HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.02.16. 12:18 magyardekameron

Albert Zoltán: Fekete Valentin

Címkék: albert zoltán

Bálint ott állt a lány konyhájában, és ünnepélyes arcot vágott. Valentin napra készült, egy csokor vörös rózsát vett elő a táskájából, meg egy üveg pezsgőt. Aliz azonban nem lépett közelebb hozzá, hanem feltette a szokásos kérdést a férfinek:

- Ő, vagy én?

Bálint mosolyogni próbált, és a lányhoz közelített, ő viszont egyre csak hátrált. Következett a második kellemetlen kérdés a lánytól:

- Ideköltözöl?

A férfi leengedte mindkét karját, a karikagyűrűs kezéből az asztalra ejtette a csokrot. Hányszor hallotta már ezeket a kérdéseket, de a válasz mindig ugyanaz volt:

- Nem, még nem! – próbálta türelmesen hangsúlyozni a szavakat. Mégis mintha minden erő elszállt volna a végtagjaiból, lehuppant az asztal melletti székre. A lányra nézett félszegen, mégis reménykedve abban, hogy ezúttal is megesik majd rajta annak szíve. Aliz azonban rá sem hederített, az üvegajtóhoz indult, ami a gangra nyílt. A lány megfordult és mély levegőt vett, hogy megszólaljon, de kérdését megelőzte Bálint:

- De megvettem a jegyeket!- és elővette az utazási iroda színes borítékját. Aliz az ajtónál maradt, csalódott arccal kifelé nézett, ajkait összepréselte. Bálint hozzálépett, meg akarta csókolni, de Aliz hirtelen feltépte az ajtót, és szinte kilökte a gangra. Az ajtó csörömpölve csapódott be a férfi mögött. Aliz remegett a dühtől, úgy állt meg az asztal és az azon árválkodó rózsák előtt, mintha mindent félresöpörhetne egyetlen mozdulatal. A csokrot belevágta a szemetesbe. Utána felkapta a palackot a nyakánál fogva, de aztán meggondolta magát. Szinte letépte a pezsgőről a dugót, az üvegből kezdett inni. Az arcán, a nyakán folyt végig az ital, amíg köhögve öklendezni nem kezdett. Aliz a naptár előtt állt, rajta pirossal bekarikázva Február 14. Bálint a borítékkal a kezében botorkált lefelé a lépcsőházban, aztán a belsőzsebébe süllyesztette azt.

 

Aliz kisminkelve, rövid szoknyában igyekezett az éjszakai utcán, a pezsgős üvegből az utolsó cseppet is kiitta, mielőtt belépett a bárba. A mulató pultjánál újabb pezsgőt rendelt. A tömegben főleg nők nyüzsögtek, a zene átdübörgött mindenen. A gátlások, mint a buborékok, egyetlen mámorban táncoltak, évődtek, összekapaszkodtak, egyesültek majd kipukkadtak a felszínen. A nők egymással flörtöltek, Aliz táncolt és ivott, és nevetett, és sírt. Flittereket hajigáltak a magasba, Alizt többször is elkapta, felkérte, lerohanta egy éretebb nő. Fekete bőr nadrágja úgy feszült a fenekén, a combjain, hogy öröm volt nézni, ahogyan azt is, ahogyan a miniszoknyás Alizt megpörgeti ez a rövid hajú, vörös blúzos „Valentin”.

Amikor újra a pulthoz fért Aliz, mögé lépett a nő és a fülébe üvöltötte, hogy adja meg neki a számát. Aliz az ujjával elkente a rúzst táncpartnere száján és az üvegre írta a telefonszámát.

 

Bálint a félhomályos nappaliban ült, a kulcs a zárban megnyikordult. Belépett Márta, a felesége, az előszobában csetlett-botlott, ahogy kilépett a cipőjéből. Bálint felkapcsolta a lámpát, erősen hunyorgott, de próbált határozott lenni. Márta ajkán a rúzs szétkenődve, fekete nadrágja feszes, vörös topján a bárban látott flitterek csillogtak. Bálint elállta a nő útját, aki csodálkozva bámult rá.

- Kirúgtak a tréningről, Bálint?- kérdezte a nő gúnyosan, és spiccesen.

- Neked van valakid?- kezdte óvatosan a férj.

- Ez aztán gyors numera volt!- vágta rá Márta.

- Neked van valakid!- nyögte ki Bálint, a felismerés súlya alatt, immár elhaló hangon.

- Akkor kvittek vagyunk! Drágám…- kapta meg a választ Mártától, aki az arcába röhögött a férfinek, és félretolta az útjából.

Bálint azonban nem hagyta magát, ezúttal elkapta a felesége karját, és magához húzta. Márta arca hirtelen kijózanodott, szemei hidegen és keményen csillogtak.

- Boldog névnapot!- sziszegte Márta a férfi arcába.

- Megvettem a jegyeket is!- elcsukló hangon préselte ki magából a hangokat Bálint.

De Márta egyetlen mozdulattal kiszabadította magát a férfi öleléséből, látványos mozdulattal előhúzta a jegygyűrűjét a nadrágja zsebéből, és elhajította. A nappaliban kopogva landolt a gyűrű, Bálint leroskadt az étkező asztal mellett egy székre. Arcát elöntötte a kétségbeesés, és lassan, némán sírni kezdett.

 

A férfi zakójának belsőzsebébe egy műkörmökkel ékesített, ápolt női kéz nyúlt és kivette belőle az utazási iroda borítékját. Ugyanezek a körmök egy barna testen, a köldök körül összegyűlt csillogó vízcseppeket simogatták. Megérkezett a luxus hajó napozófedélzetére a koktélos pincér a vakítóan csillogó tálcáján két italkölteménnyel egyensúlyozva. A nyugágyakon egymás mellett feküdt Márta és Aliz. Miután a hosszú, fekete szívószálakon keresztül kortyoltak egyet, összehajoltak és szájon csókolták egymást. Majd eltelten és elégedetten átadták magukat a simogató napsugarak önfeledt élvezetének.

 

 

 

06-30-2213658

albert.zoltan@t-email.hu

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr711762896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

béla13 2010.02.18. 15:25:30

kegyetlen játékok 625. rész