HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.02.26. 12:12 magyardekameron

Te Van Ce L’an: Papaya - konstelláció

Címkék: te van ce lan

Lady Godíva fürdőruhában ül a nyugágyban, aranyszőke haját a szél lobogtatja, kezében kék ital, a karcsú pezsgőspoharat két ujja között fogja, lóbálja. Vele szemben a napszemüveges filozófus: Husserl és az óceán tintatartója. Rózsaszínű nyakkendő és fehér ing, galambszürke zakó. Kifogástalan testtartás, apró verejtékcseppek a homlokon, de még tűrhető meleg. Elbírni az öltönyt, a parfüm gránátalma és olíva, mondja a férfi. Igen, válaszol a nő, a fenekem is kikentem olajjal, hogy fényesen ragyogjon a napsütésben, amikor megölelsz hátulról, de te enni akartál egy kis fügét, inni egy korty hormont, egy pici rumot, hogy a hurrikán alatt teljes nyugalommal éld át az összeomlást. De én kihoztalak a partra a völgyből, hogy ne dőljön rád a hegy, ne temessen maga alá a némaság, a magány, most meg nézel, mintha a szembogaramon át akarnál bejutni az agyamba és kioperálni onnan az őrületet, aminek a magját te ültetted oda, te plántáltad a hibbantság forró vulkánfíber paravánjait, a téboly kankalin színű léggömbjeit, a marihuána tenyeres-talpas nippecskéit. Jaj! Marina Vlady, bocsáss meg. Itt van a zsebemben a hajad. Míg aludtál, levagdostam fürtjeid a csónakban, ahová meztelen feküdtél. Most kihez beszélsz, Husserl? Vonja kérdőre Lady Godíva, a díva, a magába roskadt fickót, aki épp kavicsokat kacsáztat. Lapos és csíkos kagylók vannak a zsebében. Azokat rakosgatja a homokba és minden hetediket eldobja. A távolban egy fehér vitorla, amiről Marina Vlady integet meztelenül. Godíva távcsővel nézi. Jön a kedvesed. Akkor viszont én elmegyek innen. Husserl feláll és hirtelen nagy pofont ad a gyönyörű nőnek, aki padlót fog ettől. Ébredj fel, Lady Penitencia! Te jössz ott a hajón a múltból, a tíz évvel ezelőtti éned, neved és alakod. Szinte beleolvad az ég kékjébe az ital, amit szürcsölsz, miközben rángatod a vitorla köteleit, hogy majd szétszakad a nemzeti színű francia ágy, amin alszol közben. Ébredj, Lady Díva, ne reteszeld el az időt az alvással, mert majd szétreped a ház, a zátonyra futott hajó, a lakás, a hegy belsejéből egy foszforeszkáló felhő mászik be a szádba. Te vagy az, aki távcsővel nézed a múlt történéseit, te volnál az a bátor utazó, aki kimerészkedtél a halál - öböl tajtékos lankáira a félsziget angyalhaj-cserjéi mögül? Marha. jegyzi meg a nő. Az eltört pohár egy szilánkjával hason szúrja a filozófust, akinek meg se kottyan. Csak a köldököm kútjába lökted bele a démonaidat, nem jutottál tovább. A szívemet nem találod. Birkóznak, mind a ketten beleesnek a vízbe, a férfi zakója a víz felszínén, majd víz alatti fölvétel a szeretkezésről. Közben fölbukkan a két csapzott fej, a vitorlás melléjük ér. Marina Vlady géppisztoly sorozatot ereszt beléjük. Vér a víz felszínén. Hullák. Marina bedobja a vízbe a géppisztolyt, fölfújja az egyik úszógumit meztelenül a szájával. A derekára csúsztatja. Beleugrik a véreres vízbe. Az óceán, mint egy fölpöndörödő ezüst papír, becsukódik, de látni, hogy a fólia is véreres, mintha emberi bőrbe lenne kötve egy lexikon. A könyv lapjain látjuk a gyilkosságról készült fotókat. Oscar-díjat nyert a Papaya. Látjuk a feliratot. A díva lapozgatja az albumot egy szálloda halljában, csinos lábait Husserl ölében pihenteti. Jön a pincér és egy üveg vörös bort önt a lady szőke hajzatára, ő meg szürcsölgeti közben, a másik lakáj Husserl fejére csorgat egy fehér tojáslikőr-szerű ragacsot, az üvegre az van írva: intencionalitás. Lady Godíva hanyatt vágja magát a szálloda perzsaszőnyegén, hasra fordul, nincs rajta bugyi. A pincér letör egy pálmaágat az üvegfolyosó cserepeiből és megsújtja a csinos feneket vele. Egy paparazzó jön, kattint, a vaku elsül, de ebben a pillanatban Husserl pisztolyt szegez rá, meghúzza a ravaszt, a fotós elterül, vér a szőnyegen. lady Godíva őszintén kacag, a szőnyegminta, teljesen beleillik a homokóra tematikájába, mondja a hölgy. És valóban: a Hold alá varrt homokóra tölcséréből egyenletesen csöpög a vér. Dél van, mondja az egyik pincér. Ebben a minutumban a vérző paparazzó felpattan és megcsókolja Husserl homlokát. Ebédeljünk. Javasolja Husserl és újabb sorozatot lő a vizipisztollyal Capa hasába. Mindenki nevet, újságírók veszik körbe a szereplőket és jegyzetelnek. Husserl könnyed és elegáns öltönyében szivarozik, mutogatja a forgatás fotóit. A Papaya egy mánia-sziget. Ahol mindenki újjászületik. Lady Godíva beleszól: ahol mindenki megtanul felejteni. Erre a szigetre utazunk ma el Önökkel, kedves újságíró és olvasó kollégák. Tessék beszállni! A lift ajtaja kinyílik és tényleg a belseje olyan, mint egy tengeralattjáró.
 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr871791978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kondor ervin 2010.03.01. 20:47:26

Bunuel fátyolszerű látomását rekonstruálja, Pirandello által konstituált keretek között. Friss, csavaros ész, tiszta koreográfia.