Zápor veri egy elhagyatott tanya ócska ereszét, fákat ráz a szél, száradt leveleket repít, sötétedik. Bentről kormos lámpás olajos fénye dereng át a repedezett ablakon. Nyögés és kacagás hallatszik, egy toldott-foldott matracon fiatal férfi és nő szeretkezik. Testük néha nekiütközik a közeli asztalnak, ami ilyenkor meg-meginog, és rajta csörömpölve ugrálnak az üres poharak, és a kevéske vörösbort rejtő üveg. Felkiált a férfi és a nő, még egyet taszítanak az asztalon, a borosüveg lefordul, és nagy zajjal összetörik.

Fekszenek az ágyon, a férfin már boxeralsó, a nő fázósan magára húzza a csergét. A férfi rágyújt egy cigarettára, és önelégült arccal nagyokat szív belőle. A nő bújni próbál hozzá, de ő minduntalan (és egyre ingerültebben) lefejti magáról a simogató kezet, mondván, hogy mit akarsz, babám, mikor végeztünk? A lámpás fénye remegő köröket futtat a falon. A nő sértődötten lefordul a férfiről, majd rövid keresgélés után megtalálja földre dobott karóráját. Kedvetlenül felcsatolja, megnézi az időt, aztán a plafont bámuló férfi felé fordulva elgondolkodik valamin. A férfi csak eregeti a füstöt, közben pedig, mint aki jóllakott, vakarássza hasát, mellkasát. Ügyes kis tested van, suttogja vigyorogva. A nő ekkor alig észrevehetően elmosolyodik, majd hirtelen jött gondterheltséget mímelve megszólal. Lassan öltöznöd kéne, lehet, hogy beállít a férjem, bár azt mondta, későn jön. A fiatal férfi megdermed, cigarettát lendítő karja szobrokat idéző kitartással merevedik le. Hitetlenkedve összenéz a nővel, aki magyarázatképpen olyan mozdulatot tesz, mintha egy láthatatlan gyűrűt húzna le ujjáról. Ekkor erős fény tör be kintről, motor berregése és gallyakat törő kerekek gördülése hallatszik, majd elcsendesedik minden, a fényszórók kikapcsolnak. A fiatal férfi elnyomja a cigit, nagyot káromkodik, kétségbeesetten ugrik talpra. Űzött vad módjára keresi lázas tekintettel a lehetséges menekülési útvonalat, boxerében röhejes látványt nyújtva szökell egyik pontról a másikra, hogy aztán belássa, az egyetlen kiút az ajtó, márpedig abból az irányból már közeledő léptek zaja kongatja az éjszakát. A nő eközben komótosan belebújik egy hálóköntösbe, és szánakozó pillantásokat vet a rémült férfira. Siess, suttogja hűvösen, a férjem nem egy nyugodt fajta. A férfi haját tépve forog, a nő ekkor megkegyelmez rajta, és a matracot félrehúzva rámutat egy csapóajtóra. A férfi egy percet sem tétlenkedik, felrántja az ajtót, és a sötét lyukba veti magát. Tompa puffanással és fojtott jajszóval ér földet, odalent sárszerű agyag a talaj. A nő ledobja hozzá a bűnjelet, az egyik poharat, a férfi ruháit a matrac alá tuszkolja, majd visszahajtja a csapóajtót, és az asztalhoz ülve felfirkál valamit egy papírlapra.

A jóformán meztelen férfi feszengve guggol a lyukban, és egy patkányt észrevéve, undorodva még jobban összehúzza magát. Az ajtón kopogtatnak, a férfi már körmét rágja elkeseredésében. A nő feláll, odaballag az ajtóhoz, kezében zizeg a papír, léptei nyikorognak a padló deszkáin, melyek között fény szűrődik át az agyagos üregbe. Nyikorogva nyílik az ajtó, egy erőteljes, mély hang szól, jó estét. A papírlap újra zizeg, a nő közelebb lép, majd hízelgő hangon felel, jó estét neked is, egyetlenem, hogy telt a napod. Rövid csend után a mély hang már kedélyesebben válaszol, rengeteg papír munkát kellett elvégezni, édesem, de jóvá fogják hagyni a dolgot. Építési telek lesz, úgyhogy lebonthatjuk végre ezt az átkozott viskót. Gyere, ülj le az asztalhoz, hívja nyájasan a nő, a városból hoztam kenyeret, kolbászt, megvacsoráztatlak, biztos éhes vagy. A férj derűsen csettint a nyelvével, ledobja kabátját és súlyos léptekkel az asztalhoz indul. Az agyagos lyukban megbújt fiatal férfi aggódva figyeli az eseményeket, már amennyit lát belőlük a vékony réseken át. A szék nyekken egyet, a nagydarab férj helyet foglalt. Micsoda kis feleségem van nekem, dörmögi vidáman, és micsoda házunk lesz itt, messze a mocsoktól, zajtól, szmogtól. A nő kenyeret és kolbászt vesz ki egy sarokban álló szuszékból, majd az asztalra teszi azokat. A férfi megköszöni, és csak úgy kézzel nekilát a vacsorának. A nő a papír fölé hajol, és megint csak ráír valamit, miközben huncut hangon felnevet, na ezt is aláírtam, van még valami? A férj magához húzza a lapot, elolvassa, majd elmosolyodik, nem, bogárkám, egyelőre ennyi elég. Az odalent vacogó férfi igyekszik kitapogatni az üreg falait, hátha talál valahol egy járatot, de sehol semmi, csapdába esett. A férj elfogyasztja vacsoráját, majd lepillant a földre, és észreveszi az összetört üveget. Nahát, dünnyögi, mi ez itt, egyetlenem. A nő óvatosan leereszkedik a másik székre, és haját babrálva felel, összetört egy üveg. Egy borosüveg, morogja a férj, most már komoly hangon. Az, ismeri el a nő, borosüveg. Leesett az asztalról, véletlenül. A férj összehúzza szemöldökét, és feláll a székből. Megittál egyedül egy üveg bort, kérdezi gyanakvó hangon. A fiatal férfi arcára újra páni félelem ül ki, fejét tagadóan rázza, mintha őt vonták volna kérdőre. A nő vállat von, persze, mondja, legalább felmelegített valami, amíg itt vártam rád. Megittál egy üveg bort, és meg se kottyant, emeli fel hangját az egyre haragosabb férj. Apám máját örököltem, felesel a nő, de azért ő is felemelkedik az asztaltól. A férj járkálni kezd a szobában, vad léptekkel, szagolva, és szuszogva, mint egy üvöltését visszafojtó állat. És mi ez a pacsuli szag? Azt ne mondd, hogy te használod! Nyugodj már meg, csitítja a nő, nincs itt senki rajtunk kívül, és nem is volt. Hát miféle asszonynak tartasz te engem, életem? A férj nem válaszol, kutat dühödten. Benéz a szuszékba, kinéz az ablakon, felborítja az asztalt. Érzem a szagát, kiáltja dörgő hangon, tudom, hogy itt van valahol. Meg fogom találni, és tudod mi lesz akkor? Elmondtam már korábban is, mit csinálok, ha megcsalsz! Franciakulccsal töröm össze a szeretőd tökeit, és akkor még jobb kedvemben találtál! A szerető úgy kuporog odalent sápadtan, összegömbölyödve, mint egy megszületni nem akaró csupasz kis embrió. Könnyekkel küszködve káromkodik, édes Istenem, basszameg, kellett nekem megszólítanom a kávézóban! Jaj, édes Istenem, csak franciakulcsot ne! A férj hirtelen megtorpan, pont a lyuk fölé ért. Dobbant egyet a lábával, a deszkák alja port permetez a fiatal férfi arcába. Aha, dünnyögi most nyugodtan a férj. Ahhaaa, nyújtja el fagyos hangon, fenyegetően. Félredobja az ütött-kopott matracot, megtalálja a férfi ruháit. Lassan felnéz a nőre. Szeretlek, suttog a nő elcsukló hangon, mint akinek nincs jobb ötlete. Hogy szakadna rád ez a putri, te utolsó lotyó, sziszegi fogai között a férj. A nő hátrább lép, és összekulcsolja kezeit. Jól van, szól aztán egészen halkan, jól van. De ne franciakulcsot használj, kérlek. Mégiscsak emberek vagyunk. A férj feltépi a csapóajtót, a fiatal férfi felsikolt félelmében, kezével eltakarja szemét, reszket, de menekülni nem tud. Na, mássz elő szépen, szól rá síri hangon a férj. Sajnálom, nem tudtam, igazán nem tudtam, szűköl a férfi a boxeralsóban. Levette a gyűrűjét az a lotyó, honnan tudtam volna?! A feleségemet csak én lotyózhatom le, mordul rá a csapóajtó mellett térdeplő termetes férfi, na, mássz elő, szépen, ismétli aztán. Ne bántson, kérem, nyöszörög az agyagban guggoló, ne bántsa a szép kis almáimat, csak franciakulcsot ne! A férj most ráüvölt, hogy azonnal ki a lyukból, vagy örökre ott maradsz! A fiatal férfi kezét védekezően maga elé tartva kimászik a gödörből, leveti magát a földre, úgy várja sorsát. A férj végigméri, megcsóválja fejét, majd azt dörmögi, szerencséd van, mert a kocsiban maradt a ládám, úgyhogy kapsz tíz másodpercet, hogy elkotródj innen, utána jönnek a szerszámok! A fiatal férfi felzokog, talpra ugrik, és rémülten ordibálva kitör a házból, szalad egyenest a szakadó esőbe. Pucér alakját hamarosan elnyeli az éjszaka. A férfi és a nő most összenéznek, és nagyot nevetnek aztán, a nő megköszöni a férfinak, számomra is kész élvezet volt, asszonyom, válaszol az. A papírt is aláírta, folytatja aztán, úgyhogy, ha most nincs több kérdése, én mennék is, vár a család. Persze, menjen csak, mondja hálás hangon a nő, még úgy is beszélünk. A férfi leporolja, és felveszi kabátját, biccent egyet a nő felé, majd még mielőtt távozna, körbenéz. Szép kis ház lesz itt, asszonyom, meglátja. A tervrajz már készen is van, jövő héten megnézheti, és ha gondolja, megtarthatjuk ezt a csapóajtós megoldást is. A nő kacag egyet, a férfi int neki, azzal kimegy az autójához, és elhajt vele. A nő mosolyogva lépdel vissza az asztalhoz, és a fiatal férfi ruháit figyelve rágyújt egy cigarettára. Az asztalon ott hever a papíros, rajta a gyorsan felfirkált üzenet: kérem, legyen a férjem egy időre.