Két ötvenes pesti nő, Ágnes és Teréz egy gyógyfürdő gőzkamrájában ücsörögnek. Ahogy a korukbeli magyar nők többsége, ők is rég lemondtak már az erotikáról, avagy – ahogy ők képzelik – az erotika mondott le róluk. Ágnest azonban nem hagyja nyugodni egy kis puttó, kiről kiderül, csupán előhírnöke egy rég megélt, és csaknem elfeledett szerelem váratlan felbukkanásának.

A pesti gyógyfürdő gőzkamrájának ködéből kerekded, ötvenes női arc razjolódik ki. Víz- és izzadtságcseppek gyöngyöznek homlokán. Az idő maszkja alól egy hajdani szépség nagy barna szemei pislognak a tejfeles párában. A nő vonásai lágyak, szája telt. Mellette, a gőzkamra padján egy másik, vele egykorú nő tesped. A gőzben rajtuk kívül nincs senki. Mindketten kövérek, hatalmas melleik alatt ütemesen kapkodnak a forró levegő után. Időnként határozott mozdulatokkal törlik vaskos karjukról, combjukról az izzadtságot. Csuklójuk húsába finoman bevág a madzag “karkötőn” viselt kabinkulcs. Lábuk nem ér le a kőpadról: kitaposott, lúdtalpas gumipapucsaik sarkában apró gyógyvizes tavacskák. Ágnes és Teréz.

A szépszemű Ágnes izgatottan meséli Teréznek egy mostanában folyton visszatérő álmát. Éjszakáról-éjszakára ugyanaz az álom kísérti: egy kövér, göndör vörös hajú kisfiú jelenik meg előtte, akit ő, Ágnes, kitörő örömmel fogad, akár saját gyermekét, bár tudja, hogy a fiú idegen. Ölébe veszi, és a kis hamvas, mezítelen testet ringatni kezdi. A göndör fürtök Ágnes méretes mellein nyugszanak. Aztán a nő idővel valami keményet és határozottat kezd érezni odalent. A fiúcska lábai közül egy irdatlan méretű, eres szerszám meredezik felé. Ágnes felpattan, ledobja öléből a pimaszul kacarászó fiúcskát, aki mindkét kezével, akár egy tűzoltó-fecskendőt, az égnek emeli hatalmas péniszét, majd szárnyra kap, és a nyitott ablakon kirepül a pesti bérházak fölé. Ebben a pillanatban Ágnes felébred. Teréz jóízűen nevet az álmon, de Ágnes korántsem találja viccesnek, mivel igen kínos helyzetben ébred az álomból: ott lent minden csupa víz, és ettől ő már igen csak elszokott. Teréz a változó korral indokolja Ágnes álmát, majd maga is – kissé hamisan hangzó - panaszkodásba kezd: őt sem hagyják a halotti poraikból feltámadt hormonok. Mintha újra tinédzser lenne, csak hát a csomagolás már egészen más. Ágnes azonban nem elégszik meg Teréz egyszerű magyarázatával, és bizalmasan közelebb hajol Terézhez, holott egyedül vannak. El kell mesélnie barátnőjének valami igazán fontosat:

Ágnes könnyű nyári ruhában zötykölődik a trolin, ölében két nagy zacskó, megpakolva a piacról vásárolt élelmiszerrel. A nyitott ablakon bevág a frissítő huzat. Valamivel mögötte egy szintén ötvenes férfi ül, Ágnes profilját nézi. Ágnes leszáll a buszról, a kihalt vasárnapi utcán baktat a két szatyorral. Nem sokkal lemaradva tőle követi a férfi. Ágnes megérzi, hogy követik, megfordul. A férfi, Kornél, megáll vele szemben, zavarában csak ennyit kérdez: "Hova mész?"

Újlipótvárosi cukrászdában ül Kornél és Ágnes, előttük presszókávé, cigaretta, Ágnes lábainál a két szatyor. Beszélgetésükből kiderül, hogy egymás első nagy szerelmei voltak, és később, már jóval szakításuk után, Ágnes megígérte Kornélnak, hogy mielőtt férjhez megy, még egyszer az övé lesz. Ágnes azonban – szerinte érthető okokból - nem tartotta a szavát, helyette újabb ígéretet tett: nem halhatnak meg anélkül, hogy még egyszer ne lennének egymáséi. Kornél mindezen már csak nevet, és Ágnes is igyekszik vele nevetni. Mostanra Kornél egy nála húsz évvel fiatalabb nővel él, első feleségétől elvált, gyereke nincs. Ágnes megmutaja gyerekkori fotóit immár felnőtt két gyerekéről, aztán a szatyrokban lapuló romlandó húsokra hivatkozva indulni készül.

Az utcán elválva Kornél még hosszan nézi a napsütötte házak falánál lépdelő Ágnest, ahogy távolodik ruhája alatt ringó kerek, húsos farával együtt. A nő érzi a hátán a férfi tekintetét, a sarkon még visszafordul, megáll. Egymásra néznek. Ágnes visszamegy Kornélhoz. Zavartan, zaklatottan próbálja elmondani, hogy cseppet sem érzi véletlennek a találkozást, és ő minderről jelet kapott. Kornél kérdőn néz a nőre, aki végül egyértelműen kijelenti, hogy most jött el az a bizonyos pillanat. Kornél nem tudja mire vélni a hirtelen felajánlkozást, inkább előhúz egy névjegykártyát, és Ágnes kezébe nyomja, majd félve megpróbálja megpuszilni, de a nő a két szatyorral a kezében magához szorítja, és meg akarja csókolni. Kornél eltaszítja magától Ágnest, aki maga is meglepődik viselkedésén. A férfi végül hátat fordít, és elsiet.

Forró nyári reggel egy pesti bérház kis lakásában. Az ablak nyitva, a redőny félig leeresztve. Ágnes a paplan alatt matat a lába között, majd zihálva, csurom vizesen ébred álmából. Felnéz: a csillár alatt egymást kergetik a legyek, mellette az ágyban a lepedőbe csavarodva fújtat pocakos férje. Hatalmas, szőrös hasán egy légy mászkál. Ágnes felül, cigarettát keres, rágyújt. Megtörli izzadt homlokát, kifújja a füstöt.

Ágnes a postán ad fel egy nagyobb borítékot.

Kornél szappanosan áll a kádban, a zuhany folyik, a függöny elhúzva. A fürdőszoba közepén harmincas felesége áll, undorodva két ujja közé fogva egy nagy női bugyit, kezében a feltépett borítékkal. Kornél meghökkenve néz rá. Nyúlna a bugyi felé, de helyette egy irtózatos pofont kap, majd a feleség arcába vágja a bugyogót. Kornél leemeli arcáról a bugyit, kiegyenesíti: egy hatalmas fenék tulajdona lehet. Aztán orrát óvatosan a közepéhez nyomja, és megszagolja.

Kornél egy asztalnál ül a cukrászdában. Órájára, majd oldalra néz: az ablakokat takaró csipkefüggöny mögött feltűnik Ágnes telt sziluettje. Elmosolyodik, megigazítja felkötött, dús, fekete haját.

Teréz elhűlve, izgatottan kérdi Ágnest, hogy milyen volt. Ágnes elgondolkodik, aztán papucsába csusszan, és felpattanva int Teréznek, hogy jöjjön vele. A két fókaszerű nő rohan a fürdőben a hideg kád felé. Megtorpannak a peremén, egymásra néznek. Cseppek szaladnak le Ágnes arcáról. Elmosolyodik. Megfogja Teréz kezét, és berántja magával a jéghideg vízbe. Fel-le lubickolnak, prüszkölnek, felszabadultan, sikítozva kacagnak. A kép kimerevedik: vízcseppek, hullámok, hatalmas, fürdőruhás mellek, két nevető asszony.