HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.03.08. 14:28 magyardekameron

Gál Erika: Papírforma szerint

Címkék: gál erika

Csak le ne késse a vonatot, ez jár az agyamban a redőnyszalagszerűen pergő fehérbetűs kijelzőt lesve. Már alig várom, hogy lássam Ágicát. Gyerekkorunk óta legjobb barátnők vagyunk. Korábban jöttem ki az állomásra, hogy megvegyem a kedvenc újságjait. Már tőle is közöltek itt-ott, de a tévé jobban érdekli, nagyobb karriert lát benne. Megérdemli a kényeztetést: most jön az államvizsgáról. Szendvicseket meg innivalót is vettem az útra, végül is amíg fél nap alatt leérünk a Balatonra…

A vidéki tömegből legelőször az elegáns kiskosztüm tűnik ki. Taxival jött, a sofőr sunyin néz utána, ahogy szaporán elindul a márkás gurulós bőrönddel magas sarkú, fehér szandáljában. Csinos kis riporterjelölt az én Ágim. A külsejével még sokáig nem lesz gond, csak vegyék fel valami jó helyre. Az arca fáradt, de a sminkje tökéletes és diszkrét, mint mindig. Teátrális sóhajjal, boldogan mosolyogva esik karjaimba. Egy hosszú ölelés, puszi-puszi, aztán futás ki a peronra.

Utolsó pillanatban bemondják, hogy a vonat baleset miatt 30 percet késik, elmegyünk hát nézelődni. Kommunikáció szakosként rávezette a figyelmemet olyan nüánszokra, amelyekre addig nem is figyeltem. Egy kicsit már az ő szemén keresztül is nézem a világot, olykor segítek témát keresni. Szétnézünk a restiben, bemegyünk a virágoshoz, és egy kávét fizetve megbeszéljük a hajléktalan öreggel a legjobb nyári szálláslehetőségeket. A parkban.

A vonat zsúfolt ugyan, de még találunk két szabad helyet egymás mellett. Üres arcú, testékszeres, MP3-lejátszón lógó tinédzserekkel kerülünk szembe, átellenben egy idős házaspár falatozik. Velük szemben meg egy középkorú nő ül, ölében macskakosár. A macska idegesen mocorog, izgatja az egyre vastagabb ételszag. Az öreg bicskával a kezében hadonászik, a macska nyávog. Néha azért kijöhet a cica, következtetem ki a földre helyezett itatótálból. Alighogy elhelyezkedünk és behúzom a függönyt, Ági a vállamra hajtja fejét, és elalszik. Pihenj, kicsi lány, nyomok egy puszit a feje búbjára, holnap úgyis bepasizol…

Hétágra süt a nap, arany nyakláncos, pocakos apukák őrködnek sörrel vagy cigivel a kezükben családjaik jóléte felett. A hangszóróból a legújabb slágerek csorognak, de a tavon kopottas ladikok és vízibiciklik billegnek. A naplementés és tangás képeslapok is a tavalyiak. Papírforma szerint történik minden. Ági nem éppen visszafogott szexepilje gyorsan és pengemód hat. Másnap felszedi a legpofásabb pincért, aki persze csak itt és most pincér, egyébként szintén kommunikáción tanul, szabadidejében kis laptopján ír. Éljen az ifjú pár, köszönök oda viccesen reggel a büféasztal fölött. Még szerencse, hogy Ákoska műszakja már délután elkezdődik, így nekem is jut még egy kicsi a barátnőmből.

Én más vagyok. Vállas, darabos és kicsit zajos, mint egy buccs leszbikus. Húztak is emiatt eleget a TF-en, de vízbe legjobb a tüsi haj, mondhat bárki bármit a nőiességről. Tény, hogy szemeztem már egy pár lánnyal, de nem is tudom… Ha egy ilyen Ági-félével találkoznék egyszer, nézek végig most naptejtől fénylő hosszú lábain, alig eltakart kerek mellein. De ebben a csinos testben egy nagyon is hagyományosan női, könnyen befolyásolható lélek lakik. Én pedig a macsó karaktert szeretem.

Ilyesmi fazon lép be hetedmagával, szűk rövidgatyában este a Bakegérbe. Nagyszájú értelmiségiek a fővárosból, a strandfocibajnokságra érkeztek. Már láttam őket délben, ugyanabban a szállodában laknak. Alighogy letelepednek a sebtében összetolt asztalokhoz, szétnéznek, és magukhoz invitálják a bárpultnál ücsörgő két nőt. Jónevű lapok munkatársai, akik szabadidejükben újságírócsapattá szerveződve rúgják a bőrt. Ági felvillanyozódik a társaságtól, csillog-villog. Ákoska gondterhelt arccal cipeli a söröket. Az elfojtott indulatok miatt most még jobban bandzsító szemei idegesen ugrálnak egyik asztalról a másikra. Rendesen megtelt ez az idényben magát nagyzolón hirdető kóceráj. Felszolgálóként nem tehet gesztusokat se Ági, se a riválisok felé, így az újonnan belépett csaposon vezeti le a feszültségét.

Aztán a magas csapatkapitány kitapogatja, hogy sportoló vagyok. Ő főszerkesztő-helyettes, nem rossz focista múlttal, de hagyta magát lebeszélni annak idején. Na meg az a nagy szerelem a sorkatonai szolgálat idején... – kezd a bizalmába avatni. És folytatja az éjjelre amúgy is már egyszemélyesre árvult szobámban, és találkozunk a következő napokban is. Az ágyban furcsa szokásai vannak, egyelőre kellemes újdonság.

Ákoska nem bírja az esti megpróbáltatásokat, és úgy dönt, inkább kilép a melóból. Viszonzásképpen Ági meghosszabbítja a nyaralást, és könyörög, hogy maradjak én is vasárnapig, legalább eggyel többen drukkolnak a finisben a pestieknek. Ez nem várt fordulat, egy páran összenéznek. Jön a feleséged, fordulok Zolit felé félig viccesen, félig komolyan, mert családról még nem beszélt. Elhúzza a száját, röhögés. Rendelnek még egy kört, egyre több szó esik a holnapi döntőről. Ti vagytok a legjobbak, vágom hátba a csapatkapitányt biztatóan, és elköszönök a taktikai kérdésekbe bonyolódó, egyre hangosabb férfiaktól.

Reggel Ágiékkal biciklitúrára megyünk, emiatt sajnos lekéssük a meccset. Nem számoltam a szerelmesek fizikai-, valamint a bérelt biciklik műszaki állapotával, így felemásra sikerül a kompozással is kombinált kirándulás. A bárban nem tudnak róluk, mobilszámot nem cseréltünk. A szobatelefont nem veszi fel, én viszont már olvasás közben elalszom az összetolt ágyakon.

Reggelinél új felállásban mutatkozik a csapat. A fiúk párban vagy négyesével ülnek az asztaloknál, úgy tűnik, mindenkinek megérkezett a felesége vagy barátnője. Zolit keresem, szeretnék gratulálni és elköszönni tőle. Végre meglátom az egyik félreeső sarokban, háttal ül a kijárat felé. Egy rózsaszín nadrágos, szőke nyunyó szürcsöli vele szemben a kávét, térdeik összeérnek.

Papírforma szerint idén is a budapestiek a homok bajnokai – olvasom a recepciós pulton heverő helyi újság szalagcímét. Vigyorogva indulok még egyet úszni.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr511819000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.