olvasd el. ott van a citalt kitetel.
pussz

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2010.03.29. 10:51:39

@malvincica:

ettől függetlenül, ha a filmeseknek van egy kis eszük megcsinálják Rapai Ágnes történetét!

kukulkán 2010.03.29. 10:53:51

@oázis: Nem láthatunk a fejükbe és zsebükbe sem.

Kriptomán 2010.04.25. 09:14:45

"A férfiaknak nincs szükségük arra, hogy a női mimika rejtelmeiben elmélyedjenek, magukra kell figyelniük állandóan, mindig attól rettegnek, hogy nem fog felállni. Mi lesz ha nem fog felállni? Úr isten, én is impotens leszek? Mit fog szólni, ha meglátja milyen kicsi?"

Minden nő ezt gondolja? Nem mondhatnám, hogy életszerű.

fájni fog 2010.04.25. 11:10:28

@ha3flt:

miért gondolná minden nő ezt? ezt az adott novella főhősnője gondolja, az adott novellabeli pillanatban..

"nem életszerű" - ezt az érvet viszont tapasztalataim szerint, legtöbbször a kevés élettapasztalattal és empátiával rendelkező, a másik szempontjait egyáltalán nem érzékelő emberek szeretik használni...