A negyvenes éveiben járó nő két nagy bevásárlótáskát cipel hazafelé. Szedi a lábait, érkezik a szerelő, úgy kéredzkedett el a munkahelyéről. Látszik, hogy szeretne magára adni, de nincs miből. Proli módra festi magát, erős kék szemhéjfesték és piros szájrúzs. Útközben megáll, a két táskát maga mellé rakja, és hosszasan nézi a két képből álló krémreklámot: az egyikről egy kisimult bőrű hölgy, a másiról egy ráncos, megtört arc néz vissza rá: ha nem használja, ilyen lesz.
- Ilyen leszek, sóhajt, és újra megragadja a táskákat. Feltűnik egy samponreklám: selymes, életerős haj. Csak lopva pillant rá.
- Rohadt reklámok!
A szerelő az ajtó előtt áll a félhomályos lépcsőházban.
- Rám hozza a frászt! Régóta vár? Siettem.
- Nyugodjon meg. Épp most érkeztem, szól kedvesen a szerelő.
Szép a hangja, gondolja a nő, és elmélázik.
- Ha már megérkezett, beengedne?, kérdezi a szerelő, és megfogja a két szatyrot.
- A férjemnek eszébe sem jutna, mormolja a nő. Vén kujon!
Belépnek a lakásba. A nő a szerelőn felejti a tekintetét: milyen szép a teste, gondolja. Még akár egy izgalmas délután is összejöhet! A szerelő észreveszi, hogy nézik. Lehajol a konnektorokhoz.
- Szóval ezekkel van gond?, kérdezi. - Életveszélyesek, állapítja meg.
A nő megáll a szerelő fölött, és nézi, ahogy lehajol, ahogy leguggol, ahogy a táskájához lép.
- Lefürdök, mondja hirtelen.
A szerelő ránéz.
- Siettem, magyarázkodik a nő, és már hátat is fordít. A fürdőszobában felhangzik a csobogó víz.
A nő vetkőzni kezd, de a nappaliban. Lassan bújik ki a pulóveréből, ahogy a filmekben látta. A szerelő megfordul, feláll, és bámulja. A nő kopott farmerben és elnyűtt csipkés melltartóban áll, és elkezdi mozgatni a csípőjét.
- Kis vadmalacom!, búgja, és a szerelő felé nyújtja a kezét. - Nem lett piszkos az én kis vadmalacom?
A szerelő csodálkozva végignézi a kezét, a karját, a munkaruháját a mellkasán és a lábszárán. Minden tiszta.
- Tegnap mosta ki az asszony, feleli.
Érzi, nem volt helyénvaló ez a mondat. Gyorsan helyesbít:
- Kis röfim!, és csücsörít hozzá.
A nő férje a kocsmában üldögél, a korsót odacsapja a pulthoz.
- Az én asszonykám olyan asszony!, mondja részegen. - De olyan asszony! Érjek csak haza! Úgy elkapom, hogy csak úgy…! Pont úgy!
Alig bírja kiejteni a szavakat. Aztán kiissza az utolsó kortyot, és leteszi a pénzt a pultra.
- A többi a tied, komám!
És elindul hazafelé. A kocsma pár saroknyira van a lakástól.
- Ülj csak le ide, nagyságos uram!, üti meg a fülét egy hang.
Egy nő üldögél a Nyugati pu. egyik mellékutcájában egy ház oldalának hosszú és széles bemélyedésében, jókora kartonszobában, egy hálózsákon.
- A nappaliban nincs senki?, kukucskál ki.
A nő kartonja egy másik kartondobozzal szomszédos, de a férj a sok vacak közt nem lát senkit. A fejét ingatja.
- Akkor jó. Akkor nem kell beszarnunk. Az a részeg féreg ma már nem dugja ide az orrát. Legalább nyugtunk lesz attól a mocsoktól.
A férj látja, hogy a nőnek nincs ki a négy kereke, de leül mellé, úgy érzi, pihennie kell. A nő nem tűnik hajléktalannak. Mintha ő is csak megpihent volna. Színes, csipkés ruhája jól áll rajta, valaha szép nő lehetett. A nő átkarolja, és vigyorogva a férj kezét csókolgatja.
- Csodás kis keze van! Maga igazi férfi! Nem mint az a görény, búgja.
A férfi nem bír megmozdulni. Érzi, elnehezülnek a végtagjai. Nem hagyta abba időben az ivást. Akárcsak máskor. Elbódul. Elbódítja ez a boszorkány? A nő a ruháján keresztül simogatja. Néha eltűnik a keze a ruharétegek alatt is. Aztán a karton nyitott oldalára egy függönyt akaszt.
- Nekem az én kis asszonykámon kívül senki nem kell!, kiáltja a férj, és kiszabadítja magát a nő öleléséből. Hadonászik, feláll, de visszaesik. - Majd’ behugyozok, morogja.
- Gyere, dugd csak itt ki! Ezen a lyukon! – és jókat nevet. Amikor a férj nagy sokára végez, hátrahúzza magához.
- Te kis hugyos Tóni! Most már nem lehet baj! Mindjárt csodát látsz!, kacsint rá, és munkához lát.
A férj előtt hol egy gyönyörű, csábos tündér, hol egy vén szipirtyó képe tűnik fel homályosan.
A nő kigombolja a szerelő kabátját, kihámozza a nadrágjából és az ingéből. A férfi gyámoltalanul áll, nem tudja, hogyan segítsen. Nincs ilyen helyzetekhez szokva. A nő folyamatosan suttog, és simogatja a férfit:
- Micsoda test! Mint a reklámokban. Te vagy az álompasim! Ilyen férfias kezekről álmodok minden éjjel! Ilyen csodás izmokról!, suttogja a fülébe a filmekből és a reklámokból ismert mondatokat.
Magával húzza a szőnyegre a férfit, és dörgölődzik hozzá, ahogy csak tud, majd maga fölé húzza. Mindenestül ölel, mint egy veszett medúza.
- Mutasd meg, mit tudsz!
A sötétben csak két test részleges mozgását látjuk. A hajléktalan nő egy kis időre eltűnik a férj nadrágjában, aztán megint az inge alatt matat. A férj nem nyúl a nőhöz. Úgy érzi, eszméletét vesztette, és képtelen megmozdulni. Lecsúszva érzékeli, hogy rajta kívül álló erők kezében van. A csábos szajháéban és a torz arcú banyáéban. A nő megfogja a férj kezét és „oda” tapasztja. A férj önkéntelenül simogatni kezdi őt. A nő kéjesen mozog. Az olykor felbukkanó járókelők csak a függöny enyhe mozgását látják.
- Beszarás, milyen fasza gyerek vagy!, mondja a nő.
A szerelő a markába fogja a méretes melleket.
- Micsoda nap! Mert megérdemlem!, lihegi a nő a reklámmondatokat, és várja, hogy a férfi végre a lényegre térjen. De a szerelő csak csókolgatja.
- Elég az előjátékból, emeli meg mosolyogva a nő a fejét.
A szerelő megmerevedik, feje a nő hasán pihen. A nő felül.
- Most meg mi ütött beléd?! Elaludtál?
- A munka jár a fejemben. Még nem szereltem meg a…
A nő hitetlen szemekkel néz rá!
- Te férfiak szégyene! Utolsó szemétláda! Te aljas! Hát minek jöttél? Mit keresel itt? Hogy vinne el a rosseb!
A férj csapzottan, lihegve nyit ajtót. Meglepetten néz az ingét gomboló szerelőre.
- Hát az asszony?
- A mosdóban. Én végeztem is.
- Dehogy végeztél, jön ki a fürdőszobából szemrehányóan az asszony. Egy törülközőt tekert hanyagul magára.
- Hát te?, kérdezi a férj. - Mit meztelenkedsz?!
- Én is ezt kérdem magamtól, mondja felháborodottan és egyben beletörődötten.
A szerelő fogja az olajos táskáját, és elköszön.
A nő ledobja magáról a törülközőt és magára húzza a férjét.
- Te büdös disznó, húzza az orrát. - Te szeszkazán! Te huligán!, és magára rántja a szőnyegre, ahol előbb a szerelővel hempergett.
- Akarlak, nagyon akarlak, csak téged akarlak!, nyögi ábrándos hangon. - Mutasd meg a te kis röfikédnek, hogy mit tudsz!, mondja durván és búgón egyszerre, és kígyózik alatta.
A férj úgy fekszik rajta, mint egy gerendafa.
- Most csak a szívemmel tudlak szeretni, asszony, ismeri be.
A nő lelöki magáról, és megadóan bemegy a fürdőszobába.
- Még a víz is kihűlt, sziszegi a fogai közül, de belemászik a kádba, hogy lehűtse magát. – Pedig milyen jól indult minden!
Utolsó kommentek