Bálint három dolgot vitt felfelé a lépcsőn. Egy szív alakú dobozba csomagolt bonbont, egy celofánba csomagolt vérvörös rózsacsokrot, és az alsónadrágjába csomagolt merevedését.

Talán mégsem boxer alsót kellett volna felvennie, a fecske jobban a testéhez szorítaná ágaskodó hímtagját, és nem dudorodna így a nadrágja. A bonbont jobb kezéből a bal hóna alá vágta és zsebébe nyúlva elrendezte a merevedést, hogy ne legyen olyan tolakodóan feltűnő. Nem mintha nem lettek volna vérmes reményei, hogy az este folyamán igen nagy szerephez fog jutni az ő merevedése. Barbarával most randiznak harmadszor. Az első személyes találkozásuk egy étteremben volt. Minden nagyon jól ment, szimpatikusak voltak egymásnak, és a lány gyönyörűbb volt, mint a képeken. De sajnos a hazakísérést csak az első és egyben arra az estére a búcsúcsók zárta le. A második randin már egy szórakozóhelyen táncoltak, szorosan összebújva, csókolózva, egymást simogatva. A merevedés akkor –habár, csak nadrágon keresztül- de megismerkedett a lány combjának feszességével, ágyékának forróságával. Szó mi szó, a merevedés meg is könnyezte azt a felejthetetlen találkozást. De azon az éjszakán is csak a lány lakásának ajtajáig jutott. Most viszont a lány magához hívta meg vacsorára, azon a bizonyos ajtón belülre. Persze nem azon az „ajtón” belülre, ennyire nem volt direkt a meghívás, de egy ilyen meghívás egyértelműen olyan meghívás.

Mielőtt csöngetett, megpróbálta elrendezni az emlékeken elrévedezésben és a jövőn elábrándozásban szétzilálódott arcvonásait. Egy jelenés nyitott ajtót. A lány volt az (talán), de egy pornószínésznőbe oltva. A mini ruha kifejezés nem igazán takarja azt, ami a lány testét szinte nem is takarta. A merevedés mosolygott, az arcvonások szétomlottak. Révületben követte a lányt az előszobán keresztül a nappaliba. A lakás berendezéséből, vagy úgy általában a lakásból semmit nem látott, csak az a járás. A csípő ingása, a derék hajladozása, a combok hullámzása, vádlik suhanása, és a tűsarkú cipőbe zárt lábfejek röppenése. De a nappaliban rádörrent a látvány. Egy idősebb nő ült a kis, lakkozott dohányzóasztalt körülvevő fotelek egyikében. Megfordult körülötte a világ, kicsit talán meg is tántorodott. A hangok csak foszlányokban értek el hozzá.

-Szeretném bemutatni neked az anyukámat!

Mi az, hogy az anyukája? Mint a biliárdgolyók a kezdő lökés után, úgy lökdösték egymást a gondolatok zavarodott elméjében. Ide hív vacsorázni, ilyen ruhában fogad, és akkor itt az anyja? Mit akar ez? Azt hiszi, rögtön megkérem a kezét, vagy azt gondolja, egy könnyed családi csevegésre vágyom vacsora után? Milyen buta is vagyok, én is elhozhattam volna apámat, milyen szép is lenne! Vagy egyszerűen szivat, egy jót akart röhögni a lehervadó pofámon. Egy kicsit kezd kellemetlen lenni, hogy jó ideje így áll megkövülten a nappali közepén, szó nélkül. De nekik nem kényelmetlen. Valami megmagyarázhatatlan, furcsa vigyor ül az arcukon, ahogy kényelmesen, keresztbe vetett lábakkal ülnek foteljeikben. A szituáció kényszere mégis odalökdösi az anyához (most már ő maga a biliárdgolyó), kezet fognak, bemutatkoznak, és leroskad a szabad fotelbe. A merevedés sír. Csak bámul maga elé a lakkozott asztalra. A falióra másodpercmutatója pattogva tördeli az időt. A csönd egyre sűrűsödve és növekedve gomolyog. El kellene oszlatni ezt a ködöt néhány szóval, vagy legalább kinyitni az ablakot, hátha akkor kicsit tisztulna a levegő. De nem oszlat senki. Bálintnak nincs kedve oszlatni. Semmihez nincs kedve. A nők arcán meg valami egyre groteszkebb mosoly terpeszkedik. Kiélvezik a helyzetet. Igen, határozottan kiélveznek valamit, de nem tudni mit. Aztán végre az anya oszlat.

-Tudja Bálint, maga nagyon helyes fiú! Bizonyára nem számított rá, hogy itt leszek, de remélem, nem fogok zavarni. -Kezét gyengéden a fiú térdére teszi.

-A lányom talán mondta magának, hogy milyen szoros a kapcsolatunk. A legjobb barátnők vagyunk, akik mindent megosztanak egymással. -Keze feljebb csúszik a fiú combján.

Nem tudja elhinni, hogy ez az, ami. De a merevedés elhitte, mosolygott. Mit mosolygott? Nevetett, hahotázott, tapsolt, táncolt.

-Mondja Bálint, vonzó nőnek talál engem?

-Igen, nagyon! Mondta a fiú torkát köszörülve. A merevedés, pedig egyetértően, jelentőségteljesen bólintott, már az anya kezének melegébe burkolózva.

-Csinálta már hármasban? Kérdezte az anya, enyhén megmarkolva a merevedést.

Valami összefüggéstelen hangokból álló nyögés hagyta el Bálint torkát.

-Tudja, mi jobb a hármasnál? A négyes!

-Van egy meglepetésünk neked. Nézz a hátad mögé! Vette át a szót a lány.

Bálinttal megint fordult egyet a világ. A nők arcán eddig is terpeszkedő vigyor hátára mintha egy még groteszkebb vigyor ült volna. Mi ez az egész? Egy pszicho-horror filmbe keveredett. Nem mert megfordulni, de lelki szemei előtt már ott volt a kép, ahogy hátranéz, és egy szőrös testű, bőrmaszkos óriást lát meg, aki kegyetlenül megerőszakolja. Aztán egy újabb kép. Az anya-lánya figura kiterjesztve, anya-lánya-nagymama, esetleg dédi. És már látta is maga előtt egy meztelen, ősz hajú, végtelenül ráncos néni képét, aki kéjesen nyögdécsel alatta. Csak ült és meredt a vigyorgó nőkre. Ő már régen nem akart itt lenni, csak a merevedés…. Nem volt mit tenni, hátra kellett fordulni. A látvány felülmúlt minden várakozást. De ekkor elkezdett szédülni, és enyhe hányinger fogta el, érezte magát az ájulás örvényébe forogni. Az anya hangja, csak mint valami távoli partokon megtörő hullámok morajlása jutott el hozzá.

-Tudod, már akkor gyanakodtam a vezetékneved alapján, amikor a lányom mesélte, hogy megismerkedtetek. Aztán megmutatott az iwiw-en. És ott volt az a kép kettőtökről, két ilyen tökéletes férfi! Akkor már eldöntött tény volt, hogy ennek meg kell történnie. A lányom hamar ráállt, de Ő azt mondta, hogy te nem fogsz belemenni, hogy te túl jó gyerek vagy, nem úgy, mint Ő, aki eltévelyedett és évek óta a szeretőm, és már a lányomba is belekóstolt jó néhányszor. Én mondtam, hogy ennek egy férfi sem tud ellenállni. De a butus csak erősködött, hogy jobban ismer téged, hiszen az apád!