MOST

Régen úri kúria lehetett, ma: omladozó épület, vaskapu, portás.

Jó napot!

Látom a tévétől!

Onnan.

Helyi?

Nem. BIO.

Szép kis pár, kamerával a FIÚ, mikrofonnal a LÁNY. Haját igazítja, mosolyog:

El tudod képzelni? 60 év együtt! Mi lehet a titkuk?

Majd mi is.

A fiú arcán kényszeredett a mosoly.

A virágcsokrot meg a bonbont hoztad? Mert ha elfelejtetted…

Szerinted, erre van a legnagyobb szükségük? Meg különben is mindenkitől ezt fogják kapni.

Akkor mit hoztál?

TEGNAP

Öregek otthona, igazgatói iroda. IGAZGATÓ elegáns öltöny, drága óra.

Telefonál, közben a homlokát támasztja tenyerével.

Nálunk mindenki jóval tovább él, mint a statisztikai átlag, köszönhetően a jó levegőnek, meg a kitűnő ápoló személyzetünknek. Várom önöket a holnapi délutáni ünnepségre.

Leteszi. Iszonyúan nyúzott az arca, maga elé néz meredten.

Sok múlik ezen. Ha nem hoznak be több öreget, bezárhatunk.

Az ÁPOLÓ megértően bólogat.

KORÁBBAN

Ajtócsapkodás, veszekedés, kifli maradék a szájszegletben, csipa a szemben.

Teneked kellett volna felhúzni azt a rohadt órát!

Nem kellene kimaradni egész éjszaka a haverokkal!

A kis dobozos kocsi oldalán: BIOTV felírat.

Vadul kanyarog az úton, ledudálja a lassabban haladókat, örült módjára hajt.

Öregek otthona: NÉNIKE rúzsozza magát erősen. A szája kontúrját már rég elhagyta a vörös csík, de csak rója a köröket a kezével.

Pár méterrel odább lévő szobában: BÁCSIKA három szál haját próbálja kordában tartani egy fésűvel, a nyál talán segít.

Mindkettőjüknek hozzák az ebédet, elégedetten konstatálják a borsófőzeléket.

MOST

Az épület előtt néhány TV-s, újságíró beszélget.

A FIÚ kezében vibrátor. A LÁNY odacsap a vállára.

Normális vagy?

A FIÚ vigyorog.

Ezt tudnák értékelni, nekem elhiheted!

Figyelmeztess, hogy szakítsak veled a felvétel után!

Megvetően elfordul, arcán keserűség.

TEGNAP

Az ÁPOLÓ próbál felültetni egy idős bácsit az ágy szélén, de ahogy elengedi, mindig visszazuhan a dunyha közé.

Az ÁPOLÓ, most egy másik bácsikánál próbálkozik: nem sok sikerrel.

A BÁCSIKÁNÁL végre sikerrel jár. Ő végre ülve marad.

Te jó leszel.

A LÁNY kisírt szemmel forró csokit kortyolgat a Tv előtt. Felhúzott lábbal ül a kanapén, használt zsebkendők mindenhol. Telefonján sms:

Ne haragudj, sietek haza! Szeretlek!

A BARÁTNŐ lép be a szobába, kézében papír zsebkendők.

Munkakapcsolatból soha nem származik semmi jó. Hagyd ott, jobbat érdemelsz.

Óvón átkarolja, a hüppögő lányt.

MOST

Szépen terített asztal, rajta virág, bonbon, torta rajta felírat: 60 év. Mögötte a két kis öreg, kerekesszékben. Nem néznek egymásra, a NÉNIKE kihúzva ül, a BÁCSIKA összegörnyedve.

Néhány újságíró, két TV stáb, IGAZGATÓ, ÁPOLÓ, és néhány kisiskolás ünneplőbe öltözve, figyeli az eseményeket.

És hogy voltak az első időkben?

A LÁNY arcán őszinte érdeklődés.

Tudja aranyos, mi szerencsések voltunk, a szüleink nem szóltak bele a választásunkba, ami abban az időben nagy szónak számított. Megismerkedtünk aratáskor, aztán azóta együtt vagyunk, és kész.

A teremben mindenki mosolyog, csak az IGAZGATÓ arcán kényszeredett az ábrázat, izzadságcseppet töröl homlokáról.

Az elején még sülve-főve, aztán…

Szénaboglya reggel.

Szénaboglya délben.

Szénaboglya este.

Fiatal pár kászálódik ki belőle, sepregetik magukról, egymásról a széna szálakat, régi népviseletben, igazítják az öltözéküket.

…kevesebbet. Gyerekek jöttek. Megváltozott minden.

A szénaboglyát rakja a szekérre a fiatalból középkorúvá vált férfi, a lányból nővé érett, gyerek kezet fog a bakon. Kettőét.

A NÉNIKE csillogó szemmel emlékezik vissza mindezekre. A BÁCSIKA közben békésen szuszog mellette.

De Isten segedelmével mindent kibírtunk!

TEGNAP

A BIOTV- s kocsi a szőlősorok közt inog álló helyzetben. Párásodnak az ablakok.

Telefon csöng.

Igen. Igen? Nem, nem mondta. Este nálad.

Leteszi a FIÚ.

Az Istenit! Mondtam, hogy szólj, ha mehetek!

KORÁBBAN

ÁPOLÓ kerekesszéket tol, benne aszott BÁCSIKA, svájcisapka. Kezében pohár, benne a fogsora.

Próbálja kivenni, kevés sikerrel, túl sűrűn kanyarog a folyosó.

Átmennek egy kétszárnyú ajtón, felette tábla hirdeti: női szakasz.

Egy ajtó előtt megállnak, ÁPOLÓ beront a szobába.

Szatír! Nem tanították meg kopogni?

Hófehér haj, vörös rúzs, fennhordott orr. Tolná kifelé a NÉNIKÉT:

Kendő nélkül nem vagyok hajlandó kilépni innen!

Az ÁPOLÓ fejébe nyom egy hatalmas kalapot masnival, virággal. Kissé mélyre sikerül nyomnia szeme csak félig látszik.

A szobából kiguruló tolókocsiban, egy rikácsoló, leginkább papagájra emlékeztető NÉNIKE rángatja a kalapját.

Bácsika megremeg, ahogy megpillantja.

Uram irgalmazz!

De nincs menekvés. Összefogja a kocsikat a markos legény, és nagy lendülettel eltűnnek egy csapóajtó mögött, taps harsan, éneklő kisiskolások hangja száll.