Fiatalokból álló vidám csapat ugratta egymást a Városligetben, három fiú és három lány.

- Nincs igazad, Árpád! Egy szőke lány is képes diplomát szerezni! Majd én megmutatom!- durcáskodott Edina, állát felszegte, hosszú szőke haja rakoncátlanul terült szét a vállán.

A lány volt a csipkelődés szenvedő alanya.

- Csak hogy a diplomát Apuci nem veheti meg neked, ezért keményen meg kell dolgoznod! –vágott vissza Árpád.

Ő megfontolt volt, neki mindenért meg kellet küzdenie, szülei nem voltak gazdagok, mint a társaság többi tagjának.

- Hagyjátok már ezt a süket dumát, inkább arról beszéljünk hova megyünk a nyáron?- váltott témát Eszter, a fiús hajú, bulizós lány.
- Van egy ötletem! Én egy hétre meghívom a társaságot, a Tisza-tóra, Abádszalókon van egy szerény kis házunk. Jet-skizni fogunk. – mondta Ede.
- Remek! Ha jól tudom két hónap a tanfolyam, legalább 70 ezer a díj.- vetette ellen Edina.
- Nem kell vizsga. Néhány óra alatt bárki megtanulja.
- A vízirendőrök meg tapsolnak hozzá! – mormogta Eszter.
- Unoka bátyám a vízirendőrök főnöke, elintézi nektek, nyugi.
- Kérem a következő ötletet. – szólat meg Zsolti.

Körbe nézett, de senki sem válaszolt.

- Jól van, akkor én folytatom. Mit szólnátok egy kid quad versenyhez? Van egy jó kis pálya Rákoscsabán, jókat lehet quadozni.
- Az tényleg jó hely, néha odajárunk lovagolni, de horgászni is lehet.- lelkesedett Eszter. – Az egyik lovászfiú irtó jó fej.
- Akkor megyünk! – örvendezett Marian.

Hajnali pára szállt a Tisza fölött, minden csendes és nyugodt volt. Ketten üldögéltek a parton, kéz a kézben, Ádám és Edina.

A móló felől felbőgtek a jet -ski motorok, a társaság négy tagja hangos nevetés kíséretében vad száguldozásba kezdett a tó csendes vizén. Már elég messze jártak a mólótól, amikor hangos sikítás hallatszott a víz felől. Marian ismét a közeli part bokrai közé vezette a jet-skit.

- Hányszor mondjam még, hogy ne enged el a gázt, mert akkor nem tudsz fordulni! Bepánikolsz és mész egyenesen. – mérgelődött Ede.

Segített a lánynak újra vízre tenni a „vízisiklót”, ahogy ők nevezték. Mielőtt új száguldásba kezdhettek volna, melléjük ért a vízirendőrség motorcsónakja.

- Jó napot kívánok! Kérem az önök és a járművek papírjait. – köszönt rájuk az egyenruhás férfi.

A csónakban két vízirendőr és két fiatal lány ült.

- Szia Ede! – köszönt a barna hajú lány a csónakból.
- Hello Réka! – örvendezett a fiú. – Hát te mit keresel ebben a csónakban?
- Minden nyáron itt vagyok egy hónapig. Tourist police.
- Hát az meg mi?
- A nyári szezonban mi, főiskolások vagyunk a tolmácsai a vízirendőrségnek.
- Jó meló! Ha végeztél, gyere át hozzánk, ma este tábortűz mellett szalonnasütés, jó kis beszélgetés és minden, ami ilyenkor lenni szokott. Hívd a barátnődet is.
- Majd meglátjuk. Viktor hagyd a papírjaikat, Ede a főnököd unokatestvére ők meg a vendégei. – szólt a rendőrre a lány.

Ede hosszasan nézett a lassan távolodó motorcsónak után.

- Most következik Zsolti bácsi nagy mutatványa! Még hogy ezek a siklók nem merülnek el. Nézzétek.

A tó közepe felé vette az irányt, majd szép lassan lenyomta a jet-ski orrát a vízbe és alámerült.

- Azt mondtátok, hogy nem merül el! – kiáltott fel hisztérikusan Marian.
- Nyugodj meg! Ez Zsolti hülye vicce. – fogta meg a vállát az éppen odaérkező Ádám.

Zsolti közben újra felbukkat, a motor köpködve felbőgött. A fiú öntelt vigyorral közeledett a móló felé. Amint a közelükbe ért egy hirtelen mozdulattal elfordította a járművet és hatalmas vízsugárral lelocsolta a társaságot.

- Ezt még megkeserülöd! – fenyegetőzött Edina, miközben arcáról és ruhájáról csorgott a víz.
- Hogy csinálta? – kérdezte Eszter tágra nyílt szemekkel. Őt nem zavarta a ráömlő víz, hiszen vízálló ruhában volt.
- Nem nagy kunszt. – legyintett Ede. – Kiszedte a hungarocellt, ami a vízen tartja a siklót. De a motornak annyi.
- Ne izgulj, kifizetem. – válaszolta Zsolti, miközben fellépett a mólóra.

Vesztére, egy pillanat múlva, nagy csobbanással a vízben találta magát, mert Edina a háta mögé lépve nagyot taszított rajta.

Ádám a kezét nyújtotta a prüszkölő Zsoltinak, de az álnokul berántotta maga mellé a vízbe.

A társaságnak több sem kellett, néhány pillanat múlva mind a hatan a tóban lubickoltak.

A tábortűz lassan hamvadni kezdett, az égen millió csillag ragyogott. A baráti társaság csendesen beszélgetett.

- Meddig maradsz a vízirendőröknél? – kérdezte Ede a hozzájuk csatlakozott Rékát.
- A héten visszamegyek Győrbe, befejezem a diplomamunkámat.
- Kár. Mi holnap megyünk Rákoscsabára, azt reméltem, hogy velünk tartasz.
- Ede! Ami elmúlt, elmúlt. Nem kezdjük újra, törődj bele. Emlékszel, csak barátok vagyunk.
- Igen, sajnos. – válaszolta szomorúan a fiú.
- Voltatok a Babamúzeumban? – fordult a többiekhez Réka, hogy ezzel lezárja a kínos beszélgetést.
- Csak a lányok.- felelte fanyar mosollyal Zsolti.
- Bánhatjátok! Eredeti népviseletbe öltöztetet babák sokasága látható. – csóválta a fejét Réka.
- Mi inkább megnéztük a nagy ruhacsipesz szobrot, az fantasztikus volt. – mosolygott Ede, szemét le nem véve Rékáról.
- Na menjünk aludni, holnap új kalandok várnak ránk. Irány Rákoscsaba!- állt fel nagyot nyújtózva Eszter.

Ezen a nyári napon a quad pálya teljesem megtelt. Zsolti és Ede, mint két kisgyerek, órákon keresztül hajtotta a négykerekű járműveket.

- Érjél utol, ha tudsz! – kiáltott hátra Zsolti, miközben egy emelkedő felé igyekezett.
- Vigyázz Te őrült, arra van az a nagy pocsolya! – próbálta túl kiabálni a motorok zaját Ede.

Mire a kaptató tetejére ért, barátja éppen megpróbált kikászálódni a sárba ragadt quadból.

Többen a segítségére siettek, mire nagy nehezen kihúzták a járművet és vezetőjét szorult helyzetéből.

- Neked csak gyalog szabadna járnod! – zsörtölődött Eszter, ő is térdig sáros lett, a mentőakció során.
- Ez most nem az én hibám volt!- válaszolt mérgesen. – Ez a kis srác elém vágott, félre kellet fordítanom a kormányt, de már nem tudtam elkerülni a pocsolyát!
- Jól van, vigyük vissza a járgányokat. Ádámék is lassan visszaérnek a lovaglásból és kezdődhet az íjverseny. – nyújtotta kezét békítőleg Ede.

Hangos nevetés fogadta a nyakig sáros társaságot.

- Még jó hogy nem jöttél velünk, mert a lovat nehéz lett volna ide cipelni. – kacagott Marian.
- Szép napokat töltöttünk együtt. – veregette vállon a társaságot elégedetten Eszter.
- Nem kell világgá menni, ha jól akarjuk érezni magunkat, itthon is meg tehetünk bármit. – felelte bölcsen Ádám.