HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.03.16. 19:04 magyardekameron

Hegedűs Lajos Hunor: Feketeüröm

Címkék: hegedűs lajos hunor

1. Alkonyi faluszéli utca. Gumicsizmás, otthonkás nő jön, 35-40 éves. Talicskát tol, az utcával párhuzamos fák szegélyezte folyó felé tart. A folyó partján széles iszapos sáv. Ennek szélén leteszi a talicskát. Belegázol az iszapba. Csizmája orrával túrja, tapogatja maga előtt. Egy helyen leguggol, könyékig beletúr. Emberi test válik ki az iszapból, a nő a hóna alatt fogva vonszolja, cibálja magával. Erős nő, de ez kis híján erejét meghaladó feladat.

2. Az iszaptól felismerhetetlen testet magzati pozitúrába hajtogatja a talicskánál. A talicskát felrúgja, és miután a testet belegyömöszölte, felállítja, és tolni kezdi.

3. A nő a talicskával saját autófeljáróján. Slagot szerel. Spricceli a vizet a magatehetetlen férfitestre. Ahogy a víz mossa róla az iszapot, láthatóvá válik, hogy 20-23 év körüli, hosszú hajú, meztelen fiú, szépen fejlett izomzattal.

4. A fiú a nő házában, ágyban. Hanyatt, mellkasig betakarva. A tekintete szelíd, belenyugvó. Szemmel követi a házban ténykedő nőt, ha az a látókörébe kerül.

5. A fiú újságot talál az ágya melletti szekrénykén. Megnézi. 1986-os dátum van rajta. Világ proletárjai egybesüljetek. Egyesüljetek. Nem lapoz bele, visszateszi.

6. A nő ételt hoz. A fiú eszik belőle. Nem sokat. A nő a szemével szinte felfalja a fiút. A fiút ez zavarja. Kérdezi a nőt, meddig kell még nálad lennem, és mit tettél eddig, hogy kiderüljön, mi van velem. A nő semmitmondó válasszal nyugtatgatja. A fiú tovább kérdez: miért nem adsz nekem ruhát. A nő azt mondja, nincs nekem olyan ruhám amit rád adhatnék. De különben sincs rá szükséged. Megerősödni, lábadozni meztelenül is lehet. Kölcsönös bizalmatlanság.

7. Mi van a kisfiúhanggal, kérdezi a nő. Kisfiúhang beszél a fejemben, az én gondolataimra reflektál, mondja a fiú, hangsúlyozottan nem először. Látod, mondja a nő, hát ezért kell még feküdnöd nálam. Mert ilyen butaságokat beszélsz. Olyan a hangja, mint nekem volt kiskoromban. Felvettük magnóval. Dehogy vettétek, nevet a nő. Kinek volt még magnója, amikor te kicsi voltál? Mindenkinek. Vagy én olyan öregnek nézek ki? A fiú látni akarja magát egy tükörben. A nő kihajt egy szekrényajtót, gyere, nézd meg magad. A fiú odamegy, meztelen, nézi magát. Minden stimmel, ilyen vagyok, mondja. Mért mondod, hogy amikor gyerek voltam, még nem volt magnó?

8. A fiú meztelenül áll az ablaknál, kifelé néz, a nő az ágyneműjét húzza. Abból a folyóból szedtél ki. Semmi különös nincs ebben? Hogy kerültem én oda? Majd ezt is kiderítjük, mondja a nő. De te nem nagyon sietsz ezzel, igaz?, kérdezi a fiú.

9. A fiú újra az újsággal, hanyatt fekszik, már nincs is betakarva. Felálló farka a köldökéig ér. Bejön a nő, leül mellé, mohón simogatja a testét, a farkát. A fiú mutatja neki: miért tartasz itt 86-os újságot? A nő feláll, gyengéden nézi: hogyhogy miért? Hát 1986-ban milyen újságot tartson? A fiú erre: hát ez egy agyrém. Elfordítja a fejét.

10. A fiú fürdik. Nő bejön hozzá, vizes haját simogatja, az arcára csókot nyom. Miért haragszol rám?, kérdezi a fiút. Mert hülyének nézel. Átversz. Fogva tartasz azzal az indokkal, hogy hülye vagyok. Ha kimennék bajt csinálnék. Pedig én tudom, hogy minden úgy van, ahogy én mondom. De ügyesen csinálod: itt nálad minden teljesen retró. Mi az a retró, kérdezi a nő, és tovább simogatja, puszilgatja.

11. A fiú hanyatt fekszik az ágyon, felálló farka a köldökéig ér. A nő mellette guggol, ujjaival játszadozik a testén. Mikor ölelsz meg egyszer te is végre, kérdezi. Megcsókolja a farkát. Nem jó neked, hogy ilyen kedves vagyok veled? Ez itt elárul, mondja, és újra a farkát csókolja. Hm? Mondd hát el akkor, te hogy tudod. 2004 van, kezdi a fiú. Te erre azt mondod, és elismerem, elég meggyőzően, hogy őrültség. De én tudom hogy így van, és minden ami itt körülvesz, valójában az az őrültség.

12. A fiú hanyatt fekszik. Halljuk, ahogy gondolatban beszél a kisfiúhanggal. Érzéki dolgokról beszélnek, a nőt övező rejtélyről, a kiéhezett nőstényi őrület állandó csillogásáról, ami a szemében van. Meg arról, hogy neki, a kisfiúnak ilyen dolgokat még nem szabadna hallania. Tudod már, mi az a szex? Hány éves vagy? Hat, mondja a kisfiú. A fiú rákérdez, szerinte is 1986 van-e. A kisfiú nem tudja, de megígéri, hogy megkérdez egy felnőttet.

13. A fiú arra ébred, hogy ott szól egy tévé a szobájában. A nő ott ül mellette. Tévé, mondja a nő. 2004-ben még van ilyesmi? Van, mondja a fiú fáradtan. Mit akarsz. Nézd a műsort. Ez 2004-es műsor? Manipuláció, mondja a fiú. A nő nevet: hát ez mókás, én magyarázkodok, hogy az az év van, ami. Manipuláció, mondja a fiú. Dvd-ről megy! Mi az hogy dévédé, kérdezi gyengéden a nő.

14. A tévé folyamatosan nyomja az 1986-os adást. A fiú végre viszonozza a nő ölelését: de nem szeretkeznek, a nő magán hagyja a ruhát. Háttérben megy a fekete-fehér tévéadás.

15. Na mondj valamit, mondja a nő. Mondj valamit a jövőből. Mit tudom én. Internet, mondja a fiú. Mobiltelefon. Mi az az internet? Számítógépek hálózata. Egyet bekapcsolok, és olyan, mintha több milliárd gépet kapcsolnék be, bármelyiknek a tartalmát le tudom hívni a sajátomra. Ilyesmik.Vaúú, mondja a nő. És mikortól lesz ez? 86-ban is van már, csak titkosan. És mikor lesz nem titkos? Hát… 8, 9 év múlva. Nem jó, mondja a nő. Olyat mondj, ami nemsoká történik. Mondjuk a jövő héten. Mit mondjak, mondja a fiú. ’86-ban még olyan kicsi voltam, hogy azt se tudtam, hogy ez ’86. Valami történelmi esemény? Mondjuk olyanok mostanában nincsenek, legyint a nő. Dehogy nincsenek, mondja a fiú. Csak várd ki 1989-et. Miért, mi lesz 1989-ben? Lesz egy hóesés, jut eszébe a fiúnak. 86 szilveszterkor olyan hóesés volt, amilyet ember nem látott addig. Országos szinten. Csak figyeld meg. De most április van, mondja a nő. Valami közelebbit nem tudsz? Csernobil, mondja a fiú. Nem emlékszem, de az 86-ban volt. Májusban? Vagy júniusban? Mi az a Csernobil? Atomerőmű van ott. Fel fog robbanni. Sokan meghalnak. Radioaktívan szennyeződik fél Európa. Vagy az egész. Sokan meghalnak. A nő elkezdi csókolgatni: Na jó. Hagyjuk ezt. Ez komolytalan. Nem hiszel nekem?, kérdezi a fiú. Nem, csókolgatja és neveti a nő. Atomrobbanás? Ez ócska. Nagyon ócska. Most tényleg, ki ver át kit?

16. A fiú hanyatt fekszik, gondolatban ismét a kisfiúval beszélget. A kisfiú megerősíti, hogy 1986 van, és ő 1980-ban született, és most már azt is tudja, mik azok az évek, és hogy számozva vannak, de azt még az ő szülei sem tudják, mi az a Csernobil. Senki se tudja, mi az. Szexről nem kérdezted őket? Nem, arról nem. Jó. Arról inkább ne is. Arról majd én mesélek neked inkább.

17. 1986. április 28. A fiú hanyatt fekszik az ágyon, felálló farka a köldökéig ér. A tévében megy a híradó. A nő mellette guggol, és szenvedéllyel csókolja a száját, a testét, és a farkát simogatja. A fiú egyszer csak félretolja a nőt, hevült izgalmában megszólalni nem bír, de felemelt ujjával mutatja a tévét. A nő odanéz. Épp a csernobili katasztrófát mondja be a tévé. Szűkszavúan, szinte egy mondatban, és már halad is tovább. A nő rámászik, még hevesebben csókolgatja: ez lett volna az? ennyi az egész? Nem csak ennyi, suttogja a fiú. A lényeget nem mondják be, elhallgatják. De nemsoká jön majd a leukémia, a pajzsmirigyrák… mindenféle beteg újszülöttek… A nő abbahagyja a csókolgatást, elgondolkodva nézi.

18. A fiú gondolatban gyermekkori alteregójával beszélget. Most már elhiszi, mondja neki, hogy a jövőből zuhantam ide vissza valamiképpen. Most már nem tart bolondnak. Hisz nekem. De most meg már ezért tart fogva. Zsarol. Ki tudja, mit művel az emberrel egy ilyen időzuhanás. Tudnék boldogulni, ha kimennék, ezen a házon kívül? Itt tart, kényeztet, de nem enged el magától. Teljesen belehülyült a gondolatba, hogy meggazdagodhat, kitörhet ebből a hervadt 80-as évekbeli falusi létből, ha elmondom neki a jövőt. Attól is fél, ha kimegyek a házból, azzal befolyásolom a jövőt és a jóslataim nem válnak majd be. Okos nő ez. De rólad nem tud. Beszéltem neki rólad még ez elején… nem kellett volna. De szerencsére akkor nem hitte el, most meg már talán elfelejtette. Kicsi alteregóm… amikor beszélünk, az mégiscsak olyan, mintha kint lennék… Ezen a házon kívül. Bár idejöhetnél, hogy megnézd ezt a folyót… az iszapban talán feltárulna valami, valami ebből a rejtélyből>

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr261844959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása