A mentőautó sikítva érkezett meg a baleset helyszínére, ahol már a tűzoltók dolgoztak, hogy lángvágóval kivágják a sérülteket a totálkáros autóból. A rendőrök is intézkedtek, hogy távol tartsák a kíváncsiskodókat, akik pillanatok alatt mindenhol összegyűlnek, ahol valami történik. Itt is már kb ötven fős tömeg verődött össze. Voltak, akik a telefonjukkal készítettek felvételeket. Sőt, volt, aki nem elégedett meg azzal a hellyel, ahol állt, és közelebb akart menni a roncshoz, hogy még véresebb részleteket vegyen fel. Aztán hangosan méltatlankodott, amikor a rendőrök visszaparancsolták.

Kálmán a mentőorvos húsz éves rutinnal már első blikkre meg tudta állapítani, hogy melyik helyen mire számíthat, felmérte a helyzetet, és most odaszólt a többieknek.

- Fiúk, nem kell sietni. Nem valószínű, hogy itt túlélők legyenek.

Mikor egy tizenkét tonnás kamion találkozik egy alig féltonnás kisautóval, akkor az esélyek finoman szólva se egyenlők. Még akkor se, ha a kamion sofőrje félrerántja a kormányt. A kamion ott volt az árokban, a sofőr pedig a kormányra dőlve zokogott.

Meglepetésére, az egyik tűzoltó, aki a fejét dugta be az autóba, hogy megnézze, mi a helyzet, hevesen integetett feléje, és azt kiabálta, hogy az egyik sérültnél, mintha az élet jeleit észlelné. Ekkor kezdtek kapkodni, és Kálmán futva ment oda a roncshoz. A szűk helyen alig tudott mozogni, folyton beleverte valamibe a karját. A tűzoltó még kint a fejébe nyomott egy sisakot, és így a feje legalább védve volt.

Az ütközés ereje akkora volt, hogy a sérült a biztonsági öv ellenére is félig kint lógott a szélvédőn. Mindenekelőtt a nyakát kellett rögzíteni, ezért felhelyezte rá a gallért, amit az odaérkező ápoló adott át neki. Ezután a tűzoltó segítségével kiemelték a sérültet az autóból, és rátették a hordágyra.

Még egy utolsó pillantás a roncsra, amiben két utas volt. A nővel azonban már nem kellett foglalkozni, hiszen egy cső szabályosan lefejezte.
…

Tamás a kórházi ágyon feküdt, tetőtől talpig bepólyázva, minden lehetséges, és lehetetlen helyről csövek lógtak ki belőle. Most ébredezett az altatásból.

- Nővér!

Egy nő jelenik meg, aki azonban nincs a nővérek egyenruhájában, hanem orvosi ruhát visel. Félénken viselkedik, zavarban van, nagyon fiatal.

- Ki maga?

- A nővér nincs itt.

- Ki maga?!

- Pszichológus vagyok.

- Pszichológus? Nekem nincs szükségem pszichológusra.

- Azért vagyok itt, hogy a betegekkel beszélgessek.

- Szóval, maga közli velem a rossz hírt. Ne kíméljen.

- Gondolom, tudja, hogy súlyos balesete volt.

- Amit tudok, azt fölösleges elismételnie! Azt mondja, amit nem tudok.

A fiatal nő láthatóan küszködik, nem tudja, hogy kezdje el.

- A nő, aki magával volt, meghalt.

A hír láthatóan megdöbbenti Tamást, sírni kezd. A nő együtt érzőn nézi.

- A francba!

- A barátnője volt?

- Menjen a fenébe!

A nő láthatóan megbántódik, amit Tamás is észrevesz, és megbánja viselkedését. Engesztelően mondja.

- Ne haragudjon!

- Már megszoktam, hogy a betegek ilyenkor abba marnak bele, aki épp itt van.

- Igaza van, Andi a barátnőm volt, és a partnerem. Tudja, én táncos vagyok.

A nő az ajkába harap, ami nem kerüli el Tamás figyelmét.

- Még valami?

-Az orvosok keményen küzdöttek, hogy megmentsék az életét…

- Igen?

- De… nos, deréktól lefelé lebénult.

Döbbent csend, Tamás emészti a most hallottakat.

- Most hagyjon magamra!

A nő elindul kifelé a szobából. Már a kilincsen van a keze, amikor Tamás utána szól.

- Hogy hívják?

- Fatima. …

Este volt, mikor Fatima belép Tamás szobájába. Nem tudja eldönteni, hogy a férfi alszik e, vagy ébren van, ezért ki akar menni, de Tamás utána szólt.

- Már vártam.

Fatima meglepve fordult vissza.

-Honnan tudta, hogy eljövök?

- Csak reméltem.

Fatima zavarban van.

- Sokáig dolgoztam, elmaradásom volt a papírmunkában, és gondoltam, nem megyek el, hogy be ne köszönjek.

Zavart csend, mialatt Fatima az ágyon fekvő begipszelt férfit nézi, majd menni készül. Tamás hangja állítja meg.

- Szeretkezzen velem!

Fatima döbbenten néz a férfira, sőt, még arra is gondol, hogy megőrült. Tamás azonban magyarázkodni kezd.

- Tudom, hogy ez lehetetlen, nem tudok szeretkezni magával, de behívom az ápolót, és maga elcsábítja.

A fiatal ápoló belépett a szobába a csengetésre, és Fatima a nyaka köré fonja a karját, és elkezdi csókolgatni a megdöbbent fiút. Ekkor azonban Tamás parancsoló hangja hallatszik.

- Először csábítsd el őt!

Fatima, mintha be lenne drogozva, egy sztriptíztáncosnő mozgásával vonaglik, miközben kibújik a ruhadarabjaiból. Igazi rosszlánnyá változik, aki a férfiak álmáiban szerepel. Már csak a melltartó és a bugyi van rajta, amikor az ápolófiút kezdi el vetkőztetni. Ekkor újra Tamás hangját hallani, ahogy a fiút utasítja.

- Vedd le a melltartóját, és csókolgasd a testét!

A fiú belemegy a játékba. Leveszi Fatima melltartóját, és elkezdi a testét csókolgatni. Végül a bugyi is lekerül Fatimáról, és a fiú arcát a vénuszdombba fúrja.

Tamás az ágyon alszik, a szobába belép Fatima. Kihívó ruha van rajta, és erősen ki van sminkelve, mint a filmekben a rosszlányok. Tamás felkel az ágyról, és elindul Fatima felé, de a gipsz-kötés ott marad az ágyon. Mikor Fatimához ér, a szoknyája alá nyúl, és lerántja róla a bugyit, majd a falhoz nyomja. Fatima lábait Tamás dereka köré fonja, és a karjaival a mellére húzza Tamás fejét.

Történetünk pár hónapot ugrik előre az időben. Fatima az elsötétített nézőtéren ül, Tamás pedig a kivilágított színpadon, tolókocsiban ül. A zene szól, Tamás pedig a zene ritmusára táncmozdulatokat végez a kezével.