(filmnovella)

1. kép

Két középkorú férfi áll egy vidéki hentesbolt előtt, fújja a szél a hajukat. Az egyik nagydarab, izmos, sármos (Gyuri), rajta póló, farmer, fehér böllérkötény. A másik kissé megtört vonású, őszülő hajú, szomorú szemű tag (Bandi) kabátban. Ő kezdi :

Na! Akkor? Áll az alku?

kis szünet, néznek a semmibe

Ha neked jó ennyiért is?

az előbbi kicsit elgondolkozva

Nem akarom egyedül… öreg vagyok én már ehhez… így könnyebb.

megint csönd, egymásra néznek

Tuti?

Tuti!

újfent kis szünet

Áll az alku!

Köszönöm!

egymás nyakába borulnak, kölcsönös lapockaveregetés

2. kép

Egy családi ház udvarán kora reggel megint a két férfi, az iméntihez hasonló szerelésben. Mellettük egy alig húsz éves fiú, a böllér fia (Jocó – ?), utcai ruhában, látszik, nem az apjára ütött. Kezükben kupica pálinka. A két férfi szinte egyszerre kiáltja:

Gyertek! Munkára! egymásnak De először igyunk! isznak

Megjelenik (kilép a házból) a feleség (mondjuk Mari), egy fiatal, húsz év körüli, dekoratív lány (Ági), és végül egy álmos tekintetű, pubertás, kövér gyerek (Jánoska), kezében gőzölgő kakaót szorongat. Kelletlenül csoszognak a helyszínre.

Én Gyuri vagyok. Ez itt a fiam, a Jocó… dolgoztassátok keményen.

mindenki Helló! Szia, örülök stb.

Ági hosszan méregeti a fiút, mosolyog. Kacéran ismétli:

Szóval keményen meg kell dolgoztatnunk?

A fiú zavart, nem válaszol. A férfiak megint isznak. Gyuri Marit méregeti elégedett arckifejezéssel, az észreveszi, mosolyogva igazgatja magán a játszóst, megnyalja a száját. Az előbbi töri meg a csendet:

Na! Akkor álljunk neki! Mi a Bandival hátramegyünk vágni. Addig ti készítsétek elő a terepet!

Elindulnak. Bandi elmenet Jocó fülébe súg:

Vigyázz a mostohalányommal! Életveszélyes…

Ezt meg hogy érti?

Úgy, ahogy mondom.

3. kép

A börleszkszerűen gyorsított képeken Mari, Ági és Jocó asztalt hoznak, ide-oda forgatják, kinyitják, megint arrébb teszik, körülállják, egyetértően bólogatnak. Közben a Jánoska előhúz a zsebéből egy túró rudit, hamar végez vele. Mari törli az asztalt. Ági és Jocó székeket hoznak a házból. Jánoska előhúz a zsebéből egy újabb rudit, bevágja. Mari hátramegy, visszajön két levágott szárnyassal, az asztalra teszi. Jocó és Ági vödröket, késeket hoznak. Jánoska a házba megy, süteményt majszolva tér vissza. Mari ismét hátramegy, megint hoz pár élettelen baromfit. Jocó és Ági elkezdik leforrázni az állatokat. A lány legyezi magát, leveszi a kabátot, szétgombolja a kardigánját, alatta mélyen kivágott, lenge ruha, végig a fiú szemébe néz. Jocó elvörösödve bámul rá vissza, nagyokat nyel. Jánoska elővesz a másik zsebéből egy rudit, hamm, bekapja. Mari hoz még pár döglött madarat. Jocó és Ági leülnek az asztalhoz egymással szemben, megkezdik a pucolást. Ági az asztal alatt dörgölőzik. Láb a lábhoz. A fiú zavarban, ruhán keresztül is látszik, hogy merevedése van. Jánoska csak áll, látszik, hogy unatkozik, elővesz hát egy rudit, betolja. Előrejönnek a férfiak és Mari is. Együtt pucolnak, pörzsölnek, zsigerelnek, stb. Kivéve Jánoskát, aki olykor eltüntet egy rudit. Gyuri és Mari mindvégig flörtölnek, Ági Jocóval kacérkodik folyton, Bandi feltűnően sokszor tölt magának. Jánoska… tudjuk. Aztán az eget látjuk, ahogy gyorsan halad útján a nap.

4. kép

Újra az udvar. Búcsúzkodás. Mari:

Maga olyan drága, Gyuri! Köszönöm, hogy eljöttek segíteni, maguk nélkül… hát látja, a férjem…

Bandi elég részegnek tűnik az asztalra borulva

Hát igen, nem bírja már, öregszik, mondta… Amúgy nincs mit, igazán… és az imént már tegeződtünk…

Igaz, igaz. Gyuri! Ugye számíthatunk rátok este, vacsorára?

Ági búcsú puszi gyanánt belenyal Jocó szájába

Természetesen, Marikám. Csak nem hagyunk ki egy jó, hmm, zabálást…

Jánoskának e szóra hatalmasat kordul a gyomra

5. kép

Megterített asztal. Csak a két kicsípett nő ül várakozón. Mari kisminkelve, mély dekoltázsú kisestélyiben, Ági miniszoknyában, feszülős topban, melltartó nélkül. Csöngetnek. Mari ajtót nyit, üdvözli, majd az étkezőbe vezeti Gyuriékat. Azok meglepve:

Hát a Bandi, meg a Jánoska?

Alszanak.

Alszanak?

Alszanak. A Jánoska túl sokat evett, a férjem meg…

Értem… sebaj… akkor nélkülük eszünk.

Mari hozza a sült szárnyast.

Melyik részét szereted, Gyuri?

Gyuri végigméri az asszonyt, mindig arra a testrészre néz, amit kimond

A nyakát, a mellit, a püspökit, combját, mindenét, Marikám.

Mari pirul. Ági és Jocó összenevetnek. Aztán esznek, isznak bőven. Ágiék folytatják az asztal alatt, amit délután abbahagytak. Gyuriék csak zabálnak, és bámulják egymást. Ági egyszer csak feláll:

Köszönöm a vacsorát… Jocó! Gyere! Mutatok valamit.

A fiú nem válaszol, megbabonázva követi. Kimennek. Gyuri és Mari összenevetnek:

Fiatalság, bolondság…

Aztán Gyuri hirtelen, határozottan

Mari! Ha rád nézek, mintha az Isten hentesboltjában lennék… a legkívánatosabb falatok…

Gyuri, ó, én Gyurim!

Ne jártassuk a szánkat, Mari! Akarlak!

Micsoda férfi!

Gyuri felkapja Marit, Ági szobájába ront vele.

6. kép

Bandi felkel az ágyból, kijön a szobából, lejön az emeletről, megáll, hallgatózik. Ági szobájából és a fürdőből is hangokat hall. Az utóbbi fele indul. Benyit. Szétugranak a fiatalok. A fiú kimerülten liheg.

Én mondtam, hogy vigyázz vele. Már most lihegsz, pedig ez még csak a kezdet. Fehérmájú fehérnép ez.

Az lehet, Apus, de legalább elfér bennem… tényleg, te most elvileg hullarészegen alszol…

Elvileg, de psszt… folytassátok, kérlek, és bocsánat!

Rájuk csukja az ajtót. Ági szobájához ér. Nincs becsukva, csak behajtva az ajtó. Halkan belöki. Korom sötét. Csak a visszafojtott nyögéseket hallja. „Ó, Istenem, te hentes… te mészáros te… szedj darabokra… ez az…”. Bandi felkapcsolja a villanyt. Megdermednek az ágyban.

Mari! Holnap elválok. Ugye megérted? Amúgy csak folytassátok!

Lekapcsolja a villanyt, kimegy, benyit a spájzba. Jánoska kuporog bent, túró rudit majszol. Meglepődnek.

Jó étvágyat!

Le se szidsz?

Nem. Eszembe sincs. Most ünnepelek.

Átlépi Jánoskát, pezsgőt vesz le a polcról. Kimegy a teraszra, nagyot pukkan a palack. Üvegből iszik, nevet, aztán telefonál.

Igen. Ilyenkor, drágám. Igen. Jó hírem van. Azt hiszem, könnyen fog menni a válás.