(Filmnovella élőszóval)

(Megjegyzés: A film során végig a lány arca látszik, a fiút csak halljuk.)

A lány csempézett oldalú kád elé ül, hüvelykujján a körmöt rágja, a fiúra néz. Feszült, hevesen felkiált.

- Akkor szerinted, hogy a picsában volt? Mert mondod, hogy szerinted nem úgy. Akkor mond el, hogyan volt!

Várakozó tekintettel a fiút nézi. A fiú megszólal fáradt, lassú hangon.

- Nem tudom! Nem tudom!

- Mond el nekem légy szíves, hogy miért csináltad ezt az egészet? Nem értem, hogy láthattál olyasmit, ami meg sem történt. Ami egész egyszerűen nem történt meg!

A fiú felsóhajt.

- De, de hidd el. Engedd meg, hogy bebizonyítsam.

- Mit láttál? Mit láttál, és mit akarsz bebizonyítani? Beveszed az agyadba ezeket a hülyeségeket, és már magad is elhiszed, hogy láttad.

- A füledbe súgott és

- És? És mi? Mondjad! A fülembe súgott, és aztán mi történt?

- Megérintett!

- Hát bazd meg! Engem nem érintett meg senki! Nem tudom mit láttál már megint.

Hosszú csönd. A fiú halkan megszólal.

- Én azon a kanapén ültem, amin két perccel azelőtt még te ültél. Chipset zabáltam, meg valami iszonyat szar sört ittam. Ti meg táncoltatok egy ilyen körben. Egy körben táncoltatok, részegek voltatok. Röhögtetek, jó kedvetek volt, egyáltalán nem volt gáz az egész. Jól mutatott így, ahogy ennyi lány táncol. És én néztem egy darabig az arcod és tudod volt, hogy eltűnt róla a mosoly. Nem figyeltél már a zenére, meg a többiekre sem. Meg nem is tudtad, hogy nézlek. Szóval párszor lelassítottad a mozdulataidat, vagy szinte egészen leálltál. Sötét volt nem láttam, de szerintem elpirultál vagy legalábbis zavarba jöttél. Nem értettem miért hajtod le a fejed. Eltelt pár perc, és újra feloldódtál, nevetgéltetek, tovább ráztátok. Nem is foglalkoztam vele. Nem is foglalkoztam vele. Csak az volt furcsa, akkor kezdtem el gondolkodni, hogy egyszer megfordultál és rám néztél. Odaléptél és, hát emlékszel megpusziltál, megcsókoltad az ajkam, itt egészen a szélén, az ujjaidat a tarkómon húzogattad. Erre sem emlékszel?

- De igen, hogyne emlékeznék.

- Na. Nekem azért volt fura az egész, mert ilyet előtte még sosem csináltál. Emlékszel, szinte mindig én voltam az, aki akarta a puszit, hogy én voltam, aki puszit adott, te meg az, aki viszonozta, de nem nagyon tudnék felidézni olyat, hogy adtál volna magadtól. Persze most megcsókoltál és visszafordultál. Ezzel a kezeddel a füled mögé tűrted a hajad, és leszegted a fejed. Így néztél lefelé. Majd összenyomtad a két ajkad és a szemed sarkából a szoba vége felé tekintettél, közben a tested a zenére kezdett mozogni, de most egészen másképp, mint azelőtt. Ringattad a csípődet, eleinte kis köröket írtál le vele, majd egyre mélyebbre mentél, és már egészen nagy körben mozgattad. Minden kör felénél, mikor a csípőd normál helyzetbe ért, a pináddal előrefelé hullámzó mozgást csináltál, majd folytattad a kört. A bal kezed a köldöködnél volt, teljesen szétfeszítetted az ujjaidat, a középsővel betakartad a köldöknyílást, a jobb kezedet előre-hátra ringattad. A fejedet hátrahajtottad, a plafon felé nézett az arcod, és a szemeid csukva voltak, de láttam, hogy folyton ki akarnak nyílni, nyugtalanul jártak a szemhéjad alatt, mintha varázsütésre megszállt volna valami. Észre sem vettem magam, teljesen magával ragadott az egész helyzet, olyan volt, mintha valami kurva izgalmas krimit néznék. Meséltem már neked, hogy szokott velem ilyen előfordulni, hogy sokszor megesik, mikor embereket nézek és észre sem veszem magam, emlékszel mondtam azt a srácot, aki új papucsot kapott a szüleitől a strandon. És mentek a medence mellett, és ez a szemüveges fiú jó tíz méterrel lemaradt a családjától, mert folyton a papucsát bámulta, pedig csak valami olcsó szar, szivacs papucska volt, ilyen fekete, meg valami vadmacska is volt rajta. Ment az emberek között, teljesen el volt szállva az új papucsától. Aztán a tömegben hirtelen valaki rálépett a papucsára, ami koszos lett. A fiú megállt és lehajolt. Benyálazta az ujjait és törölgetni kezdte azt a gagyi papucsot érted? De ahogy felemelte látszott, nem csak koszos lett, hanem el is szakadt. Simán levált a talpról a pánt. Az a kiscsávó akkor elkezdett sírni, de iszonyatosan, ömlöttek a könnyei. Megfogta a papucsát és futni kezdett a szülei után, akik akkorra már messze voltak. Mikor utolérte őket, megmutatta az apjának a papucsot, aki kiszakította a kezéből és belebaszta egy kukába. Kurvára megsajnáltam, és utána csak ültem ott a medence szélén, mint egy nem is tudom, egy üres konzervdoboz.

Csönd. A lány hunyorogva, elgondolkodón néz a fiúra. A fiú kortyol a söréből.

- Szóval lassan ringatóztál a zenére, pedig az gyorsabb ritmust kívánt. A szemeid csukva voltak. Mintha érezted volna, hogy néznek téged. Az arcod sima volt, nem, nem ilyen, mint most. Úgy elengedted magad, az arcizmaid elernyedtek, teljes nyugodtság árasztott el. Puhának és finomnak látszott a bőröd, ugyanakkor sebezhetőnek is, nem tudom miért láttam annak. A szemöldököd, először felhúzódott és szinte kiegyenesedett, megfeszült, majd leereszkedett, elernyedt. Az arccsontod kiállt, jobban, mint szokott, forró volt. Az orrod alig észlelhetően mozgott, mikor mély levegőt vettél. A szád körül apró rezgéseket láttam, egészen aprókat. Az ajkaid nedvesek voltak, mintha árasztanának magukból valami nedvet. Később ez a nedvesség kiült a szád fölé is és fénylőn ellepte a pórusaid. Olyan volt az ábrázatod, mint mikor szeretkezünk. Parányi mosolyra görbült a szád, mint orgazmus előtt, most talán gondoltál valamire. Szerintem felizgultál, de őrülten. Az állad például felhúzódott, tudod felgyűrődött az alsó ajkadig. A nyakadon a bőr feszült, mivel a fejedet felfelé tartottad, így látszott minden belső szervi mozgás a nyakban. Ahogy itt ez a csutkád mozgott, ha nyeltél, néha egy-egy ér is kidagadt rajta. A tarkódnál, amennyi kilátszott a hajad alól, viszont elernyedt a bőr, szinte petyhüdt volt. Kicsike hajszálak vagy szőrpihék simultak a redők között, és némelyik szőkén világított a neonfényben. Most kinyitottad a szemed, de, mintha nem néztél volna sehova. El voltál mélyedve valamiben. A hajad ekkor előreborult és ellepte az arcod, egy tincs megakadt a szád sarkában. Az arcod újra kontrolált lett, magadhoz térhettél vagy felébredhettél. Végigfutottad tekinteteddel a barátnőidet, majd a hajadhoz nyúltál, de érdekes módon, most az ellenkező kezeddel tűrted el. Aztán rájöttem miért így csináltad. Szerintem ekkorra leeshetett, hogy valószínű téged nézlek, és ha a jobb kezeddel tűröd el a hajad a bal füled mögé, a könyököd alatt ki tudsz nézni oldalra úgy, hogy én azt nem veszem észre. Oda oldalra, ahova az elején is néztél, mikor zavarba jöttél. Úgy tűnt, mintha izgatna téged, hogy valaki, onnan a sarokból néz. Mikor hirtelen elkaptad a tekinteted, és újra pironkodva lenéztél és újra a hajadat tűrögetted, biztos voltam benne, hogy ott áll valaki. Áll valaki, aki tetszik neked, tetszik, hogy néz. Megmondom őszintén, hogy először teljesen megdermedtem. Tudtam, hogy ott áll, de nem mertem felállni. Érdekes, mert sosem mondtad, hogy neked milyen fiúk tetszenek és most végre volt valaki, akitől földön túli izgalom vett rajtad erőt. Fura, de elkezdtem őrülten élvezni a helyzetet, a szívem kegyetlen gyorsan vert, a végtagjaim remegni kezdtek, ki is lötyköltem a sört. Az egész olyan rémisztően ismeretlen és idegen volt. Nem tudom, de nem akartam semmit tenni, csak végignézni. Kíváncsi voltam mi lesz ebből, hova jut a dolog, ha én érted, én csak kívülről figyelek, és nem avatkozok közbe. Vigyáznom kellett, hogy ne legyek feltűnő, inkább tűnjek el, hogy a jelenlétem ne zavarjon, hogy ne befolyásoljon semmit. Nagyon érdekes volt.

Csönd. A fiú szája kiszáradt, hallani, hogy csattog a nyelve, szinte ragad. Három – négy bő kortyot iszik a sörből, finoman maga mellé teszi.

- Ekkor már igen kéjesen mozogtál, és próbáltad átadni magad a zenének és annak a valakinek, mintha produkáltad volna magad. Még nem láttalak ilyennek, de szerintem inkább zavarban voltál, látszott rajtad, hogy izgulsz, talán kicsit ideges is vagy, olyankor szoktál hasonló lenni, mikor nyilvános helyen szeretkezünk, és az izgat, hogy valaki meglát, attól izgulsz fel. Most is hasonlóan viselkedtél és ez engem is felrázott, beindultam.

Csönd. A fiú szuszogását hallani.

- Tudtam, hogy hagynom kell ezt a helyzetet kibontakozni. Eldöntöttem, hogy engedem a maga természete szerint lefolyni, csak befogadó leszek, így önkényesen meghatároztam a „jelenetet”. Ezt az oldaladat, még nem ismerem, de azt hiszem senki sem ismeri a párjának ezt az oldalát. Azt hiszem kevesen nézik végig, a párja reakcióit, flörtölés közben. És közben azt hiszik, ismerik a másikat. Én sem ismertem a te gesztusaidat, nem láttalak még kívülről, amint másnak teszed a szépet, hogy mással tetszelegsz. Ösztönszerűen miként viselkedünk érdekes, de még érdekesebb, hogy az az ember, akivel vagy, akivel élsz, miként csinálja a dolgait, egy ilyen, egyébként szerintem természetes szituációban. Nem?

- Nem tudom.

A fiú iszik a söréből.

- Felálltam, fogtam a söröm és elmentem melletted, úgy, hogy csak a hátadat simítottam az ujjaimmal. Ebből te tudtat, vagyis tudnod kellett, hogy én most kimegyek. Ekkor én nem láttalak, mert háttal voltam neked, de tökéletesen meg tudtalak figyelni annak az embernek a szemszögéből, aki néz téged. Láttam a srácot, aki a falnak támaszkodva néz téged. A tekintetéből leolvastam, hogy most te is ránézel. A fiúnak teljesen kimeredtek a szemei, tágra nyíltak a pupillái, csillogtak a szemei, de közben nagyon komoly ábrázata volt. Hosszúkás arcú srác, sosem gondoltam volna, hogy az ilyen tetszik neked. Kimentem az ajtón, egy kis ideig vártam előtte, majd visszajöttem, és leültem egy sötét sarokba a függöny mellé. Ő még mindig ott állt, ugyan úgy nézett. Te is őt figyelted, majd az egyik barátnődhöz hajoltál és mondtál neki valamit. A lány is megnézte a fiút, majd nevetve válaszolt neked. A fiú ekkor ellökte magát a faltól, és feléd indult. Kifordultál, háttal neki és nekem. Táncolni kezdtél. Könnyedén mozogtál, nyugodtnak tűntél, de tudom, hogy ideges voltál. A fiú megállt mögötted, és táncolni kezdett. Nem néztél hátra, de tudtad, hogy ott van, hogy táncol. A barátnőid tekintetéből tökéletesen informálódtál. A fiú végignézett rajtad, sokáig bámulta a fenekedet, majd a hajadat nézte. Ekkor kicsit közelebb hajolt és beleszagolt a hajadba. Mintha tudtad volna, megfordultál és ránéztél. Elmosolyodtál és gyorsan visszafordultál. Az a mosoly csodálatos volt, belém nyílalt valami, hogy talán nem kéne hagynom, de a kíváncsiságom nagyobb volt. Olyan volt a szemed miközben rámosolyogtál, mint egy kisgyereké. Ösztönszerűen mosollyal fejezed ki, hogy tetszik a helyzet, hogy tetszik ő. Gyönyörű voltál, mikor ránevettél és látszott, hogy tudtad magadról, hogy ilyenkor szép vagy. Eszméletlen volt. A srác is teljesen kikelt magából, és közelebb lépett, majdnem összeértetek. Egy kicsit engedted, hogy így táncoljatok, majd megfordultál ránéztél, ekkor már nem kisgyermeki volt a mosolyod, csak a szemed nevetett, próbáltál szigorú arcot vágni és mutattad a fiúnak, hogy lépjen hátrébb. De ő nem mozdult, csak bámult rád és nevetett. Te sem bírtad tovább és elnevetted magad. Megfordultál és táncoltál tovább. Ő megállt, nem táncolt tovább és csak téged figyelt. Hosszan-hosszan nézte, amint táncolsz, te pedig élvezted és teljesen elfeledkeztél mindenről, csak táncoltál, néha félszemmel hátratekintettél, ott van-e még. Ott volt és hozzád lépett. A füledhez hajolt hátulról, és hosszan súgott valamit. Összehúztad a vállaidat, a nyakad is behúztad, csikálhatott a lehelete. A fiú gyorsan kiment. Megfordultál és utána robogtál. Én is felpattantam. Láttam, hogy ő az udvarra megy, te pedig becsukod magad mögött a mosdóajtót. Bejöttem utánad, és hát most itt vagyunk.

A fiú iszik a söréből.

- De hát akkor mégsem érintett meg.

- Nem ebben igazad volt, az elmaradt. Viszont várj egy pillanatot.

A fiú felpattan, kinyitja az ajtót és kimegy. A lány bennmarad és maga elé bámul. Újra kinyílik az ajtó.

- Ülj oda kérlek mellé jó, egy pillanat az egész.

A lány nem néz fel. Valaki leül mellé. A fiú visszaül a lánnyal szembe.

- Hello. Fura. Kicsi ez a fürdő. Hárman alig férünk el. Gyorsan túlleszünk rajta ígérem. Annyiról van szó, hogy ott van melletted az a lány. Gondolom tudod ki ő, vagyis nem tudod, de láttad már. Higgyétek el, én nem akartam megszakítani a köztetek kialakuló kapcsolatot, véletlenül nyitottam ide be. Én nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi ennek a történetnek a vége. Ugyanis nem fejeztétek be, persze miattam. De én ezt nem szeretném. Azt akarom, hogy ha elindultatok valahonnan, akkor érkezzetek is meg oda. Nem lenne természetes, ha én most megkérdezném, mit akartatok itt csinálni, és legyünk őszinték nincs is hozzá közöm. Hogy mit akartatok csinálni, már azért sem érdekes, mert mostanra már teljesen mást akartok, és ez így nem jó. Nem tudom, hogy vissza tudjuk-e állítani a helyzetet arra a pillanatra, mikor én még nem nyitottam ide be?

Sem a lány, sem a fiú nem válaszol.

- Ha nem, akkor mindenképpen ki kell alakítani egy olyan szituációt, amiben egy természetes befejezést tudunk produkálni. Nyilván az már nem történhet meg, ami alapból történt volna, így igazodnunk kell ehhez a helyzethez. Benn csak néztétek egymást, gondolom most itt, már meg is érintettétek volna a másikat. Most akkor mindenki csukja be a szemét ha kérhetem.

Csönd. A lány nem csukja be a szemét.

- Rendben így is jó. Tehát te bejöttél, leültél ide. Ő benyit és megáll az ajtóban. Ránézel, elmosolyodtok, talán köszöntök is. Ő először a kád szélére ül. Beszélgettek, de igazából nincs miről, nem is ezért jöttetek be. Lecsúszik a kád szélén és melléd huppan, ahogy most vagytok. Ő rád néz, te pedig előre révedsz. Hosszan nézi az arcod, kémlel, a szeme bejár a homlokodtól a válladig. Minden részletet megfigyel. A szemed, ahogy rezzenéstelenül nyitva áll és csillog. Az orrod, amint az orrcimpák tágulnak és szűkülnek. A vöröslő füleid, a reszkető, meleg ajkaid, az állad, az arccsontod. A hajad, amint a válladra hull. Felemeli a kezét, hogy megtapintsa a hajad, de elbátortalanodik és inkább csak megszagolja. Azt mondja jó az illatod. Te nem mozdulsz, csak bámulsz előre. Bátortalan vagy, tudod, hogy mit teszel, izgat a dolog. Már reszket szinte minden porcikád, de nyugodtnak látszol. Nem nézel rá, ő viszont folyamatosan téged néz. Néz és te érzed a tekintetét magadon, és érzed a meleg leheletét az arcodon, amitől libabőrös leszel és elpirulsz. Az arca melegét, a testének közelségét is érzed, pár centire van tőled, mégsem érint meg, még mindig nem értetek egymáshoz, de már mindketten vágytok rá. Szinte fáj, annyira reszketsz már, a gyomrodban, mintha egy hatalmas vákum lenne, ami tolul felfelé. Most a végtagjaid elnehezülnek. A bőröd szomjazik az ő bőrének érintésére. Nem tudsz mozdulni, várod, hogy megtörténjen, hogy végre hozzád érjen. Úgy érzed, az arcodban lüktet minden ér, és mintha a vénáidban egy óriási buborék repkedne, szép lassan az összesen végigérne, teljesen szétfeszítve, kitágítva azokat. A légzésed felgyorsul, egyre mélyebb levegőt veszel. Még mindig előre nézel, már tényleg csak a bőrödön működő érzékek léteznek. Nem látsz, és alig hallasz, mindent kikapcsoltak, csak a tapintás van. Az a feled, ami hozzá közel van, jobban él, mint a tested másik fele. Az már szinte kihűlt, ez viszont izzik. Tudod hol fog hozzád érni és onnan, mintha ki akarna törni valami, mintha feszítene belülről, és fájdalmasan nyomna. Elképzeled, hogy puha a keze, kissé nedves, de nem zavaróan. Örülsz is neki, mert tudod, hogy nem csak te izgulsz. Elképzeled, amint az érintés első pillanatában, a bőröd elnyeli a kezéről az összes nedvességet, és a száraz, meleg kéz továbbfut a bőrödön. Most nem veszel levegőt, kizárólag a tapintásra koncentrálsz, követed a kezét a bőrödön. Olyan, mintha egy locsolókannával folyamatosan oltanának el egy égő zsinórt, érzed, hogy ég, de tudod, hogy merre halad, tudod, hogy jön felfelé, és minden el lesz oltva. Simít a keze lentről a lábujjadtól, lassan a hajtövedig.

A lány még mindig csak előre bámul a fiúra. A fiú kortyol a söréből, mély levegőt vesz.

- Rendben. Ez így jó lesz, szerintem mindannyian ráhangolódtunk a helyzetre. Legalábbis én most már nagyon kíváncsi vagyok. Jó? Na, akkor, most arra kérlek, érintsd meg őt, a lábfejétől a homlokáig. Lassan, épp, hogy csak az ujjaid hegyével.

Csönd. A lány a fiúra mered. A fiú közelebb ül, de még nem ér a lányhoz. Halk súrlódást hallani. A lány tekintetét elkapja a fiúról és a semmibe néz. A lány arca elváltozik, és tekintete lassan visszaér a szemközti fiúra. A mellette lévő fiú keze megjelenik a lány arcánál lelassít, és sokáig tartja a lány arcbőrén, ajkain, orrán a verejtéktől csillogó kezét, majd a homlokán föl a hajára és oldalt le a vállára.

(Megjegyzés: A film során a lány egyáltalán nincs instruálva, csupán annyit tud, hogy a barátjával vitatkozik egy fürdőszobában, mindössze néhányszor szólalhat meg, engedelmeskednie kell a fiúnak és nem állhat föl. A fiúnak nem muszáj ezt a szöveget szószerint elmondania, csupán érintenie kell a kötelező pontokat, saját szavait és tapasztalatait használhatja, a tartalmat vissza kell adnia.)