HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.02.16. 13:02 magyardekameron

Soós Levente: Sztrájk

Címkék: soós levente

- Ilyen hideg nincs! – úgy jelentette ki, mint egy évezredes bölcsességet. A nő nem válaszolt, mert nem tudott mit felelni. Hogy ne legyen udvariatlan, szolidan bólintott a férfi felé, jelezve: valóban hideg van. A máskor tömött kőbányai buszállomáson ezúttal csak ketten álldogáltak a fagyban. Az építkezésnél használt daruk hasztalan meredtek a piszkosszürke ég felé.

- Ezek is a legjobbkor sztrájkolnak! – újabb tömör életigazság a férfi részéről. A nőnek nem volt kedve beszélgetni, de attól tartott, ha nem válaszol, azzal csak további velős megjegyzésre ösztönzi spontán partnerét.

- Hát igen. Tényleg jól időzítenek. Talán csak nincs kedvünk ilyen hidegben dolgozni – mosolyodott el a mondat végén. Az idegen nem viszonozta gesztusát. Talán nem vette a lapot. Rossz ötlet volt egyáltalán szóba állni vele.

- Jöhetne már az a rohadt 182-es. Jár egyáltalán? – tette fel a költőinek tűnő kérdést a férfi.

- Megnéztem a BKV honlapján. Ritkábban, mint máskor, de azért jár.

- Legalább a bűzös hajléktalanok most nincsenek itt. Gyűlölöm őket! – sziszegte a férfi, és hogy nyomatékosítsa haragját, toppantott egyet.

Úgy tűnt, a férfi csak mondja a magáét. Vajon akkor is beszélne, ha egyedül lenne? Ekkor különös ötlet fészkelte be magát a gondolatai közé. Talán a mínuszfokok, talán a napok óta húzódó sztrájk, a sok stressz, kevés alvás ebben a hirtelen felindulásból elkövetett elképzelésben csúcsosodott volna ki.

- Tudja, maga egész jóképű. Ha kicsit igényesebben öltözne, és megborotválkozna, nem is lenne rossz parti. – mondta, miközben alig észrevehetően megrebegtette a szempilláit. A vicces az, hogy komolyan is gondolta. A negyven körüli, robosztus férfi tényleg kezdett tetszeni neki. Kár, hogy szakállas.

- Felőlem jöhetne a 282-es is. Lefagy a seggem! – morogta a férfi, ügyet sem vetve a kihívásra.

- Maga sportolt? Birkózónak vagy súlyemelőnek nézném. Mindig is vonzottak a nagydarab, izmos pasik! – Ahogy az utolsó két szótagot kimondta, kettőt lépett a férfi felé. Pa-sik. Csosz-csosz. A háttérben továbbra is cinikusan ágaskodtak a daruk.

- Tegnap is másfél óra alatt értem haza! Máskor húsz perc az út. Komolyan, az embernek élni sincs kedve. – motyogta üres tekintettel maga elé a férfi.

- Szívesen visszaadom az életkedvét… vannak rá módszereim! – suttogta sokatmondóan a férfi fülébe, akinek olcsó dezodor és sörszaga volt. Az idegen nem reagált a nő közeledésére, ugyanúgy toporgott a hidegben, mint előtte.

A nő nem zavartatta magát, és a másik ember aurájában maradt. Gyengéden cirógatta az arcát, beletúrt a hajába. Lassan kigombolta a kabátját, majd a férfiét is, és szorosan hozzábújt. Hirtelen megszűnt a hideg, megszűnt a bűz, eltűntek a daruk, elhallgatott a forgalom. Saját, különbejáratú univerzum született a nő számára a mogorva idegen rideg ölelésében. Sosem volt ennyire boldog, egyetlen férfi mellett sem. Úgy érezte, a vastag télikabátok oltalmában örökre elmerülne ebben a különleges pillanatban.

- Na, jön már valami! – úgy riadt fel a férfi morgására, mintha álmából arra ébredt volna, hogy leesett az ágyról. Egész testében megrázkódott. Hátrébb lépett, és fázósan összehúzta magán a kabátját. A férfiét úgy hagyta, kigombolatlanul. Valóban jött a busz, de nem volt kedve felszállni rá. Elővett egy zsebkendőt a táskájából, és letörölte a könnycseppeket az arcáról.

A 182-es busz ormótlan kék állatként, hangos szusszanással érkezett a megállóba. Már távolabbról figyelte, ahogy a férfi idegesen toporgott, amíg az ajtó kinyílt előtte. Nagy lendülettel szállt fel az üres járműre, és látható rutinnal bevetette magát a sofőr mögötti ülésre. A vezető meggyőződött róla, hogy más már nem akar felszállni, bezárta az ajtókat, majd elhajtott. A nő sokáig állt még a daruk mellett, és figyelte a távolodó 182-est.

Eldöntötte, hogy ő is sztrájkolni fog. Beszüntet minden érzelmet. Ugyanúgy bezárkózik a maga kis világába, mint mogorva társa a hidegben. Ő is motyog majd maga elé, szidja a BKV-t, utálja a hideget, és vár. Leült a latyakba, kabátja másodpercek alatt átvette a szmogtól barna hó szagát és színét.

- Pedig egész jóképű. Csak meg kellene borotválkoznia, és venni egy jó parfümöt. – mondta fennhangon.

A sarokra érkező hajléktalanok gyanakodva méregették, új konkurenciát vélve felfedezni benne.

 

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr151763004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

béla13 2010.02.18. 15:26:41

és ez képen hogyan lenne látható?

"Úgy tűnt, a férfi csak mondja a magáét. Vajon akkor is beszélne, ha egyedül lenne? Ekkor különös ötlet fészkelte be magát a gondolatai közé. Talán a mínuszfokok, talán a napok óta húzódó sztrájk, a sok stressz, kevés alvás ebben a hirtelen felindulásból elkövetett elképzelésben csúcsosodott volna ki."

benne van a kiírásban, hogy filozofálgatás ne legyen a szövegben, mert az nem filmnovella!

Városi Farkas · http://neveletlen.blog.hu 2010.02.18. 16:54:18

Szerintem simán megoldható filmen. Ha van egy narrátor, mondjuk a nő, akkor ez bőven belefér.

kukulkán 2010.02.21. 13:42:29

Én is átírtam a novimat,s csak a szüzsét hagytam meg.

vörös oroszlán 2010.02.23. 13:13:03

Ebből valóban kisfilm lenne... kb. 5 perces.
süti beállítások módosítása