HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.03.16. 18:19 magyardekameron

Zsófia: Mi van?

Címkék: zsófia

Nyáresti hangulat, néhány sétálgató ember a Deák téren, pulóverben. Diána vékony kis semmi selyemruhában a randihely felé közeledik, miközben vacogva dacol a szeles éjszakával. Mikor valaki szembe jön, kihúzza magát és úgy tesz, mint aki nem fázik, ezen sokan élcesen elmosolyodnak. Várakozik, miközben a telefonjával pötyög, elmélyülten foglalatoskodik. Gábor telefonál, Diána sokáig vár, hogy cseng a telefon, aztán felveszi a kagylót és magabiztosan állítja, hogy még csak most fog odaérni a templomhoz, meg amúgy is, még valakivel beszélnie kell. "Ha nem érsz rá, majd máskor találkozunk."- mondja. Gábor-pólóban és szakadt farmerben- 5 perc múlva megérkezik, bámulják egymást, majd Gábor kéri, üljenek be az autójába-flancos ezüst színű autó, teljesen új. Zenét hallgatnak, idétlen afrikai tamtamot, mindenféle bevezető nélkül. Gábor furán rázza magát a zenére és kb. 20 számot átpörget néhány másodpercenként, miközben vicsorgóan vigyorog. Nézi Diánát, aki csak zavartan mosolyog. Gábor kikapcsolja a cd-lejátszót és elhívja Diánát enni. Diána az étteremben nem eszik semmit, míg Gábor tömi magát valami ruccolás pizzával és közben be nem áll a szája. Néha lefolyik az olaj az állán és a ruccolát sem sikerül mindig bekapnia. Arról beszél, hogy imádja Paulo Coelhot és minden könyvét elolvasta és mindegyik egy Lukács könyvéből vett idézettel kezdődik, ezért most Lukács könyvét olvassa. Diána olvasta Lukács könyvét? A lány nemet int a fejével, nem is válaszol. A beszélgetés alatt csak ül és először még néha felkiált, hogy "hűha", vagy "nahát", aztán csak a szempilláját rebegteti, végül csak a fejével bólint sebesen, majd egyre lassabban, aztán már csak a szemével, a végén már másokat kezd bámulni unalmában, miközben hörpintget a limonádéjából. A ruhája kényelmetlen és rövid, ezért gyakran húzogatja. Folyton ülőpozíciót vált. Gábor ezt észre sem veszi, csak szajkózza a mindenki számára ismert tényeket Paulo Coelhoról és a könyveiről. Egyszer csak közbevág Diána és halk, érzéketlen társalgásba fognak, mintha csak könyvből mondanák fel: "Te érted, amit mondasz, vagy csakúgy beszélsz?"

Gábor:"Miért, te érted? Vagy csak azon aggódsz, hogy én nem értem? Kissé elgondolkodik. "Félelmetes és megdöbbentő, amit érzek."

"Félelmetes és megdöbbentő, hogy én meg nem érzek semmit."

"Te tudod, hogy mit érzek."

"Nem érzem, amit érzel. Mondjak valami félelmetes és megdöbbentőt? Megdöbbentő, mennyire ostoba dolog a részedről erről ennyit beszélni."

"Súlyos elvonási tüneteim lesznek, ha már nem leszel itt."

Akkor indulj, tudni akarom, milyenek! Vagy te talán azt is tudod előre? Lukács elárulta azt is."

Gábor értetlen és semleges arckifejezése felidegesíti Diánát, feláll és hangosan rászól: "Lazíts már!" Az étteremben mindenki eszik tovább, rá sem néz, Diána körülnéz és keres egy szimpatikus embert, de nem talál. Kifordul az ajtón és nagy utálattal néz bele mindenki szemébe. Öntudatossága meghökkent mindenkit, utána néznek. Leül egy padra, ahol szemben egy pár ül, akik még a csók előtt járnak. Bámulja őket, akik ettől még inkább zavarba jönnek. Diána elkezd beszélni velük, a fiú hirtelen nagy szemeket mereszt rá és látszik, hogy érdekli Diána. Igyekszik, hogy értelmesen válaszoljon szép kerek mondatokban. Diána azonban odamegy a lányhoz, megfogja a kezét és magával hívja egy jobb szórakozásra. A csaj nem is gondolkozik, örül, hogy végre elmehet. Mennek pár lépést szótlanul, majd elköszönnek egymástól és megy mindenki a saját útjára. Diána hazaér, lerúgja a cipőjét, ledobja a ruháját és ahogy van, lefekszik aludni. Zokogva sír, közben pedig a falat veri. Hánykolódva elalszik. Másnap farmert és pólót húz, majd elindul az étterembe. Leül és nézelődik. Kezdenek megjelenni a tegnapi vacsorabeli szereplők, most már nem ignorálják őt, hanem ránéznek. Egy pasi leül mellé és kezet fog vele-"Misi"-"Diána"-, majd néznek egy irányba, rendelnek egy salátát és kóstolgatnak egymás tányérjából, de nem nagyon néznek egymásra. Diána élvezi, hogy nem dumál Misi és mosolyogni kezd. Fizetnek, ,majd elindulnak a budai hegy felé, közben Diánának be nem áll a szája.

"Jó, hogy nem beszélsz. Utálom, ha valaki sokat beszél? Bár én szeretek beszélni. Végre valaki, akivel csak úgy elvagyok. Tudod, azon gondolkodom, hogy idén nyáron elmegyek a Jákob-útra. Persze egyedül. Bár jó lenne utána hazatérni hozzád. Te lennél a fény az alagút végén. A tiszta ember. Mert tudod, a zarándokúton nem fogok fürdeni. Elmehetnék, mert annyira jó veled, hogy úgyis ott lennél velem gondolatban. Elmennék, hogy rád gondolhassak. "

Ahogy haladnak fel a hegyen, egyre sötétebb lesz, Diána nem fél, nem is nézi, hová lép. Felérnek a hegyre, Misi vár a megfelelő pillanatra, hogy megcsókolhassa a lányt, aki azonban csak idétlen anekdotákat sorjáz.

"Régen jobb fej voltam. Fiatalabb és naivabb. A tudatlanság boldoggá tesz. Most már nem beszélek annyit. Jó ez a csend. Te amúgy szoktál olvasni? Olvastad már Coelhot? Tudtad, hogy mindig Lukács könyvéből idéz? Misi bámulja Diánát, aki viszont csak dumál tovább.

"Lehet el kéne olvasni a Lukács könyvét, bár nem is tudom pontosan, mi az és akkor tudnánk, hogy honnan tud ilyen okos dolgokat írni a Coelho, nem?" Misi tesz egy lépést felé, Diána ránéz és fellöki Misit, majd rohanva eltűnik a bokrok között. Misi hallja még, ahogy Diána futva kiabál: "nem érted, hogy csak beszélgetni akarok?"

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr821844802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.