HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.03.16. 19:46 magyardekameron

Dr. Sári Gyula: Látványtári eset

Címkék: dr sári gyula

 

 

 

Bécsben ismerkedtem meg Karllal, értelmiségieket összefogó egyesületben, a Rauchstein-gasse-i székházban. Nem sokat tudtunk kezdetben egymásról, legfeljebb azt, hogy szeretjük Mozartot, és elég járatosak vagyunk a festészetben. Többszöri találkozás után hívott meg lakásukba, ahol orvos feleségével s két nagyobbacska fiával lakik. Az emeletes házikó a külvárosban, Hietzingben épült. Nem sokban különbözött az ottani jólszituált bécsiek lakóépületeitől. Kívülről! De belülről aztán minden más volt. Egy kis képtárat láttam.

A barátom esztéta és újságíró foglalkozást űzött. Dolgozószobája, lakószobáik falán rengeteg kép, főleg ikonok függtek. A nagy háború után, utazásaik során Meteorák és Athos- hegy ikonfestőitől vásárolt, de előzőleg olcsóbb orosz ikonokat is gyűjtött, mesélte.

Amikor a tapolca-diszeli, Első Magyar Látványtár megrendezte a környék műgyűjtőitől kölcsönzött ikonok kiállítását, meghívtam Karlt. Jöjjön el hozzánk néhány napra, megnézni a bemutatót. Az ikon szóra azonnal ráállt és a megnyitóra be is futott.

Az ünnepi eset előtt még megittunk egy kávét a Vörös-ló kávéházban, a kiállító csarnok mellett. Beszélgettünk a művészetről, majd átmentünk a már zsongó kiállítás termeibe.

A bevezetőben a szimpatikus vezető V. Ákos elmondta, hogy a Látványtár a kiállítás rendezést önálló művészeti ágként gondolja el és ekként is gyakorolja. Így azután a látványtári kiállítások merőben más arculatúak a megszokottnál, ami nem cél, hanem következmény. Szólt az ikonokról, amik között, mint mondta, mai „ ikonfestők” művei is találhatók. Körülnéztünk.

Figyeltem ezután barátomat, míg mustrálta a kiállítást. Azt láttam, a legtöbb, talán az orosz földről begyűjtött ikon felett átsiklott. Ezek szokványosak, jegyezte meg. Nem érdekelte a mai ikonfestés sem. De az idős, jobb tábláknál elidőzött. Szert tett értékérzetre, gondoltam.

Az első galérián, egy eléggé eldugott, szögletes ikon előtt rosszallólag csóválta a fejét.

----- Hát nem borzasztó, amikor egy szép kis képet telepingálnak kandi angyalokkal? Hát mit keresnek ezek a bárgyú teremtmények egy önmagában is jó képen? Látszik, hogy nem régen rontotta el valaki az eredeti kompozíciót. Más festéket is használt. Ez több mint bűn!

Aztán még otthon is dohogott. Valami járt a fejében, amit ki is bökött.

----- Kíváncsi lennék, mi van az angyalok mögött. Azok nélkül egy nagyon qualitásos műnek vélem. Aztán elgondolkozott. Még törte valamin a fejét, amit csak ki is mondott.

----- Kedvem lenne megnézetni egy angol barátommal, aki most Tihanyban van, ikonográfiai alaptípusokkal foglalkozik. Azzal a hatással, amit a szigorú ikon stílus gyakorolt a művészetre. Mielőtt eljöttem, beszéltem vele telefonon, ígértem, ha már itt vagyok, felkeresem. Hívjuk el. Kedves ember, legalább találkozol vele te is, én is. Még ma felhívom, mobilja száma itt van.

Egy nap múlva befutott Dr prof. Ismail Glenncourt. Nem sokat időztünk, kimentünk a Látványtárba. Az anyagon átfutott ő is, csak itt-ott mutatott némi érdeklődést. Aztán csodálkozásunkra megállt az angyalos ikon előtt. Pár szóban foglalta össze véleményét.

---- Barbár tett egy remekműbe belerondítani. Ez provinciális ízlésficam.

Aztán meglepetésünkre nagyító alatt is megnézte képet. Lemérte óvatosan nagyságát, majdnem belebújt a falba, hogy a fatábla színét és milyenségét is meglássa. Amikor végigért az anyagon, újra elidőzött a táblaképnél. Bámulta, nézegette. Éreztem, valamit talált, ami izgatja. Aztán nagysebesen még a Látványtárból elszáguldott Tihanyba. Törtük a fejünket Karllal, hogy ezt meg mi lőtte? Arra gondoltunk, ismeretlen remekművet fedezett fel?

Innen a történetet már csak rekonstruálni tudom, részben a résztvevőktől, részben abból a levélváltásból, ami Glenncourt laptopjában megmaradt. No, meg rendőr barátaimtól.

Az első e-mailt látogatása estéjén írta Londonba.

Dr Jolion Forsyte főrestaurátornak, London National Galeri.

Kedves Barátom! Érdekes, ha nevezhetem, szenzációsnak ígérkező dolgot találtam. Azonosításához azonban néhány adat kellene. Egy eldugott helyen kiállított ikonok között láttam egy remekművet. Csak valami bolond a szabad helyekre angyalokat pingált rá. Kérem, legyen szíves a Galéria tulajdonában lévő Duccio Maesta című művének pradella képei méretét megküldeni. Úgy emlékszem, kettőt őriz a Galéria, míg a többi Rockefeller Gyűjteményben van New Yorkban. A kettő szélső hiányzik a rekonstruáló Weigelt és Cooper professzorok szerint. Összesen tíz volt. Hiányzók Krisztus keresztelése és megkísértése.

Azután kérem, valahogy nyomozza ki, Lady Hamilton, Nelson özvegye adott-e el szorultságában a nápolyi angol követ és a király hagyatékából, amit későbbi férje, Nelson admirális mentett el, hozzákerült festményt. Krisztus keresztelése és Jézus első megkísértése tárgyút. Sürgősen várom válaszát.

Tihany, Hungária. Üdvözlettel Dr Ismail Glenncourt. / e-mail cím /

A válasz nem késett sokat, néhány nap múlva megérkezett.

Dr professor Ismail Glenncourt úrnak! Tihany, Hungária / cím /

A képeket megmértem, egyforma négyzetek, 32x32 cm. Gipszalapozás, tempera, parkettázott jávorfa táblán. A továbbiakban megtudtam. Nelson az angol követ és a nápolyi király műkincseit a Colosszus fregatton előreküldte Palermóba, illetve Angliába. Leltárában volt a két kép. A fregatt zátonyra futott, Scylli-nél, de sikerült értékeket kimenteni. A király / Károly, III. Károly spanyol Bourbon fia, Mária Terézia veje, Nelson hajóján az Előőrsön utazott / lady Hamiltonnak, későbbi mississ Nelsonnak, egy táblát ajándékozott, amit a hölgy megözvegyülve eladott értékén alul az X.Y. angol hercegi családnak. Címe, talán Jézus megkeresztelése. A képet, Magyarországra vitte a háború előtt a leendő hercegné, lady Festetics, és keszthelyi kastélyukban volt. Onnan többi értékekkel együtt nyoma veszett, amikor a front átvonult Keszthelyen.

Sok szerencsét, üdvözlettel Jolion Forsyte /e-mail cím/

A levelek után megkereste Glenncourt a kiállítás rendezőjét, azzal, hogy az első galérián lévő képekből szívesen vásárolna, legyen szíves a magángyűjtő címét megadni. Legnagyobb megdöbbenésére egy keszthelyi műgyűjtőhöz jutott el. Vele nem tudott megegyezni, de azt megtudta, a képet egy környékbeli szegény napszámostól vette. Erősen gyanítja, a front után beszivárogtak a gazdátlan kastélyba, és amit lehetett elvittek. Így került a kép hozzá, hosszú évekkel azelőtt. De képeitől nem válik meg. Még javíttatta is és kiegészíttette egy festővel.

A sikertelen kísérlet után újra felkereste a Látványtár kiállítását, és titokban lefényképezte a festményt. A fényképpel elment a saját képeit kiállító ikonfestőhöz és azzal bízta meg, fessen neki egy képet fénykép után, fatáblára 32x32 centiméter nagyságban, feleségének magyarországi ajándékként. A méretet tartsa be! A terve már megvolt, a képet busásan megfizette. Aztán elvitte Tihanyba. Naponta nézegette és érlelte a tervét.

Mutatós titkárnőjével ezután elkezdett járni Balatonfüreden, Tihanyban, Siófokon éjszakai mulatókba. Nem esett nehezükre, gyanús társaságot lelni, különösen, amikor vidám mulatozóknak adták ki magukat, és rundokat fizettek. Így jutottak el a már többször büntetett besurranóhoz, N. Oszkárhoz, alvilági nevén, Görényhez. Amikor már néhány nap múlva kiismerte pénzéhségét, elvitte a látványtárba. Megmutatta a látszólag őrizetlen képet és megkérdezte a fickót, vállalná-e megszerzését? Tervét is elmondta. A Látványtár régi vízhajtású malom volt. A turbinaházba alulról könnyű bejutni, onnan felmehet a galériára, ahol a megmutatott képet leveszi, helyére akasztja a másolatot. Amikor készen van, a Diszel-Veszprém út kereszteződésében találkoznak. Átadja a képet, őt kocsival beviszi Tapolcára. Ott kifizeti, aztán elutazhat, ahová akar.

A megegyezés szerint zajlott minden. Görényt elvitte Tapolca-Diszelbe. Ott letette a kocsma előtt azzal, hogy éjféltájt szerezze meg a képet, az útkereszteződésben várni fogja. Fél egykor megérkezett a fülig vigyorgó képű alak, hóna alatt a becsomagolt ikonnal. Rögtön indultak. Amikor kérte a pénzt, és azonnal ki akart szállni, megbízója gyanút fogott. Hátra adta titkárnőjének, bontsa ki, hogy megnézhesse. Amikor egy pillantást vetett a képre, azonnal tudta, már a friss szagáról is, hogy a másolat. Azért bután mégis nézegette. Közben Görény kitépte zsebéből a pénzes borítékot.

Görény nem akarta megvárni az ellenőrzést, tudta, hogy rájönnek a turpisságára. A száguldó kocsiban dulakodni kezdtek, amikor az angol kinyitotta az ajtót és kilökte a partnerét. Az szerencsétlenül esett. Többször meghengergőzött, majd az úton mozdulatlanul elterült.

Ekkor követte el a legfőbb baklövést az angol. Leállt, visszatolatott, majd kiszállt, hogy, a pénzt visszavegye. Míg a földről a pénzt összeszedte, egy rendőrautó fékezett mellettük.

----- Kérem, mondják el mi történt? Segíthetünk? Szólt a magasabb sarzsi.

A titkárnő kérdőleg nézett Glenncourtra, majd tolmácsolni kezdte, amit ő mondott.

----- Jöttünk haza Veszprémből. Az úton megláttuk a fekvő alakot, azt hittük csak egy részeg. Azután mégis visszatolattunk, hátha kell segítséget hívnunk. Akkor jöttek önök.

----- Azért kérem az adataikat. Fel kell vennünk, hátha tanúskodniuk kell. De meg kell néznünk, a kocsijukon nincs-e sérülés, vagy gázolás nyoma. Elnézést, de ez rutin munka. Diktálom. Kívül nincs sérülés. Bekukkantok az utastérbe is. Írd, egy ikon a hátulsó ülésen. Közben hívj mentőt. Már mozog a sérült. Kérem még nevüket, lakhelyüket, foglalkozást.

-----Vették? Ezt még kérem, mondják meg. Mutatott a képre.

----- Igen, egy mai ikonfestőtől, J. Somlaitól. Itt lakik a környéken.

----- Köszönjük, most el lehet menni, de néhány napig ne hagyják el Magyarországot, esetleg tanúskodni kell. A sérült állapotától függ. A pénz, a földön az önöké volt? --Angol bólintott.

A tapolcai kórházban többszörös bordatörést találtak, és agyzúzódást. Vallatásakor előkerült a köteg Dollár ügye is. Görény is azt mondta, nem az övé. Közben a kapitányságon megállapították személyazonosságát és a büntetett előéletét. A nyomozóknak valami még nem tetszett. Felkeresték a festőt, aki azonosította a művet, és megnevezte a megrendelőt.

----- Minek kellett neki a kép? Ki is fizette?

----- Azt mondta, a feleségének veszi, magyarországi emlék. A Látványtárban látta. Ahol én is kiállítottam képeimet. -- Mondta el a rendőröknek.

A nyomozók megnézték az angol úr bérelt házát Tihanyban. Mivel a sérült az ügybe belezavarodott, és mint betörésre felbujtóra rávallott, házkutatás is történt. A laptopban ráleltek a levélváltásra, ami aztán mindent megmagyarázott.

De azért Látványtárba is elmentek, utánanézni, nem történt-e ott valami rendkívüli esemény? Egyik nyomozó benézett a turbinakamra alá is, ahol megkezdett falbontás nyomait találta. Megállapította, behatolás nem történt. Azután az ügy szálain eljutottak még Keszthelyre. Sorra került Karl is, de hamar tisztázódott ártatlansága. Engem is meghallgattak, miért mentünk Karllal Diszelbe? Emlékezett ránk a megnyitó előadója. Ez csacska kérdés volt, hiszen gyakori vendég voltam ott, minden új kiállításkor. Az azonban tény, hogy az elcsúfított ikonban a világhírű műremek felfedezéséhez látogatásunk hozzájárult. Otthon Karllal és Ákossal, az igazgatóval megtárgyaltuk a történteket.

---- Te hamar gyanút fogtál, hogy az angyalok alatt műremek rejtezik. -- Erre Karl nem kis önérzettel válaszolt.

---- Tudod, nem volt az közönséges ikon, még ilyen állapotban sem. Azt nem sejtettem, hogy a Duccio Buoninsegna Maestája rejtezik alatta. Ikon volt, de a siennai mesterek, Sassetta, Signoreli kezén megfinomodott, valami csodás olasz ízt kapott. A története pedig, ahogy legombolyodott a kalandos szál, hogy Nelson menti a követet, nápolyi királyt, annak háza népét és értékeit, az általa isten tudja hogyan megszerzett műremek útja Nelson hitveséhez, a Festetics kastélyba, parasztházból gyűjtőhöz, kiállításból még ismeretlen helyre? Vajon hová?

----Tudod, ha az olaszok azt megtudják, hogy egyik turistákat vonzó látványosságuk egy szép darabja, Jézus megkeresztelése a Maestáról megkerült, őrült összegeket lesznek hajlandók felkínálni érte. Ennél csak az lenne nagyobb csoda, ha hiányzó utolsó kép, Krisztus első megkísértése is előkerülne. Itt e szegény Magyarországon. Igyunk erre egyet. Tölthetek?

---- E nagy izgalomra? Hát érdekes eset volt. De szerepem is! Kérek! – Szólt Karl, büszkén.

---- Érdekes ebben az, a Görény majdnem becsapta az angolt. Így maradt meg a mű nálunk, erre iszom, nekem is adj! Azt még nem sejtem, innen hová kerül ezután? --Így Ákos.

Azután koccintottunk. Néhány hónap múltán megtudtam az ügy befejezését is.

Az angolt kiutasították, kártérítéssel, Görény néhány hónapot kapott, a titkárnő megúszta.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr181845122

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.