I

A negyvenes évei elején járó nő két hónaljmankóval érkezett a rehabilitációs központ épületébe. Óvatosan kerülgette a járdán a jegesnek ítélt legapróbb felületet is. Az önműködő ajtó udvariasan lassan csukódott be, időt hagyva a nálánál jóval elesettebb emberek beügyetlenkedésének is. Mindenki friss sérült volt, fél kezek, műlábak. Neki szerencséje volt, mondták a szakemberek. Fél év, és majdnem tökéletesen fog járni.

Gyógytornára jött. Nem utálta, nem szerette, úgy volt vele, hogy ezzel is telik a nap. A kezdeti kerekes székezés után, egy hete, hogy mankózhatott. Ma, a gyógytornát követően masszázsra is mennie kell. Ettől sokkal jobban tartott, mint a kimerítő gyakorlatoktól. Viszolygott attól, hogy idegenek hozzáérjenek. Korábban is, még a karambol előtt. Megizzadt a tornán, és ha nem kell minden erejével a járására koncentrálnia, jobban idegesítette volna a testszaga, így azonban örült, hogy sikeresen benavigálta magát az ajtón. Először járt itt. Két lepedővel letakart ágy, egymástól 2 méterre, középen egy karnisra szerelt lepedővel elválasztva.

A napszemüveges férfi fehér uniformisban teljesen beleolvadt a háttérbe.

- Ide vetkőzhet – mutatott egy fogasra – ha kész, feküdjön fel arra az ágyra.

Minden figyelmét lefoglalta a vetkőzés. Hova üljön? Hova tegye a mankókat? Hova tegye a cipőjét? Melltartót levegye, fennhagyja? Végül is a bugyira vetkőzés mellett döntött.

- Kész van már?

Észre sem vette, hogy ennyit tötyörgött. Felfeküdt hanyatt a masszőr ágyra, becsukta a szemét.

- Kész!

- Testápolót hozott?

- Nem mondták, hogy kell, így nem is hoztam .- mindezt becsukott szemmel, meglehetősen sértett tónusban mondta, közben érezte, hogy egy tenyér megérinti a lábfejét.

- Forduljon hasra.

Már az elején elrontottam, gondolta, miközben esetlenül hasra fordult. Megcsapta az orrát a kamillás testápoló aromája. Olyan betegség szaga volt. A nyakszirtje első érintésére, összerándult.

- Hideg?

Csak rázta a fejét és igyekezett nem elkezdeni sírni. A karambolúk óta gyakran sírt. Post traumás depresszió, így mondák, hát biztos így is van. Hátán a kezek nem voltak bántóak, inkább idegesítette a simogatás.

- Forduljon hanyatt! Nyújtsa ki a jobb kezét.

Kifelé bicegése közben vette észre a mosdó alatt fekvő fekete labradort.

Otthon azonnal beiktatott egy rendkívüli zuhanyozást. Németjuhászszerű keverék kutyája idegesen szimatolta a szokatlan kamilla szagot.

II

A nő a könyökmankóval már sokkal ügyesebben közlekedett. Az idő is tavaszba fordult. Rutinosan ment be a masszázsba. Több hét után megint a napszemüveges fiatal férfi volt szolgálatban. Az egyik ágy alatt egy zsömle színű labrador csóvált.

- Régen láttam! Új a kutyája? – mindezt vetkőzés közben kérdezte.

- Elment a régi. Nyolc éve volt a társam. Nem vettem észre, hogy beteg. Ha nem vagyok vak, talán még mindig élne. Későn vittem orvoshoz.

A nő hason feküdt és nemcsak látni, hallani is lehetett, hogy elfojtva zokog.

- Post traumás depresszió. Ne haragudjon, de a karambol óta mindenen elsírom magam, különösen a halálon.

- Én is autóban sérültem. Disco balesetnek hívják. Pia, egy kis fű, az autó dugig. A haverom meghalt, én megvakultam, a többiek megúszták.

- Mi vétlenek voltunk, a párom meghalt, én elvetéltem.

- Forduljon hanyatt.

Öltözés közben kérdezte meg, hogy megsimogathatja-e a kutyát. Neki is van, és nagyon szereti. Így mondta, miközben simogatta a kutyát.

III

Pár héttel később már csak egy mankóval érkezett a nő. Ismerősen nyitott be a kezelő helységbe. Tegeződtek a masszőrrel, a nő sziát köszönt a kutyának is, miközben megvakargatta a fülét. Egy korábbi beszélgetést folytattak. A nő elmondta, hogy kezdetben mennyire utálta, ha a férfi hozzáér. Viszolygást érzett, miközben erotikus gondolatai támadtak. Néha még nedvesedett is. Ráadásul úgy érezte, megcsalja azt, aki meghalt.

- Fordulj meg! Híztál pár kilót! Figyelj oda a súlyodra.- ezt a masszőr úgy mondta, hogy megtapogatta, megmarkolta az asszony hasán a hájat. A nő megfogta a kezét, tétovázott, majd rácsúsztatta a mellére.

Ezzel a mozdulattal kezdődött az a majdnem állati üzekedés ott a masszőr asztalon, amit az asszony végig bőgött.

- Post traumás reakció.- mondta mosolyogva öltözködés közben.

Otthon a kutyája gyanakodva szimatolta az ágyékát.

IV

- Biztos, hogy ne menjek el értetek? – kérdezte a nő a telefonba. - Jó, akkor várunk benneteket.

Gyönyörű kertes ház. A teraszon kényelmes bútorok. Az asztal vendégséghez terítve.

- Sajnálom Szuszu, de meg kell, hogy kösselek, agresszív vagy és megbízhatatlan. – mondta, miközben láncra kötötte a kutyáját.

Csöngettek, még igazított egyet a haján az egyik ablak tükrében, aztán rájött, hogy ez mennyire felesleges. Elindult kaput nyitni. Sántítva járt, de segédeszköz nélkül.

A Zsömle farkcsóválva üdvözölte, hátul a saját kutyája veszettül ugatott. A masszőrnél egy csokor virág. Gyors puszi. Ügyetlenül próbált neki segíteni a terasz felé vezető úton.

- Menj előttünk, a kutya tudja a dolgát.

Leültek a fotelekbe.

- Vízbe teszem a virágot. Kávét kérsz, vagy teát?

A konyhából hallotta meg az őrült kutyaháború zaját, majd valami üvegcsörömpölést, káromkodást. Próbált futni kifelé, de csak szánalmas bicegésre futotta. A két kutya őrjöngve tépte egymást az udvaron, a masszőr a lépcsőn, félig fekve tapogatott a botja után.

- Takarodsz innen, Zsömle gyere ide, a kurva anyját!

Szemüvege törötten feküdt mellette. A nő most látta először az égéstől eltorzult arcot. Nyakörvüknél fogva, ordítva választotta szét a kutyákat. Hátra vitte a sajátját, de látta, hogy az kicibálta a sosem használt cöveket a földből, így nagyot kerülve, becsukta az ellenkező, vonyító kutyát a házba, rázárta az ajtót. Mire ismét a teraszhoz ért, a masszőr már menetkész volt, a kutyán rajta a vöröskeresztes hám.

- Jobb, ha most elmegyünk. Nézd meg Zsömlét, nem sérült-e meg?

A nő megvizsgálta az ijedten fülelő kutyát.

- Csak a füle vérzik, be fog gyógyulni. Nem kell kórházba vinni. Nagyon sajnálom ..

A nappaliból hívta az állatorvosát, a kanapén ült, a kutyája feje az ölében.

- Mit csináljak? A Szuszu minden ok nélkül rátámadt a vendégre és a vakvezető kutyájára. Rövid zavart csend után. – Igen volt köztünk korábban szexuális aktus. – Szóval, post traumás reakció. Nem engedi betölteni az eltávozott falkavezér helyét. Időt kell adni neki. Köszönöm doktorúr.

V

A nő a rehabilitációs központ recepciójánál állt.

- Igen, szeretném a masszírozásokat átirányítani a Marikához. A recepciós gyanakvó kérdéseit hárította.

– Meg voltam elégedve a Csabával, csak számomra a másik műszak beosztása jobban megfelel. Tudja, elkezdtem dolgozni.