Laura nővér megfogta Szabolcs remegő karját, és a szóáradatba vágott. – Azért még figyelhetnél arra, hogy piroson nem haladunk át! – Ott álltak a körúton, és várták, hogy zöldre váltson a lámpa. Autó viszont nem jött, akár át is kelhettek volna az úton. A többiek türelmetlenül toporzékoltak a nyomukban.

Szabolcs őszinte felháborodással és értetlenséggel beszélt, mert nem értette Beát, azt a lányt, aki tetszett neki a csoportból. Erre egy hete jött rá, és azon nyomban kerek-perec megkérdezte tőle, hogy a barátnője lenne-e. Nagyon meglepődött, amikor a lány mekkora egy hülye vagy felkiáltással otthagyta.

Laura nővér arra gondolt, ez már a második eset, és ezek szerint Szabolcs meglehetősen szerelmes természetű. Amióta megismerte, ilyen problémákkal küszködött. A csoport másik tagjának az volt a gondja, hogy hiába volt szakmája, cigány volt. A harmadik kedves, barátságos volt, de epilepsziás, nem kellett semmilyen munkahelyre. És a tetejébe mindannyian értelmi fogyatékosok voltak. Nekik tartották a képzést. A munkavállalásra készítették fel őket: elméleti foglalkozásokat tartottak, és különböző munkahelyekre jártak gyakorlatra. Laura nővér kísérte a fiatalokat, segítette őket a munkában, ő volt az összekötő kapocs az értelmi sérültek és a munkáltatók között.

Szabolcs az előző munkahelyükön, egy szállodában beleszeretett egy süket kolléganőjébe. A sors, vagy talán inkább Szabolcs úgy rendezte, hogy állandóan összefusson a lánnyal, aki szobaasszonyként dolgozott. A fiúról kiderült, hogy ismer pár jelet, amivel tudott kommunikálni a lánnyal. A lány kezdetben szimpatizált vele, lelkesen jeleztek egymásnak, de egy idő után másnak is feltűnt, hogy a süketnémák jelrendszerének alkalmazásában a fiú, annak ellenére, hogy orvosi diagnózisa szerint imbecillis volt, meglehetősen találékony módon iktatott be olyan jeleket is, melyek a világ bármely részén ugyanazt jelentették. És amikor már nem egy szállodavendég reklamált sértődötten, hogy Szabolcs szívére szorított kézzel búcsúzott el, vagy puszit lehelt a távozó után – a fiú rövidlátó is volt ráadásul –, Laura nővér elhatározta, hogy beszél az illetékesekkel. A süket lány viszont, minél egyértelműbbé váltak Szabolcs jeladásai, annál kevésbé volt hajlandó fogni azokat, és amikor Laura nővér megpróbált e tárgyban kommunikálni vele – a siker érdekében hatalmas hangerővel –, csak azt érte el, hogy a szálloda előterében grasszáló vendégek felháborodottan mérték végig Laura nővér apácaruhás alakját, és különböző hangfekvésben, eltérő szókészlettel azt kezdték taglalni, hogy hová fajul a világ.

Laura nővér akkor úgy döntött, beiktatja az elméleti tematikába a munkahelyen való viselkedés és kommunikáció témáját is. Szabolcs végtelenül egyszerűen gondolkodott, és mindent szó szerint értett, mint a gyerekek, de még így is nagyszerűen eligazodott a világ dolgaiban a maga módján, úgyhogy vette a lapot, amúgy is egy másik munkahelyre került, és rögvest beleszeretett Beába, a csoporttársába.

Laura nővér figyelte őket a foglalkozáson. Mert persze a piros lámpával kezdték, hogy miért nem szabad átkelni rajta, és persze Bea volt az első, aki megszólalt, de mint mindig, most is belegabalyodott a mondanivalójába. A többiek lehurrogták, mert nem kedvelték Beát, tudálékosnak tartották. A lány az összes munkahelyen nagyszerűen megállta a helyét, de eléggé szerencsétlenül nézett ki, és nem dicsekedhetett nagy önbizalommal. Ezt csak Szabolcs nem vette észre, mert vaksi volt és szerelmes.

Laura nővér pedig, Jézus jegyese, sóhajtott egyet, mert belátta, hogy külön is el kell beszélgetnie a fiúval, aki korát tekintve már fiatal felnőtt volt inkább. Kissé nehezen tudta megfogalmazni gondolatait, pedig hozzászokott ahhoz, hogy egyszerűen, világosan, rövid mondatokban beszéljen az értelmi sérültekhez. Azzal kezdte, hogy az emberek természetüknél fogva vonzódnak egymáshoz, de ez nem jelenti azt, hogy rögtön házasságra kívánnak lépni a választottjukkal. Laura nővér ekkor elpirult, mert – Isten bocsássa meg – igazából másra gondolt. Először meg kell egymással ismerkedniük, és erre az a legmegfelelőbb mód, ha közös élményeket élnek át. Laura nővér, akit a természet egy anyamedve alakjával áldott meg, verejtékezni kezdett, ezért levetette a kardigánját, és kénytelen volt megállapítani, hogy immár több napi ebédjéről rendelkezik nehezen eltüntethető emléknyomokkal. Hívja el moziba, javasolta a fiúnak a nővér, és arra gondolt, Isten különös próbatétel elé állította őt.

A filmnézésről először Bea számolt be zaklatottan Laura nővérnek. Addigra véget ért a képzés, nem volt több munkahely és elméleti foglalkozás, a résztvevők visszasüppedtek magányos kis életükbe, és arra vártak, hogy az alapítvány, ahol a nővér dolgozott, próbáljon számukra munkahelyet találni, ahol minden fogyatékosságuk ellenére befogadják őket.

Igazából kicsit homályos maradt, mi történt. Bea előadásában szerepelt egy horrorfilm, sikoltozások, bátorító simogatások, amelyektől a lány csak még jobban megijedt, egy éjszakai buszjáraton történő kalandos hazautazás, mert Szabolcs hazakísérte szerelmét, az anya emlegetése, aki általában nem szokott pozitív kommentárokat fűzni lánya életéhez, márpedig a lángoló lelkületű szerelmes lovag egészen a lakásajtóig elkísérte Beát, majd ott az aggódó anyukának kezet csókolva kijelentette, hogy Beában megtalálta az igazit, és a lány aznap esti magatartása meggyőzte őt arról, hogy oltalomra, támaszra van szüksége, és ha már ilyen szerencsés módon megismerkedett a rokonsággal – addigra ugyanis a lakótelepi lakás előszobájában tolongott a család apraja-nagyja, akkor egyben meg is kérné Réka kezét. A további történések elmesélése zokogásba fulladt.

Szabolcs csupán azt hajtogatta, hogy nem érti a dolgot. Ő mindent megtett. Volt ismerkedés, mozi, közös élmény, csak utána következett a házasságkérés. Beából is kiábrándult. – Állandóan magáról meg az anyukájáról beszélt – mondta keserűen.

Bea nemsokára az Auchanban kezdett el dolgozni, az volt a dolga, hogy ellenőrizze, nem található-e a polcokon lejárt szavatosságú áru. Minden keresetét hazaadta a családjának, és hamarosan eltűnt Laura nővér látóköréből. Később Szabolcs is elhelyezkedett egy McDonalds’-ban, a tálcákról takarította a szemetet. Néha felhívta volt segítőjét. Belépett a Hit Gyülekezetébe, és beiratkozott egy számítógépes tanfolyamra. Meg akart tanulni internetezni. A nővér inkább nem kérdezte meg, miért, de Szabolcs magától is elmondta. Lányokkal akart megismerkedni.

Laura nővérrel akkortájt néha előfordult, hogy elfelejtett körülnézni az úttesten való átkelés előtt, és átment a piros lámpán. Szerencséje volt, mert nem ütötték el. Hiába, az öltözéke messziről szemet szúrt.