HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.03.16. 19:05 magyardekameron

Szabó Ágnes: Szerep

Címkék: szabó ágnes

Május végén a nyár előszele érezhetően a megszelídette a várost: csapatba verődött turisták fényképezkedtek a Bazilika lépcsőjén, a Gödörnél zsibongtak a kamaszok. Anna átvágott a téren és elindult az Oktogon felé. Az Operánál már nem bírta tovább az irodai fakó szerelést: a szürke szoknyát a halványkék blúzzal és a fájdalmasan szorító magassarkút; az Operaház széles lépcsőjén egyszerű tornacipőre váltott. Szemből a kávéházból hangos éljenzéssel figyelték a pincérek a fiatal, csinos nő mozdulatait, Anna hátrafodult es egy széles mosollyal nyugtázta az elismerést. Az Oktogonnal elérte a célját: az utolsó pillanatban még átszaladt a piroson, majdnem karambolozott egy figyelmetlen görkorcsolyás fiúval; végül kissé megizzadva a Liszt Ferenc tér egyik bérházához sietett. A lány jólesően megborzongott miközben a hüvős, félhomályos lépcsőházba lépett. Egykori osztálytársának otthona a legénylakások stílusos rendetlenségével fogadta: tágas, modern nappaliban szétdobált ingek, gazdasági szaklapok hevertek, barna ülőpárnák között vizipipa állt egy kisasztalon. Anna nem találta Danit, ezért sietősen nekiállt ledobni magáról a kényelmetlen ruhadarabokat. Mire a férfi megjelent az ajtóban, már csak egy alsónemű maradt rajta, Anna megijedt, gyorsan hátat fordított és a melle elé kapta a kezét. Dani tekintete megpihent a lány kerek fenekén, de mivel évek óta őszinte barátság fűzte hozzá, felnevett, elfordult és inkább az aznap esti összejövetelről kezdett beszélni. Odakint közben besötétedett, a bárokból lassan halk zene szűrődött be a nyitott ablakokon.

- Ez gyerekes, nem fogja elhinni. - Anna hátradőlt a kanapén, miközben belekortyolt a borba.

- Dehogynem, már miért ne hinné el? – Dani a lányra nézett.

- Persze hogy mi hirtelen most egymásba szerettünk? Négy év gimnázium, két év egyetem, meg számtalan elhajlás után. Ki szeret bele valakibe amikor szinte már minden pozitúrában látta hányni?- Anna mosolygott.

- Múlt szombaton beleegyeztél, sőt kifejezett tetszett neked.. - a férfi felöltözött, begombolta az ingjét és egy utolsó pillantást vetett a tükörbe.

- Akkor részeg voltam, és várhatóan ma is az leszek, te pedig megígértettél velem egy hülye játékot, hogy a két éve nem látott barátnőd, a halvérű Kata előtt, majd mi este hitelesen eljátszuk a szerelmes párt, hogy szerencsétlen megpukkadjon, hogy akkoriban volt mersze szakítani veled.

- Mindig is féltékeny volt rád, nem mondta, de éreztem.

- Érezted, mi? - horkant fel a lány - Te mindent megérzel rosszabb vagy mint egy nő.

 

Az Oktogontól a Batthyányi térig gyalog mentek, Anna a bortól kellemesen szédült, hagyta, hogy a férfi fogja a kezét, nevetve behúzza mindenféle kapualjba, ahol idős emberek felháborodva figyelték őket miközben ölelkeztek; de ők rájuk se hederítettek, valahogy eltűntek a szerepek, az egész buta játék, az iroda, a kötelezettségek.

A bárban még kevesen voltak jelen a szokott társaságból, hangos éljenzéssel fogadták az újdonsült párt, a legtöbben tudtak Dani tervéről. Anna a férfi mellett foglalt ült, a többiekkel együtt gondosan kidolgozták a nagy belépő minden részletét, hogy a kellő pillanatban a hiteles módon szerepeljenek. Lassan megtelt a kocsma, a társaság tagjai cukkolni kezdték egymást, régi sztorikat emlegettek, kitalált történeteket meséltek a gyerekkori ismerősőkről, nevettek és úgy tettek mint akik felháborodnak amikor Anna és Dani kacérkodva ölelkeztek. A lány a sokadik pohár bor után kiment a szabadra, hogy friss levegőt szívjon, amint azonban visszaért az egész társaság szótlanul rámeredt.

- Ennyi, szakítunk – mondta színlelt szomorúsággal Dani, a többiekből kitört a nevetés. – Kata nem jön, lemondta. Anna mosolyogva visszaült a helyére és öszintén remélte, hogy a többiek nem látják a csalódottságot az arcán. Mire feleszmélt Dani már a lehetséges aznap esti jelölteket vette sorra; Anna látta, hogy a férfi szeme megállapodik egy hosszú hajú szőke lányon. Figyelte ahogy magabiztosan a lányhoz lép - kivülről tudta, milyen mondatok hagyják el a száját – tudta, hogy a lány vissza fog mosolyogni, néhány percen belül italt rendelnek, majd beszélgetni kezdenek és végül kint a szabadban fognak csókolozni, éppen úgy ahogy ők tették idefelé jövet, de az persze csak játék volt, semmiség. Egy ideig bambán figyelte Dani üres helyét majd megrázta magát és visszafolyt a társalgásba. Újabb borospoharak következtek, idegen emberek ültek mellé, valakivel táncolt, egy magas szikár egyetemista fiú pedig meg akarta csókolni de nem engedte, elfordította az arcát. Végül felállt és elköszönt a többiektől ekkor azonban meglátta Danit és maga se tudta miért csak az járt a fejében, hogy magához húzza a férfit és hosszasan látványosan megcsókolja, jelezvén a szőke lánynak, hogy semmi köze hozzájuk, csak jelentéktelen harmadik aki a véletlen folytán szerepet kapott a történetükben. Dani egy pillanatig hadakozott az ölelés ellen, de Anna megszorította a csuklóját miközben az ölébe ült. A szőke lány értetlenül állt felettük, Anna érezte hogy a társaság és férfi szótlanul figyelik, zavartan a lányhoz fordult: „Ez csak egy szerep"

Nem várta meg a választ kiszaladt a bárból, kint már hajnalodott, fázni kezdett és észre se vette, hogy a férfi a nevét kiálltva fut utána. Dani végül a Duna parton érte utol, elkapta a lány karját, mire Anna kiabálni kezdett vele, a férfi erre megrázta, álltak egymás előtt, mint két idegen, daccal és értetlenséggel a szemükben. Végül Anna csalódottan elmosolyodott, hátat fordított és elindult a Margit híd irányába. Dani egy iddeig figyelte a távolodó lány alakját, majd a nyomába eredt, de ügyelt rá, hogy ne érje be csak hallgatagon és konokul követte át a városon. Mire a Liszt Ferenc térre értek kivilágosodott, szótlanul léptek be a lakásba, és még akkor sem szóltak egymáshoz, mikor a férfi szokatlan módon nem a hálószobájába ment, hanem lányhoz bújt a díványon. Kínosan feszengtek miközben ügyetlenül átölelték egymást, míg végül Anna oldotta fel a feszültséget, kibújt a férfi öleléséből, gyorsan magára kapta a ruháját és kilépett a délelőtti napsütésbe.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr881844963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.