HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.03.08. 14:53 magyardekameron

Wellisch Róbert: Adóss fizess!

Címkék: wellisch róbert

Jani és Feri a Nyugati pályaudvar aluljárójában ismerkedtek meg.

Jani állami gondozott volt, aki soha nem találkozott a szüleivel. Csak pótvizsgával sikerült elvégeznie a nyolc általánost. Az iskolában a cigarettázáson kívül nem sokat tanult. Azóta cigaretta csak akkor nem volt a szájában, amikor aludt. Sovány testalkata bizonyította, hogy ha egy kis pénzre tett szert, inkább a dohányzást választotta evés helyett.

Feri az ellenkezője volt Janinak. Ő lassúmozgású, kövér ember volt, aki szerette a hasát. Ő egy rossz házasság után lett a lakásmaffia áldozata és vált hajléktalanná, Janihoz hasonlóan.

Mindketten egymásra voltak utalva és néha sikerült valami pénzre szert tenniük, amikor a közeli Westend parkolójában segítették parkolni a vásárlókat. A parkolási tevékenységük közben hozzájuk csatlakozott egy rövid szőrű, korcs kiskutya, ami követte őket az aluljáróba, ahol Jani és Feri kialakítottak maguknak egy szögletet, ahol éjszakára nyugovóra tértek. A kutya, amelyet Hülyének neveztek, mivel semmi utasítást nem volt hajlandó elfogadni, éjszakánként melléjük feküdt és sohasem tágított mellőlük.

Az aluljáróban mindig nagy volt a sürgés-forgás. A siető utasokon kívül ott voltak az alkalmi árusok és a rongyokon fekvő hajléktalanok.

Jani és Feri számára azonban egy személy volt fontos. Lolo, aki egy fiatal nő volt, aki pattanásig feszülő miniszoknyában szemlélte az előtte elhaladó férfiakat.

A két fiú gyakran látta, hogy Lolo eltűnik férfiakkal egy időre, hogy aztán újra megjelenjen ugyanazon a helyen. Mindkettőjük képzeletében megjelent Lolo, mint vágyaik lehető beteljesítője, de tudták, hogy pénz nélkül semmi esélyük nincs nála.

Egyik reggel Jani arra ébredt, hogy a cipője nem volt a lábán. Lyukas harisnyájában körüljárta az aluljárót, de nem talált egyetlen gyanúst személyt sem, és az ott alvó emberek mindegyikének volt cipője. Mivel tél idején nem akarta, hogy lefagyjon a lába, Ferihez fordult kölcsönért.

Feri először azt ajánlotta, hogy Jani is lopjon valakitől egy pár cipőt. Jani erősködött, hogy ő nem tolvaj, sohasem lopna senkitől semmit. Feri, végtére Jani becsületszavára, hogy visszafizeti a kölcsönt, kétezer forintot adott neki.

Egy óra elteltével Janin az új cipőjében feszített Feri mellett.

Miután néhány hét elteltével Jani többszörös követelésre sem rendezte a kölcsönt, Feri felszólította, hogy tűnjön el az aluljáróból. Jani kezébe vette kevés cuccát és szomorú tekintettel búcsút intett Ferinek és a Hülye kutyának.

Feri néhány hónapig egyedül irányította a bevásárló központ parkolójába járó vásárlókat, a Hülye kutya állandó jelenlétében.

Egyik hajnalban Feri a kutya ugatására ébredt és megint maga mellett találta Janit. Azt hitte, hogy Jani meghozta neki a pénzt. Megrázta Janit, aki nem mozdult, Megtapintotta a karját, ami hideg és rideg volt, arca szürke és mozdulatlan. Jani halott volt.

Janit, mint hajléktalant az önkormányzat temettette el. Valaki egy kezdetleges keresztet is készített a sírjára, amin nevén kívül, a születési és halotti dátumok is szerepeltek.

Feri a rövid temetési szertartás után valahogy megjegyezte a kereszten feltüntetett adatokat. Szomorúan sétált a kutyával a temetés után, aki megállt és ugatni kezdett egy lottó üzlet előtt.

Feri, mint valami kábult, betért a lottózóba és kitöltött egy szelvényt Jani születési és halálozási adataival.

Egy héttel később visszament. Elővette a lottószelvényt és ellenőrizte a kihúzott számokat. A számok mindegyike egyezett. Megnyerte a főnyereményt.

Hálásan gondolt Janira, aki ha életében nem is, de halálában milliószor visszafizette a tartozását.

Azonnal Lolora gondolt, hogy most már minden pénzét rá tudja majd költeni és a legmerészebb álma is teljesülni fog.

Nagy megkönnyebbüléssel és soha nem érzett boldogsággal a teste elkezdett rángatózni és betörte a pultot, amire támaszkodott. Hatalmas puffanással esett a földre, kezében a lottószelvénnyel.

A kutya azonnal bekapta a kezében maradt szelvényt és egy aktussal lenyelve, hálásan nézett gazdájára.

Feri homályos, kidülledt szemekkel csak ennyit tudott mondani: – Mit csináltál te hülye?

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr561819066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása