HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.03.16. 17:32 magyardekameron

Bartosiewicz László: Lóbadzset

Címkék: bartosiewicz lászló

Megjegyzés: A leírtak igaz történeten alapulnak, de a szereplők kitalált személyek. Bárminemű hasonlóság véletlen egybeesés. A forgatás során élőlénynek bántódása nem eshet.

 

***

 

(Az operatőr finoman zötyögteti a felvevőgépet. Az utazás illúzióját a kupé ablakában időnként eldöcögő, végtelenített vászontekercsre festett távírópózna fokozza.)

 

Ervin beül az üres fülkébe. Jegyét akkurátusan a tárcájába helyezi, azt a farzsebébe csúsztatja. Szolid típus, harminc és hatvan között. Örökifjú vagy koravén; kortalan slemil. A haja nem ritka, kopottas. Műbőr aktatáskájából vaskos iratcsomót húz elő. Simontornyáig lesz ideje alaposan átnézni az adatokat. Nemrég léptették elő segédrevizorrá. Fel fog nőni a feladathoz, nyugtatgatta büszke édesanyja.

 

A nő Kelenföldnél száll fel. Feltűnő jelenség. Platinaszőke haja méhkas-szerű, kissé zűrzavaros kontyba tűzve. Köszönés helyett végigméri Ervint, majd unottan elterpeszkedik a fülke legtávolabbi, átellenes ülésén. Keresztbe veti a lábát.

 

(Fekete-fehérben is láthatóan bronzszínűek a combjai. A kamera Ervin félszeg pillantását követve svenkel a sonkán. Felfelé haladván röviden időz a rikító trikó alól kibuggyanó, hasonlóan napbarnított, puha fényű bőrfelületeken.)

 

„Mé-loszi Af-rodi-té…” zakatol át egy régi vers Ervin agyán, miként a Kelenföldet elhagyó vonat a váltók tömkelegén. Egyelőre visszatemetkezik a számoszlopokba, ám a szemüvege fölött ki-kitekintget közülük. Hátha történik valami.

 

És valóban: a nő válltáskájából banánt húz elő. Rutinosan megroppantja a szár csonkját, majd finom mozdulatokkal, nagy műgonddal visszahajtogatja a héjat. Amikor az érzékien vastagra rúzsozott száj a szabaddá tett banánra simul, akkor sem harap bele durván: szinte gyengéden csippenti le a gyümölcs hegyét. Ervin nem érti, miért dúlja fel ez a kifinomultságában is egyszerű mozdulatsor. Évekkel később lát majd hasonlót egy nagyméretű jégkrém óriásplakátján. Akkor is hat rá, napokig nem tud nyugodtan aludni.

 

(Kurta időátvágás: a plakát előtt az immár nyugdíjas Ervin álmélkodik, a kezében szatyor. A filmet szponzorzoráló fagylaltcég logója világosan kivehető a kép jobb felső sarkában.)

 

Megint váltó. Visszazökkenünk. Amint Ervin meredten figyel, tekintetük összeakad a banán fölött. A nő szeme akár a csészealj. Kék, talán zöld. Fekete-fehérben is jól hat, lehet akár szürke a valóságban is. Átnedvesedik, fülled a levegő. Ervin megköszörüli a torkát. Rekedtes, szokatlanul vékony hangon kérdezi: „Bocsánat kisasszony, igen nagy a melegség idebent. Kinyithatnám az ablakot?” A nő mintha mosolyogna, alig láthatóan bólint. De mégsem. Csak lebbent a szempilláival. Ervin zavarában alig tudja arasznyira lerángatni a mocskos, utánozhatatlanul alumíniumszagú vonatablakot.

 

(Noha az ablak nyitva, a zakatolás halkul, helyette erőteljes darázszümmögést hallunk. Nem pajkos döngicsélés ez: a hang acélosan monoton, agresszív, akár a láncfűrészé.)

 

Történetünkbe ilyen egyszerűen toppan be a Végzet. Láthatatlanul, kérlelhetetlenül. Ervin felkapja fejét, majd korábbi feszültségének is utat engedve, ültében hevesen csapkodni kezd egy köteg pénztári bizonylattal. Hessegeti a fenyegetően erősödő zajforrást. A nő egykedvűen méláz banánevés közben. Sok ezer éves passzív nemi sztereotípia: színfolt a vásznon, díszlet a csatában.

 

(Az operatőr ráközelít az Ervin szürke nejlonzoknija és nadrágja közötti sápadt, csupasz bőrfelületre.)

 

Pillanatnyi csend. A hirtelen eltompuló zümmögésből világos: a darázs a nadrágszárban lelt menedéket a szertelen hadonászás elől. A férfi idegesen kirúg, a megriadt rovar a kiegyenesített térdhajlat mentén felsurran a pantalló felső szakaszába.

 

(Változik a szín: vasúti WC. A kétes higiéniás viszonyok szemléltetése szükségtelen.)

 

Ervin némafilmbe illő, feldúlt arccal ront be. Rácsapja a reteszt az ajtóra. Sercen a cipzár, tépi-hántja le magáról a nadrágot. Kigyömöszöli a keskeny ablakon, rázogatja kifelé a láthatatlan betolakodót, zavarodott hévvel.

 

(Eredeti helyszín: az autóra szerelt kamera tempósan halad a vagon mellett a szürke mezőföldi tájban.)

 

Az egyik ablakból hirtelen a nadrág bukkan elő. Kibomlik a szélben, zsebében a tárca nagyot csattan az első távírópóznán. Rátekeredik. Távolodó végzárlámpa.

 

(A WC ajtaján közeliben látjuk a kerek „Foglalt – Reserviert” jelzést. Kéz jelenik meg a képen, a sípban végződő fémlyukasztóval udvariasan, de határozottan kocogtat).

 

Odabent Ervin arcáról lerí, hogy a hátáról patakzó veríték most érte el egy szál alsónadrágja korcát.

 

Vége…

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr521844619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.