A könyvtár olvasótermében csak egy ember görnyed a könyvek felett, egy fiatal lány. A könyvtáros az óráját nézi, látványosan pakol, zárni készül. A lány feleszmél, zavartan körülnéz, majd sietve összekapkodja a cuccait és távozik.
Másnap az egyetem épületében a folyosón diáksereg vesz körül egy tanárt, aki hadonászva magyaráz. A középkorú férfi könyvekkel megrakva próbál szabadulni a kiséretétől és továbbmenni a célja felé. Végre elszabadul, akkor feltűnik a tegnapi lány –Edit- és rohan utána. A férfi – Sarkady tanár úr- észreveszi és bevárja, majd a szokásos párbeszéd játszódik le köztük: a lány faggatja a tanárát, hogy elolvasta-e már a novellákat, amiket már két hónapja adott oda neki. A válasz is a szokásos „Sajnos nem volt rá időm..” Ekkor Edit egy ablakmélyedésbe félrevonja Sarkadyt és hangját lehalkítva mesélni kezd: egy antikváriumban véletlenül lelt régi könyv és hónapokig tartó kutatás után nagyon új és izgalmas dologra lelt. A 48’-as szabadságharc leverése után titkos társaság alakult, akik pénzt –aranyat- gyűjtöttek a szabadságharc újraszervezéséhez. A tanár kétkedve ingatja a fejét. A lány egyre izgatottabban és hangosabban beszél: A legérdekesebb az egészben, hogy a társaság vezetője a mindig is visszafogottságáról híres Jókai volt. A tanár röviden felnevet, látszik rajta, hogy nem veszi komolyan az egészet, de hagyja magát rábeszélni, hogy délután végignézze Edit bizonyítékait.
Kettőjüktől nem messze áll Zita –Edit tankörtársa -, aki megvárja a lányt a beszélgetés után és érdeklődik, hogy mi újság vele. Edit nagyvonalakban elmeséli a felfedezését.
Két hét múlva három ember (Edit, Zita és Sarkady) autóban ül, az M7-en száguldanak a Balaton felé. Az autóban ismét a szokott párbeszéd zajlik, Edit érdeklődik a novellái után, de Sarkady ismét elfoglaltságaira hivatkozik és türelmet kér, ígéri, hogy ha ennek a dolognak a végére járnak, vagyis meglelik Jókai titkos társaságának aranyát, akkor első dolga lesz elolvasni a lány írásait . Zita unottan olvasgat a kocsiban és hangosan tervezgeti, hogy hova is fog kirándulni, míg a másik kettő kutat.
A helyszín Balatonfüred, Jókai-villa, az épület felújítás alatt, a kertben építési anyagok tornyosulnak. A tanár és a két lány az utcáról besétál az építési területre, ott nézelődnek. Ekkor megjelenik egy sportos, de kissé poros fiatalember- Zoltán-, aki számonkéri tőlük, hogy mit is keresnek ott, hiszen ez lezárt terület. A betolakodók össze-vissza beszélnek mindenféle diplomamunkáról, meg kutatásról, mire Zoltán végigvezeti őket az építkezésen.
Szállodai szoba, éjszaka, ég a lámpa, a laptop előtt két ember görnyed, egyre izgatottabbak, majd fel-le járkálnak a szobában, újabb utalásokat találtak az elrejtett aranyról. Jókai nem véletlenül mondta, hogy az utókor inkább kertészként fog emlékezni rá, mint íróként, az aranyat a füredi villájának kertjében rejthette el. A kert leírását tanulmányozva már a kincs rejtekhelyét is tudni vélik
Sarkady vitatkozik Edittel: míg a tanárt a felfedezés lehetséges dicsősége és publikálása hajtja, addig a lány részt is szeretne a talált kincsből. A vita hangos veszekedésbe megy át, majd Edit becsapja az ajtót és elrohan. Átmegy a szomszédos szobába Zitához, ahol a két barátnő végigbeszélgeti az éjszakát.
Egy hét múlva Sarkady és Edit taxiban ül útban hazafelé, szól a rádió, benne a hírek: Nagy Zoltán építésvezető –aki a füredi Jókai-villa felújítását irányította- eltűnt. Eltűnésével valószínűleg nincs összefüggésben, hogy a villa kertjét –mintha kerestek volna benne valamit -feldúlták
Sarkady odahajol a lányhoz és a fülébe súgja: még szerencse, hogy a barátnőd nem ismerte úgy Jókait, mint te, így nem tudhatta, hogy ő mindig beletett egy csavart a történeteibe is, így az arany, amit elásott is hamis volt, csak az utána szaglászókat akarta megtréfálni vele. A kertért pedig igazán kár volt... A novelláidat amúgy elolvastam, egészen jók, szerintem szép pénzt hozhatnak még nekünk.
Utolsó kommentek