Andor nem az a fajta tanár, akit szeretnek a diákok, nem csak azért, mert kémiát tanít, hanem, mert kötözködő és dühöngő és cinikus, mert egyszerűen köcsög. A lányokat különösen szereti cikizni Ed Hardy-s táskájuk miatt, ami számára a gótika paródiája: koponyák, amiből nonfiguratív tekervények ölelik körül a gondos bocsokat idéző kerekded szívecskéket.
Tavasz van. Andor harmadikos gimnazista osztálya zsizseg kifelé a tanteremből. A peptid kötések magyarázásánál megint elgurult az énképe, Hannibál Lecteres tekintettel járkált dolgozatírás közben, heherészett a félig üres feladatlapokon, a bénácska válaszokon. A kémiaterem az iskola földszintjén van, rögtön az aulára nyílik az ajtaja. Andor az osztályból kilépve a tornaterem szokásos nyüzsgésébe bámul, magában máris gyűjti a fiúk-lányok későbbi cikizésre alkalmas momentumokat, ám a látvány kivételesen szemgyönyörködtető. Fiúk és lányok alakzatban, ritmusra mozognak, lépnek egymás felé majd szét, ötven kamasz himbálózik ütemre, kört alkotnak majd csillagformát – molekulaszerkezet, mormogja Andor. Középen egy idegen nő áll, az ütemet tapsolja. A jajdeszép bankett-táncra készülnek – jut Andor eszébe – fogja a naplót, és felmegy a tanáriba.
Ez a nő ismerős, nem hagyja nyugodni Andort, megkérdezi az egyik kollégát – Szilva Evelin tánctanár – ilyen névre emlékezni kell. Andor beírja az iwiw-be a nevet, tényleg csak egy van. Szilva Evelin 2002-ben érettségizett a IV. kerületi vaselemérben.
***
Andor a IV. kerületi Vas Elemér Szakközépiskolában kezdte tanári pályafutását. Egyszerű, vasbeton épület, szürke fal, rozsdás kerítés. Friss diplomás kémiatanár volt. Mint minden alkalommal, azon az ominózus órán is … na mindegy, Evelin abban az évben érettségizett, az igazgató bement az osztályhoz, őt kihívta, és elmondta, hogy próbálja csak szépen lezárni ezt az évet, semmi túlkapás. Alig egy évet húzott le a vaselemérben.
***
Andor az Északi összekötő vasúti hídon baktat hazafelé. A pesti oldalon most is vannak kutyások, nyáron még napozni is szoktak, és labdázni a vízen. Ebben a vízben?? Elmebetegek – morog. Ma betegszabadságra íratta magát. Az orvos Andor barátja.
- Labilis vagy, akár írhatunk hasmenést is. Te Andor, utálsz tanítani, akkor miért csinálod?
Erre ő persze nem válaszolt. Most aztán nem sokat mozdulhat ki, hogy ne lássák meg a kollégái vagy a diákok az utcán egészségesen.
***
Lejössz? Buli lesz holnap itt nálunk, álarcos, mindenki csupa rejtély lesz. Ha nőt akarsz, most gyere! – ez is az orvos barát. Jót tesz a buli, Andor parókát, vastag keretes szemüveget, műfogat vesz álarcnak. A buli estéje van. Lemegy a háza lépcsőin, kilép a lépcsőházból, balra fordul, negyven lépés pontosan most is, akkor kilencven fok megint balra, és fel a lépcsőn, és már ott is van, ilyen közel van ez. Becsönget, és sokáig vár, bentről zaj szűrődik ki, megy a buli, jól van – gondolja. Nem az orvos nyit ajtót, a küszöbön túl Evelin áll, arca pirosra festve, balettos ruhában, idétlenül vigyorog. Andor köhögni kezd, feltűnően lehajol, gyorsan a szájába tuszkolja a műfogat, úgy néz ki, mint egy nyomott fejű ló bokorral a fején, a paróka göndör, a szemüveg óriási, a műfogtól a szája körüli bőr szinte túlnyúlik az orra vonalán.
- Minek öltöztél? – kérdezi Evelin bemutatkozás helyett.
- Milyek, na esz asz – selypíti Andor túlméretezett fogai alól
Andor beszédül az ajtón, sört kér, a lakásban sötét van, néhány lámpa villog. Megjelenik a barátja.
- Andooor! Na, találkoztál vele? A balettos csajjal, igen. Neked hívtam át, ma költözött a házba. Jól néz ki és nem depressziós típus. Na mi van? Az ilyen picsákat mindig fel szoktad szedni.
- Neam pitya.
- No-no, de baromi komoly vagy. Na jól van, bulizz haver, és majd találkozunk. Jó ez a fog!
Tényleg szép Evelin, de jobb lenne, ha a tanári szobában másnap nem a buliból ismerne rá. A lakásban táncoló, ölelkező alakok imbolyognak. Andor kimászik a földszinti ablakon, negyven lépés, aztán jobbra és fel. Evelin akkor találja meg a nyitott ablakot a kisszobában, kimászik ő is. Meglátja, utánamegy és becsönget Andorhoz.
- Szia
- Fhia
- Nem veszed ki? A fogat.
- Neam.
- Nem jössz vissza?
- Neam.
- Akkor hadd menjek be kicsit, hűvös van.
- …
- Akarsz táncolni, itt kint?
- …
- Hát jó, akkor szia! Jó éjt!
- Ió éj!
Ááárghhh! Andor kitépi szájából a műfogat. Micsoda csaj lett ez?! Most visszamegy és felszed valakit. Faszom. Csöngetnek megint.
- Szia
Andor bedobja a műfogat.
- Fhia
- Hehe, miért csinálod ezt? Mindig hordod? Ugye van, amikor nem? Valami bajod van a szájjal? Hihi
- Fhityi, hatyá vékjén, neam fhatyoh jóal
- Oké-oké, csak gondoltam, mégis bemutatkoznék, Geri mondta, hogy az iskolában tanítasz
- Fhaszhom
- Hm?
- Fhemmi
- Figyelj, bár nem is tudom, hogy tegezhetlek-e, csak meg akarom mutatni, milyen táncokat tanítok, a tanári kar többsége ellenzi az órákat, hogy nem is kell, mert mindenkinek volt tantervi táncórája a testnevelés részeként, de szerintem ez nem elég ahhoz, hogy egy épkézláb táncot, sőt koreográfiát elő tudjanak adni. Gyere ki, és megmutatom, mire gondolok
- Nyaaa
Evelin kirángatja az utcára, és táncolni kezdenek. Andor a tőle megszokott erőteljes (jóindulattal latinos) temperamentumával táncol, Evelin egyre jobban belelovallja magát. Ki hitte volna? Tánc után éjszakai sétára mennek, beülnek egy éjjel-nappali cukrászdába, felmennek az éjszakai Várba, majd vissza. Andor szájában végig ott a műfog. Új embernek érzi magát, és valójában az is. Itt egy nő, akivel találkozni sem akart, mégis egészen felszabadult mellette. A paróka, a szemüveg, a műfogak, ennyi elég is lenne, hogy elszakadjon mindentől, ami a háta mögött van? Evelin szerelmes szemekkel táncol körülötte, szinte hihetetlen, hogy így bejön a lánynak ezzel a nevetséges külsővel.
Visszamennek Andor lakásához. Andor teljesen rákattan a csajra, de az még körbe futkos, mindent megnéz, és:
- Vedd ki végre
- Hjó-hjó (műfog kicuppan) látod, most már szabad…
- Várj.
- Mi az?
- Csak várj. Most olyan furcsa
- Mi?
- Olyan… más lettél.
- Naná, most már nem úgy nézek ki, mintha az óriás lepényhal belepetézett volna a számba.
- De nekem tetszett. Kedves volt.
- Ühm? Megijedtél? Na, most ne mondd nekem, hogy a lófejem jobban tetszett!
- Tedd vissza egy kicsiiiit!
- Ööö, hát jó.
Andor Evelin fölé hajol, a nagy fogak mellett kicsordul a nyála.
- Hityu, ity neam tyutlah mekcoakoali
- Mi van? Hát akkor vedd ki. Ez van, jobban tetszettél előbb, de ha ordibálsz, elmegyek. Nem találkoztunk … már? De-de, már tudom is! A vaselemérből!
Így ismeri fel Evelin Andorban bunkó, középiskolai kémiatanárját. Rettentően sajnálja, hogy Andor valójában nem az a mulya, nagyfogú srácküllemű pasi, akivel táncolt, bár tudja, hogy csak álarc volt, a felismerés letaglózza
Ez hát a helyzet. Andor hiába változtatta el a külsejét, és kedvelték meg egymást így, a lány csak ebbe az álarcba szeretett bele, s a valódi Andor nem kell neki, sőt, egyenesen iszonyodik tőle.
Utolsó kommentek