Egy dokudráma

2009 szeptembere. Fiatal nő holttestét találják meg Budapesten, egy lakótelep délnyugati csücskének fedetlen udvarán.

Mint később megállapítják, Újvári Piroska, 19 éves, anyja neve Szirtes Ibolya, apja Újvári Tamás, ügyvéd. Újváriné háztartásbeli.

A hivatalos álláspont szerelemféltésből elkövetett bűncselekményt gyanít. Más mi is lehetne? Fiatal lány, nem csúnya… Ugyan a halált a fejet ért ütés okozta, erőszaknak külsérelmi nyoma nincs. Az biztos, hogy halála előtt sok alkoholt fogyasztott.

Nyomok után nemcsak a rendőrség, hanem az összes tévés stáb is nagy erőkkel kutat. Azonban a ház lakói, ahol a Piroskát érte el a végzet, fejcsóváláson, tanácstalanságon és mentegetőzésen kívül nem sok információval szolgáltak. A szomszéd idős néni egészen biztos benne, hogy nem tudott semmiről, nem hallott, nem látott és nem is gyanított semmit, és különben sem nagyon ismerte az elhunytat.

A házmester nagyon bosszús, mert este mosta fel a követ, most meg kezdheti elölről.

A vidéken élő családot is felkutatták és rávették az interjúra.

Se Újváriné, se Újvári nem sejtette, mi történhetett lányukkal.

– Újvári úr, Újváriné, meséljék el, kérem, hogyan került a lányuk Pestre? – kérdezte a tévériporter.

A család láthatóan zaklatott; túl a gyermekük elvesztésén, valami más is nyugtalanítja őket. Talán azt hiszik, hogy ők is gyanúsítottak. Mint ahogy azok is.

Újvári mogorván ül a kanapén, mereven maga elé bámul, csak néha, félvállról vet közbe valamit, inkább morog. Újváriné kötényben – olyan benyomást kelt, mint aki sietne vissza a sütéshez, és most fél, hogy odaég valami; csak kényszerből és nagyon kényelmetlenül ül le egy karosszék szélére, messze a férjétől.

– Nem tudtunk semmiről, kérem.

– Mi csinált Piroska az érettségi után?

– Elment a Balatonra.

– Az innen nincs messze – szólt Újvári, ugyanúgy a padlóra meredve.

– Igen, és azután? Hogyan kötött ki Piroska a lakótelepen? A barátjával lakott ott?

– Nem. Vagyis egy kevés ideig egy osztálytársával, egy lánnyal. De ő nem maradt sokat. Az egyetem miatt költözött fel. Külön nem tudtam róla, hogy barátja lett volna.

– Hasonló ügyekben először mindig a barátot kérdezik ki. A rendőrség most is szerelmi ügyre gyanakszik. Ha nem is volt barátja, nem volt olyan fiú, akivel gyakran látták?

– Csak az osztálytársai, de senkivel nem volt úgy.

– Fiú az nincs. Abba is hagyhatják – mordult fel Újvári, fel sem emelve fejét.

– Már mindenkinek elmondtuk. Nem tudunk semmit.

Újváriné idegesen a nyakát simogatta, és olyan mozdulatokat tett, mint aki mindjárt végérvényesen visszavonul a konyhába, holott a stáb ennél sokkal hosszabb időre rendezkedett be, és többen állapodtak meg.

A tévések beszéltek még néhány osztálytárssal, a gimnázium igazgatójával, tanárokkal, de senki többet nem mondott, mint hogy Piroska jó tanuló volt, és igazán nem sejtettek semmit. Azt senki nem fejtette ki, hogy mi volt az, amit sejteniük kellett volna. Úgy látszik, ha tisztázatlan körülményeik között meghal valaki, a háttérben valami indoknak és valaki hibásnak kell rejtőznie.

Közben az udvarból újból feltakarították, nedves a kő, ahol Piroska holtteste feküdt.

Már Piroska barátnője is nyilatkozott, mivel egy héttel Piroska halála előtt hagyta el a lakást, beszámolója semmi használhatót nem nyújthatott. Fiúról ő sem tudott.

A nyomozás eredményeiről a híradóban maga az ORFK kommunikációs igazgatója számolt be. Sajnos „a vizsgálat egy helyben stagnál.”

Már Piroskáról beszélt az egész Állatorvostudományi Egyetem. A gólyák még szeptember elején együtt voltak vele egy bulin. A lány, aki mellette ült Belgyógyászat 1.-en nem tudta elhinni, hogy mi történt. De legtöbben nem ismerték Piroskát, és egészen haláláig nem is tudtak róla.

Egy lány elmondta, hogy az egyik óra alatt Piroska több SMS-t is írt egy fiúnak. Azt nem tudta, kinek.

Piroska PIN kódját még nem sikerült feltörni. (A PUK kódot nem találta senki.)

A fiú maga jelentkezett, ki is hallgatták, és felmentették minden gyanú alól. Piroskával moziba akart menni a halálától számított első héten.

Piroskát eddigre a teljesen ország gyászolta. Az utcán megkérdezett nénik nagyon sajnálkoztak, hogy egy ilyen helyes, rendes fiatal lány ilyen értelmetlenül meghaljon – és azt sem tudják, hogy mitől. Volt ott valaki? Ki akarták rabolni? Valaki erőszakoskodott vele? Véletlenül ellökte valaki?

Több híres énekes búcsúdalt írt neki, ami 3 hétig vezette a slágerlistát. Amíg meg nem unta mindenki.

Lassan elfelejtették Piroskát. Aki egészen eddig elkerülte a híreket, és csak most kapcsolódott be, másoknál érdeklődve Piroska felől, csak kelletlen vállrándításokat kapott. Már nem szívesen beszéltek róla. Az emberek továbbra is meghalnak, némelyeket meggyilkolták, és Piroska megoldatlan halálesete szégyellnivaló foltként éktelenkedett a köztudat lelkiismeretén. Már azt sem értették, miért foglalkoztak vele egyáltalán eddig. Mi különleges volt ebben? Piroska elég elfeledett lett ahhoz, hogy az ember gorombán elutasítsa, ha szóba hozták, vagy vicc tárgyává legyen. Ha az emberek azt akarták kifejezni, hogy nagyon unalmas, amivel megint rágják a fülüket, azt mondták: „Jaj, hagyjál már a Piroskával.”

A tévében a Piroska-jelenség, a törődés és elhanyagolás, szociológiai vizsgálata is feltűnt. Most erről beszéltek egy darabig, és több más halál emlékéről is lefújták a port.

2009. szeptember 24-e. Piroska ittasan hazafelé tart a közeli diákok által frekventált szórakozó helyről. Sötét van, dülöngélve lépked a csúszós kövön, amit csak nemrégen mostak fel (hogy ne járják össze). Kinyújtja a kezét, hogy megnyomja a lift hívógombját, letörik a cipősarka. Megtántorodott, tett egy-két lépést hátra. A másik cipője sarka beleakadt egy kisebb résbe a kőkockák között. Elveszti az egyensúlyát, és elesik. A törött sarkú cipőt – ahogyan hátra esik – akaratlanul lerúgja a lábáról. A cipő egészen egy kb. 10 méterre levő virágos ládába repül. Piroska többet nem kelt fel. Ugyan most már mindegy, de a vállát is csúnyán beütötte.