HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.03.16. 18:05 magyardekameron

Hertza Mikola: Elnémítva (vibráló mód)

Címkék: hertza mikola

A patinás bérház előtt luxusautó áll meg, a kamera nem mutatja a márkáját, ez itt nem a reklám helye. Egyébként Audi A6-os. Bluetooth fülhallgatós középkorú férfi száll ki belőle. Idősödik, de fitt. Üzletember (öltöny). Már a bérház ajtajában áll, eszébe jut valami, és visszaugrik, kivesz egy csokor virágot az autóból. A csokor ára a rövidfilm költségvetésétől függ. (Ha esetleg valamelyik virágkereskedő ingyen ad egyet, neve megjelenhet a csokorra tűzött szív alakú címkén. Ha a stáb valamelyik tagja édesanyjának nyugdíjas búcsúztatójáról származik, igyekezzünk pásztorórás look-ot varázsolni neki. A csokornak, nem az édesanyának).

Megnyomja a kapucsengőt, semmi. Megint csenget. Női hang, „én vagyok, drágám” a jelszó, ajtó nyílik. Etnikai kisebbség prominens tagja, tíz év körüli fiú (lehet alaszkai, dél-vietnami vagy afroamerikai, spórolás esetén roma) még utolsó percben rákiált, hogy egy ezresbe kerül az autó karcmentes őrzése. Az üzletember lábbal tartja az ajtót, kézzel a csokrot, másik kezével a zsebében kutat. Közben telefonál (a handsfree technológia diadala), titkárnőszerű valaki értesíti valami komplikációról, ő megígéri, hogy mindjárt beszél az illetékessel, az ebédre tervezett üzleti találkozót sem kell visszamondani. Órájára néz, az utóbbi korszaka szexuális teljesítményének szokásos időhosszára gondol, belefér, dönti el. Kifizeti a karcolásmentességet szavatoló illetéket – ez egyben lehet a tíz év körüli statiszta bére is, így elkerülhető az adófizetés.

Felmegy a lépcsőn, az apartman ajtaját harmincas évei elején járó, fürdőköpenyes, csábos nő nyitja ki. Barna hajú – bocs, ez a szerző preferenciája, ehhez szigorúan ragaszkodom. Az autónak nem fontos Audi A6-osnak lennie, oké. Bemennek a nappaliba, gyors csók, virág lecsapva az asztalra. A köpeny lecsúszik az egyik vállról. Egy pillanat! A nő visszamegy a fürdőbe. A férfi a falitükör előtt ellenőrzi higiéniai állapotát, gusztustalanul tisztítja a fogsorát. Eszébe jut a telefonon jelzett probléma. Tagoltan mondja: „hívd, rendszermérnök”. Pár másodperc múlva a kávéasztalkán heverő mobiltelefon – nem lényeg, Nokia – zümmögni kezd, vibrálómódban forog. A férfi kissé meglepődve felé lép, de akkor megjelenik a fürdőajtóban a teljesen meztelen nő.

A film sugárzási idejéhez megfelelő akció (nemi aktivitás) következik. A férfi öltönye is lekerül – tépést, gombszaggatást esetleg az olcsóbb ing esetében engedjünk meg a színésznőnek! A megvetett franciaágy sincs végre megvetve: használják rendesen. Kissé zavaróan hat a képben a férfi fülhallgatója, főleg amikor a nő a fülét harapdálja. (A férfi fülét, nem sajátját)

Az utcán idősebb házaspár érkezik a bérház elé. Testbeszédük jelzi „idősebb házaspár” mivoltukat – nem fogják egymás kezét, fél méteres táv köztük, a nehezebb bevásárlószatyrot a nő cipeli. Tömeg megy végig az úton, március tizenötödikei ünnepségre mennek, kiderül a náluk levő táblák felirataiból, kokárdákból. Az idősebb úr protézisét majd kiejtve feléjük üvölt: rohadt liberálisok!, felesége megrántja a karját. A tömeg nem hallja, nem foglalkozik velük. (A felvonulás és gyűlölködés a magyar vonatkozás kipipálásáért van a novellában) A feleség leteszi a szatyrot, és kulcsot kapar elő. Morognak egymásnak, zsémbelnek. Normál házaspár. A szerelem nem tart örökké.

Megint a szoba, az üzletember mindent belead, közeledik a virágba befektetett pénz szellemi profittá, örömmé való konvertálásához. A nő segíti, erotikusan nyögdécsel, sóhajtozik. Lehet, hogy megjátssza magát.

Nyílik az ajtó, belépik az idősebb házaspár. Mivel nincs szorosan elhatárolt előszoba, rögtön a franciaágyról eléjük táruló látványba esnek bele. A feleség felsikolt, az öreg szemüveget vesz elő, és felteszi. A meztelen nő pánikkiáltásaiból kiderül, hogy szülei érkeztek meg. Több megjegyzés hangzik el a leányuk moralitásáról - míg az apja inkább a rohadt liberálisozásra fekteti a hangsúlyt továbbra is, zavaró közelségről bámulva az üzletember kapkodó öltözködését, megfeledkezve az intimszféra minimum fél méteréről, az anyja a családi értékek gyalázását fájlalja: mit szólna a férjed, ha látna?! Az üzletember végül kiszabadul, elszalad. A nő magára ölti a paplant, és magába roskadva ül, látszik, hogy semmi frappáns nem jut eszébe, amivel kimagyarázhatná magát.

A szülei még egymás szavába vágva szidják, majd végül – nekik sem jut eszükbe jobb konfliktuskezelés – elviharzanak. Az ajtó nagyot döng mögöttük. Csend lesz a lakásban. A szőnyegen árván áll a reklámszatyor – még egy tálcán ajánlott lehetőség szponzor-pénzre. Tartalmára nem derül fény.

A nő egyedül marad, nyakáig húzza a paplant, a kamaszodó tévénézők legnagyobb bánatára. Reccsenés hallatszik, a régi típusú szekrény ajtaja kinyílik, egy harmincas, jóképű férfi mászik ki bentről. A nő férje. Leül felesége mellé az ágyra, némán fogja a kezét, simogatja.

A nő zokogásban tör ki, férje magához öleli. Csitítja, vigasztalja. Ideje lenne szólni az öregeknek, hogy válunk. Nem reagáltak volna ilyen hevesen, ha tudják, hogy már nem is vagyunk együtt. És lehetett volna rosszabb is. Majdnem lebuktunk a főnök előtt is, a telefonom az asztalon volt, amikor hívott. Azt még kiheveri, hogy a szüleid in flagrantiban kapták (ez nem egy alsónadrág márka, célközönség függvényében mondhatja másképp is), de ha kiderül, hogy az alkalmazottja is az ő nőjével kavar... Mindketten repültünk volna.

A nő nekiesik férjének, hullnak a könnyei, csókja sós. A férj tapintatosan kibontakozik az ölelésből, mennie kell. A feleség dührohamot kap, meztelenül kiugrik az ágyból, keresetlen szavakat vág férjéhez, a virágcsokorral együtt. A férfi kínos mosollyal nézi, végül megszólal: híztál? A nő felordít és berohan a fürdőszobába. A férj elmegy, bezárja maga mögött az ajtót.

Az üres szobában csend van. Megszólal a kávéasztalkán felejtett telefon – lehet Motorola is, végülis szinte mindegy, főleg hogy ebben az esetben nem connecting people, sőt – hangos morajlással fetreng a lakkozott felületen. A kijelzőjén felirat: édesem.


 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr591844755

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.