HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.03.16. 19:34 magyardekameron

Bacskó Beáta: Boszorkánytanya

Címkék: bacskó beáta

Szereplők: Kovács Zoltán – Zoli, Zolika

(46éves tanár, a szüleivel él egy kisvárosi családi házban, ami tetőtér beépítéses, nem nősült meg, épp interneten ismerkedik egy lánnyal, Laurával, akihez ma este készül elmenni először, nagydarab, kissé pocakos, nem a reklámokból előlépett ürge.)

Kovácsné Pék Ida – Zolika anyja, főboszi (már nyugdíjas, előadó volt)

Rita – az első boszi (46 év körüli, festett arcú, gömbölyded hölgy)

Kata – második boszi (jó hosszú barna hajú lány, arca nincs festve)

Nóra – harmadik boszi (szőke hajú, enyhén gömbölyű lány)

Teri – negyedik boszi (barna haj – szőke melírral, csinoska)

Laura – leendő boszi

 

Kovács Zoltán este a nappaliban internetezik, ez egyébként konyha is, anyja ott tesz s vesz, kukucskál olykor a képernyőre.

- Kivel levelezel Zolika?

- Senkivel.

- Na, akkor mit nézel annyira?

- Erősítőt, mondtam, hogy hiányzik egy a zenekarban.

- Aha, kérsz vacsorát? Nagyon finom lett a pogácsa!

- Nem kell – mondja Zoltán, kikapcsolja a gépet s indul kifelé.

- Hová mégy Zolika?

- Sehova.

- De nagyon vigyázz, ha kocsival mégy, csúszik az út, s olyan sok balesetet hallani!

- Aha – válaszol Zoli, s kimegy a házból, ki a kapun a skodájához. Beül, betömi a szájába az elcsórt pogácsát, beindítja az autót, s elindul Laurához a faluba. Bekapcsolja a magnót, Jimi Hendrix tépi a húrokat. Kiér a városból, közben szól a telefonja, fölveszi, ki van hangosítva a kocsiban, elég gyorsan hajt.

- Zolikám! Elfelejtettem hozni tejfölt, kérlek majd hozz amikor hazajössz! – hallani anyja hangját.

- Jóvan – s kikapcsolja a telefont, dúdolni kezdi a Hendrixet. Halad a kocsi, vagy 10perc után egy erdő mellett halad, amikor ismét megszólal a telefon.

- Igen?

- Szia Zoli! Elindultál már? – hallatszik egy kedves fiatal női hang.

- Persze, épp a Kígyós mellett megyek, képzeld, a nagyapám azt mesélte, hogy ebben az erdőben lidércek meg boszorkányok laknak. Hahaha – nevet -, mondta, hogy egyszer amikor ment hazafelé szekéren, akkor őt is be akarták hívni a lidércek az erdőbe, de szerencsére ellent tudott állni!

- Komolyan?

- Ja – s bekap egy rágót Zoltán. – Azt is mesélte, hogy a földesúrnak nem volt ilyen szerencséje, mert őt a boszik be is csalták az erdőbe, s egy fa tetején ébredt összekarmolva másnap reggel! Hahaha – nevet ismét.

- És itt volt az is, amit meséltél, hogy ide mentél el a szomszéd kislánnyal?

- Ühü – vakarta meg a fejét Zoltán, miközben egyre nagyobb lett a köd, amiből egyszer csak fölbukkant Rita, egy 46 év körüli lenge öltözetű hölgy, s nevetve megfenyegette Zoltánt az ujjával, aki nagyot fékezve megállt.

- Mi volt ez? – hallatszott a telefonból Laura hangja.

- Semmi, csak nagy a köd, most kikapcsollak – nyögte ijedten Zoltán. Megdörzsölte a szemeit, s kinézve az ablakon, ott állt mellette az autónál az iménti hölgy, egyre csak nevetve.

- Na, Zolika, most is bemehetnénk az erdőbe megnézni egymás micsodáját! Hátha nem vernek el minket érte már! – mondja szétfoszolva a látomás, aki egyre csak kacag.

- Hú, az anyját! – nyöszörgi Zoltán, s közben megszólal a telefon, bekapcsolja.

- Jaj, Zolikám, hol vagy? Mikor hozod a tejfölt? Élesztő is kéne! Jó? Nem vagy éhes? Nem is ettél semmit? Mikor érsz haza? – hallatszik anyja hangja.

- Hagyjál már, majd megyek! – kiabál Zoltán s kikapcsolja a telefont, ami már meg is szólal ismét.

- Zoli, nincs semmi baj? Olyan furcsa voltál az előbb!

- Nem, nincs, csak kicsit fáradt vagyok, meg kellett állnom, de mindjárt indulok – mondta Laurának, s kikapcsolta a telefont. Beindította a motort, s hangosan elkáromkodta magát.

- A francba, a virágot elfelejtettem. - Kinézett az ablakon, látja, hogy napraforgó nyílik az földeken, leállítja a kocsi motorját, kiszáll, hogy tépjen pár szálat, de ahogy kiszáll, ismét ködösödni kezd, amint kilép a kocsiból, az erdő felőli résztől három hölgy közeledik felé, lenge öltözetben mindannyian. Kacagnak, s incselkedve hívogatják maguk közé, fenyegetik ujjaikkal is.

- Zolikám, édes Zolikám! - Kiabálja Kata, s elkapja a karját – gyere velem, bújjunk össze! Azt mondtad, ha leérettségizel, s neked adom a szüzességem elveszel feleségül! – ölelgeti, csókolgatja, Zoltán csak forog, eddigre a másik két lány is odaér, körbeveszik s az erdő felé terelgetik. Most Nóra ragadja meg.

- Zolikám! Nézd, hogy lefogytam! Azt ígérted, ha lefogyok, elveszel feleségül! – Megpörgeti Zoltánt, aki Teri karjaiba huppan.

- Zolikám, Zolikám! Mit ígértél, mit fogadtál!? Emlékszel még, mit nyafogtál!? Varrassam össze a szűzhártyám, s oltárhoz vezetsz minután! – ő is tovagördíti Zoltánt vissza az első nőhöz. Egy tisztásra érnek, körbeveszik a férfit, vetkőztetni kezdik, s forgatják eközben körbe-körbe. Énekelnek, táncolnak, kacagnak, egy kis idő elteltével előtűnik a ködből Zoltán anyja is, szintén elég lenge ruhában, bemegy a kör közepére, s szólongatja a fiát.

- Zolikám, Zolikám! Mit csinálsz itt ezek között a csúnya lányok között!? Gyere velem haza szépen! – fogja kézen fiát, s húzná ki a nők közül, de azok nem engedik, s Zoltán is szívesebben marad velük.

- Jaj, Zolikám! Hát nem látod, hogy csak ki akarnak használni! Ezek cafkák fiacskám! Ne higgy nekik! Gyere velem! – kiált még a férfi anyja, de közben a nők kilökdösik maguk közül s elvész a ködben. A többiek egyre vadabbul táncolnak, Zoltán már majdnem meztelen, mikor közéjük pördül egy fiatal lány – Laura -, s elkezdi ütni a többi nőt, s kiabál velük.

- Ez az én mackóm, takarodjatok innen! Az én csődöröm! Keressetek másikat magatoknak! Repüljetek, takarodjatok! Nem halljátok? Tűnjetek el!! – ordítja, s veri a nőket, akik kezdenek szétfoszlani, ő pedig rátapad Zoltánra, leteperi…….

- Hajnalodik, mikor egy telefon csörgése hallatszik, Zoltán egy fa tetején egy ágon keresztben fekszik, a feje az egyik oldalon, a lábai a másikon lógnak, egy szál semmiben, esetleg pendelyben, nyitogatja a szemeit, próbálja törölgetni, lehuppan a földre eközben, odakúszik a nadrágjához, előveszi a telefont, bekapcsolja.

- Zolikám! Zolikám! Hol vagy? Mikor hozod a tejfölt meg az élesztőt? Ja, fiacskám, kéne kockamargarin is, sütni akarok majd, tudod a kedvenc sütikédet, azt a finom….- messzire hajítja a telefont Zoltán, s elheveredve elalszik.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr911845073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.