A patinás épület üvegportálján szikrázik a téli reggel. Fehér jácint fodrászat és kozmetikai szalon. Középkorú, elegáns hölgy nyit be az ajtón. A tágas előtérben gardrób, fotelek, újságok, és a manikűröslány asztala. Zsuzsi álmosan kortyolgatja reggeli kávéját. Az ajtónyitásra felpattan, üdvözli a vendéget, Júliát, elveszi kabátját, a szekrénybe akasztja. Közben hátulról lapos pillantással végigméri. Júlia szerkója baromi jó. Zsuzsi irigykedve sóhajt, de a nő ezt nem hallja. A fodrászat jobbra nyílik, ajtaja nyitva, már be is lépett.

- Jó reggelt, szervusztok!- köszön hangosan. Még csak Teca, a fodrásza van itt. Igazából félóra múlva nyitnak, de Júlia kivételezett. Teca nyúzott és fáradt, ötvenes éveinek végét tapossa. Máris a székbe invitálja Júliát, s keveri a festéket. Közben beszélgetnek. Szóba kerül az időjárás, a család, a munka. Júlia precíz, szigorú és igényes. Saját könyvvizsgáló céget vezet. Ma még dolgozni készül, a férjének úgyis német ügyfelei vannak, üzleti ebédre viszi őket, csak este találkoznak. Teca igyekszik, sok vendég jelentkezett ma be, szombat van, ráadásul Valentin – nap. Tegnap este is későn végzett. Befut Betti, a másik fodrász, a fiatalabbak kedvence, s szinte vele egy időben robban be első vendége, Ivett.

-Bettikém, nem jelentkezetem be – közben bólint a többieknek-, de muszáj, érted, muszáj megcsinálnod a hajamat,ma nagyon fontos randim lesz!Életem pasija!- kérleli Bettit. Jelenléte betölti az egész üzletet. Betti homlokát ráncolva nézi előjegyzéseit, végül beadja a derekát. Ivettnek be nem áll a szája, mindenkivel megosztja izgatottságát, egyébként sem jellemző rá a megfontoltság. Kiderül, már néhány hónapja tart a románc. A férfi? Nos, hát igen, idősebb Ivettnél, vagy húsz év a korkülönbség, de nem számít. Olyan fiatalos! A cégnél találkoztak, ahol Ivett a főnök asszisztense. Már az első kézfogásnál, amikor Tamás mélyen a lány szemébe nézett, Ivett egész teste bizseregni kezdett. A férfi egyébként elvált, csak a munkájának él, és igazi úriember. Virágcsokor, vacsora, apró figyelmességek. És Tamás minden téren szuper!- árulja el hamiskás mosollyal Ivett. Abban reménykedik, végre komolyra fordul a kapcsolatuk. Ma egy elegáns étteremben ebédelnek, nemrég nyílt a Vár aljában, alig lehet asztalt foglalni. Tamásnak persze sikerült, igaz, csak délután háromra. S hogy mi lesz a Valentin-napi meglepetés? A lány egy gyűrűben reménykedik Ő is készült, reméli, tetszeni fog az ajándéka. Bár az az egy probléma, hogy az ízlésük néha igen különbözik. Például eddig kétszer járt Tamás lakásán, de ott túl sok az antik bútor, szőnyeg. Szép, de inkább múzeum. Nem csoda, hogy Tamás alig van otthon, szívesebben jön hozzá, az ő fiatalos kis paneljába. Hogy miért nem változtat? Családi örökség, mondja. De az a kép a hálószobában, hát az igazán ronda!- fakad ki végül Ivett. – Most képzeljétek el, egy bálnaszerű nyanya ül tök meztelenül egy tükör előtt, és olyan, de tényleg, mintha a tükörből egyfolytában rám bámulna. Állítólag igen drága kép, ráadásul jó nagy. Hát én nem adnék érte milliókat, sőt, ingyen sem kéne. Legközelebb letakarom egy kendővel. Olyan perverz!

A többiek nevetésben törnek ki, csak Júlia arca lesz lárvaszerű, merev. Aztán összeszedi magát. Gondolatai máshol járnak. A többiek tovább fecsegnek, és újabb vendégek érkeznek. Amint elkészül, Júlia elsiet.

Úgy csapja be az autó ajtaját, hogy az majdnem szétesik. Lelki szemei előtt megjelenik Tamás, a férj szenvedő képe, amint bejelenti, hogy nem tudja lemondani a mai üzleti ebédet a német vendégekkel. A disznó!- suttogja. Indít, vadul vezet, csoda, hogy hazaér. A hálószobában hosszan nézi a képet, úgy tűnik, a pucér hölgy csúfosan vigyorog rá.

- Vénusz a tükör előtt, fésűvel. Ismeretlen, 17. századi festő. Legalább másfél milla, jól tippelt az a kis lotyó - motyogja. Arcán düh és elszántság jelenik meg. Megszólal a mobilja, Tamás hívja. Kikapcsolja. Pezsgőt bont, tölt, majd iszik. Boldog Valentin-napot! –suttog visszafojtott indulattal –Ezt még megkeserülöd!

Az üveg gyorsan kiürül, Júlia iszonyú fáradtságot érez, lecsukódik a szeme. Elszundít. Álmában Tamást öleli, és akkor Vénusz feláll a tükör elől, kilép a képből, fenyegetően közelít. Már nem is Vénusz, hanem Ivett, egy óriási Ivett, és beszél, hadonászik. Fémes villanás. Ez nem fésű! Júlia sikoltana, de nem jön ki hang a torkán. Saját nyöszörgésére ébred. Még kóvályog a feje, kába. Taxit rendel. Jól tudja, melyik étterembe kell mennie.

Nem, nem rendelt asztalt, világosítja föl a pincért az előtérben, ő Tamáshoz jött, aki igenis itt van, neki aztán ne hazudjanak, hogy ilyen néven nem volt foglalás. Elveszíti a türelmét, bevágtat az étterembe. Már látja is Ivett szőke hajkoronáját, s igen, háttal neki egy öltönyös, őszes úr.

-Júlia?!Hogy kerülsz ide? – kérdi meglepődve a férfi, aki férje unokabátyja és üzlettársa, egyébként megrögzött agglegény. Toma, a családban csak így hívják. Dehát hivatalosan ő is Tamás! Júliát megdöbbenti a felismerés, hebeg-habog. Ivett tágra nyílt szemekkel bámul, tátott szája kísértetiesen emlékeztet az álomra.

-Megbocsáss! A sógornőm. Mindjárt jövök. - szól Toma Ivettnek, s karon ragadva Júliát, kituszkolja az étteremből. A pezsgő, az izgalmak – Júliával megint forog a világ, a férfi magyaráz, de az asszony csak egyet ismételget:

-Akkor hol van most Tamás?

-Hát hol lenne? Otthon!- rázza meg végül két vállánál fogva Toma. Azt mondja, Tamás hívta, hogy a vendégeknek este sürgősen haza kell repülni, így az ebéd elmaradt. Júlia fejében zakatolnak, még mindig nem ért semmit, fáradt fásultság lesz rajta úrrá. Toma a személyzet rosszalló pillantásaitól kísérve taxit hív. Tamás tényleg hazaért már, éppen hívná őt vagy tizedszer, aggódik az üres üveg miatt. Júlia rátámad, magyarázatot követel, mit keresett Ivett a hálószobájukban. Szodoma és Gomorra! Tán csak nem közös a barátnő? Tamás felsóhajt. Nehéz beszélgetésnek néz elébe, de itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Tehát: Toma összejött Ivettel, de csak futó kalandot remélt. A megrögzött agglegény nem akarta feladni védősáncait, nőt a lakásába soha nem visz, az kéne csak, hogy ott maradjon! De úgy alakult, hogy egyik hétvégén, mikor ők elutaztak, Toma elkérte a lakáskulcsukat. Aztán még egyszer. Nem tudott neki nemet mondani. Júlia kijózanodva, de kissé bambán bámul. Tamás pedig már azon kajánkodik,hogy most Tomának is van mit magyaráznia…A férfi gyengéden átöleli Júliát,s a hálószoba felé vonja. Júlia boldog.

- De ezt ennyivel nem fogjátok megúszni!- áll meg egy pillanatra - Majd beszélek Ivettel. Vége a kényelmes agglegényéletnek!

Vénusz a tükréből egyetértően kacsint.