HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.02.23. 14:04 magyardekameron

Kótai Zsombor: A nőkóstoló

Címkék: kótai zsombor

 

- Tóni, adj egy pacsit. Mi van veled, asszony gyerek?

- Ja, gyerekből már kettő Gáborom.

- Azért gondolom stikában asszonyból is hébe-hóba up to date-lsz? Ismerlek.

- Á, csak úgy öregesen. Tudod, a lajhár ritkán fog pacsirtát!

- Látom megemberesedtél. Ahogy elnézlek, alaposan a nutellás üveg fenekére néztél.

- Szivatsz, gecc? Rajtad meg egy deka háj sincs. Csak nem veterán chippendale fiúként melózol?

- Hát, nem túl távoli…

- Neba, szivatsz?!

- Nem. – mondta Gabi egy réveteg félmosoly kíséretében. - Nőkóstoló vagyok. Szexmasszázsra és kurvákhoz járok. A félprofi kezdőktől a prémium kategóriásokig. Megírom, minősítem, osztályozom őket. Spéci honlapokon, meg a blogomon. Előfizetőknek pedig testre szabott e-mail-ben küldöm.

- És ebből meg lehet élni?

- Simán. Tavaly a DACH-országokban, tudod Németország-Ausztria-Svájc, az én blogom volt a legnagyobb látogatottságú, nem angolszász nyelvterületről fordított blog.

- Beszarok, a kurvázós blogokat is fordítják? Nem vagy semmi! Már a gimiben a Ricsesszel is ilyen kurvázásközeli dolgokból zsiványkodtatok magatoknak zsebpénzt. A neten árultátok a tonhalkonzerv-olajjal hamisított használt női bugyikat. Tényleg, nem tudod mi van a Ricsivel?

- Osztályvezető a PSZÁF-nél.

- Na, és milyen egy átlag munkanapod?

- Azt hinnéd, hogy délig alszom, pedig hétkor kelek, mint az irodisták. A lányok kuncsaftjai is főleg közülük kerülnek ki. Pl. egy fél kilences kézi levezetéses masszázzsal indítok. Vagy ha megkívánom, esetleg megrendelték a tesztet, akkor franciával...

- Te, régebben én is olvastam ilyen honlapokat. Hatalmasakat lehetett röhögni a bennfenteskedő, jópofizó rövidítéseken. BN, mint bérnő, MT mint makktárs, NFV, vagyis natúr francia végig. Time-pressure, parkolás, logisztika, rosszul beállított, szőrégető FÉG bojler, a törölközők nedvszívó képessége, a tusfürdők száma. Csak valahogy úgy tűnt, hogy a beszámoló íróknak legalább akkora élvezet az irodalmiaskodó bejegyzések lejegyzése, mint maga az aktus.

- Te is csak a stílus miatt olvasgattad öreg, mi? Szerinted az ilyen oldalaknak hány olyan törzsolvasója van, aki nem ezt mondja? De amúgy igazad van. Az amatőr írókról én is úgy gondolom, hogy még nagyobbat élveznek el, amikor kiírják magukat, mint ott a helyszínen a csajjal. Tőlem a hivatásostól nem ezt várják, és nem is ezt kapják. Objektív, profi minősítést. A németek egyenesen Excel táblában kérik a posztot. Persze ha beesik egy-két kis színes sztori, én se fogom magam vissza. Például a múltkor Ózdon teszteltem egy „bölcsészt”. Csomó csaj úgy hirdet, hogy egyetemista és így finanszírozza a tanulmányait. Néha ez így is van, de a tíz ujjamon meg tudnám számolni, hogy ez a diák duma hány lánynál nem pusztán marketing szöveg. Sok pasi erre gerjed, vagy így könnyebben elszámol a lelkiismeretével? „Nem is kurvázom, csak a tanulóifjúságot támogatom.” Na, csajszikám városszéli lepukkadt ikerházban rendel. A dohos kis házrészt bölcsészesebben egy ELTE-n magyar-feng-shui szakos abszolvens se rendezhette volna be. Cseh Tamás poszter a falon, de még a törött ágylábat is Szerb Antal Világirodalom történetével pótolta. Miután lefuttattam a „tesztprogramot” és a lány éppen kiengedett az ajtón, megszólalt a mobilja. Az a Péterfy Bori szám polifon csengőhangra volt beállítva, tudod az a: „Nézz mélyen a szemembe, tedd a kezed a farzsebembe, hajolj bele a hajamba, Dúdold bele, hogy labamba …” Na, erre föl ott termett a gondolom addig az ikerház falán hallgatózó szomszéd öregasszony: - Te jóisten, mik mennek itt? egész nap nyikorog az ágy, most meg má’ valami nő is kajabálta, hogy rakd a kezed a zsebembe, meg, hogy basszál meg!

- Beszarok. Nem csak a sztoridtól, hanem, hogy vidékre is jársz „dolgozni”.

- Naná. Sőt teszteltem már Nagyváradon, Aradon meg Kassán is. Ha a farkamra bíznák, már rég visszaállt volna a történelmi Magyarország. A csajokat, meg mint az éttermeket a Michelin-csillaggal, korrektül pontozom. Az egy csillagosok mennek az ingyenes, publikus oldalakra. A kétcsillagosok hírlevélben a prémium előfizetőknek, a háromcsillagosok pedig testre szabott e-mail-ben a VIP előfizetőknek. Na, a VIP listás pénzeszsákok külön állatfaj. Ne tudd meg, két fukszos kopasz azért fizetett egy-egy valagnyi pénzt, hogy minősítsem be az állandó nőiket. Aztán a „győztes” csajos villogott a másik előtt.

- Gabeszkám, a pofám leszakad tőled. Meddig maradsz piacvezető nőkóstoló?

- Talán holnapig? Ahogy a francia mondja: „Cherchez la femme.” Keresd a nőt. Szerelmes lettem, baszod, van ez így. Már a munkámra se tudok összpontosítani. Képzeld, a napokban egyszerűen lekonyultam. A csajt ujjazással kellett befejeznem. Meló közben eszembe jutott a Nagy Ő és ennyi.

- Hogy ismerkedtél meg vele?

- Elkezdett a blogomba kommentelni. Persze aranyszabály, hogy ne akarjunk a kommentelőknek megfelelni. És mindig akad néhány önjelölt erkölcscsősz, akik elmondanak mindenféle szexista tapírnak, viszont akkor miért látogatják nap mint nap a blogot? Na, oda csöppent egy csaj, aki ugyan finoman froclizott, de a szellemi sziporkái egyre inkább szórakoztattak. Ment egymás oltása oda-vissza. Végeláthatatlan e-mail váltások, majd chatelések. Ahogy manapság összejönnek az emberek. Csakhogy ő tudott rólam pár olyan infót, amit sohasem írtam meg. Majd beleőrültem, hogy kiről is lehet szó. De van isten, szerencsére kiderült. Képzeld, a posztokért a honoráriumot meg a napidíjat készpénzben veszem fel az egyik internetes kiadónál. Erre tök véletlenül kibukott, hogy a kifizetést jóváíró csaj az én internetes láthatatlan szerelmem. Behívta a főnöke én pedig addig ráláttam a monitorjára. És kinézetre is az a smink nélküli, „egyszerű-de gyönyörű, nekem nagyon bejövős” típus. Azt írta nekem, ha munkát váltok, hozzám jön. Ezt kapd ki, holnap megkérem a kezét! – majd Gabesz egy jegygyűrűt rántott ki a zsebéből.

- Bevállalós vagy, baszod. De mi van, hogy ha nemet mond?

- Hát, akkor szomorú leszek és marad minden a régiben. Egy törzsolvasóm ékszerüzletében vettem a cuccot. Azt ígérte, hogy nem egyszerűen visszavásárolja, hanem még ő fizet felárat, csak továbbra is megkaphassa az infókat. De ennyire szurkolsz nekem?

- Dehogy, bocs, bunkó voltam. És ha igent mond, eztán mit fogsz dolgozni?

- Irodista leszek. Beszéltem a Ricsivel. Azt mondta, hogy létszámstop ide, vagy oda, mégis be tud tolni a PSZÁF-be egy osztályvezető-helyettesi poziba. Tudod, a tapasztalt, jó szakember aranyat ér.

- Szurkolok neked. Sok boldogságot meg minden. Ha neadjisten hosszútávon még se jön össze, legfeljebb majd olvasgatod az utódod.

 

2 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr281783743

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A nőkostoló 2010.02.23. 17:38:16

Érdekes (és zavaros) fikció arról, hogy milyen jól fizető munka lehet(ne) a masszőrlányok tesztelése masszázs közben:kismagyardekameron.blog.hu/2010/02/23/kotai_zsombor_a_nokostoloDe természetesen nincs élő ember, aki ilyen megbízásért jó pénzt fizetne...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kukulkán 2010.02.23. 18:25:27

Ebből nem lesz film,az az érzésem.

Styxx 2010.02.24. 11:57:35

@kukulkán:
Pedig szolid költségvetéssel megvalósítható.
Szerb Antaltól A világirodalom története akár kölcsönözhető:-)
süti beállítások módosítása