Egy teljesen átlagos nap délelőttjén vagyunk. Melinda titkárnőként dolgozik egy ügyvédi irodában, jól karbantartott 30.-as évei vége felé járó, két gyerekes családanya, férje jól menő építész. Melinda boldogtalan. Évek óta nincs köze már a férjéhez, nem történik köztük semmi, se az ágyban, se másutt. A vágy, hogy valaki megérintse, egyre többször önti el, főleg ha főnökét, Pétert, az ügyvédet meglátja. Pár évvel fiatalabb nála ugyan, jóképű és kölykös egyszerre. Kissé rideg, zárkózott típus, nem nagyon beszél a magánéletéről, ámde igen szarkasztikus tud lenni, ami Melindának kifejezetten imponáló.
Melinda épp a napi fél órás telefonját zavarja le a legjobb barátnőjével, Mártával, aki szingli, de csak azért mert ez a divat manapság, amúgy egyetemi tanárnő. A szokásos csajos bájcsevegést megzavarja Péter, aki a Barcsai ügy aktáit kérte el Melindától, aki készségesen oda is adta, miközben forró nyilallást érzett az ágyékában. Mikor a Péter visszament az irodájába, még utána nézett, látni akarta a cuki kis fenekét, ahogy ő fogalmazna. A telefon további részében Péter cuki hátsójáról folyt a beszelegetés.
Késő délután Péter Melinda segítségét kérte abban, hogy rendszerezzék néhány iratot, amiket ezen túl szeretne a lakásában tartani. Melindának semmi ellenvetése nem volt, sőt! Péter el akart intézni egy telefont, de nem vette fel senki. Elindultak, majd 15 perccel később, már Péter lakása előtt vagyunk. Megkezdték a kipakolást a kocsiból, de Péternek hívása érkezett a mobiljára, ezért Melina készségesen felvitte a lakásába az iratokat, majd úgy döntött a tettek mezejére lép. Úgy gondolta, most vagy soha. Levetkőzött, csak egy rózsaszín csipkés fehérneműt hagyott magán, és befeküdt az ágyába. A fejében csak Péter meztelen teste járt. Az sem érdekli, ha kirúgja utána, csak tegye meg. „Keféljen szét!”- gondolta magában.
Pár pillanattal később Melinda lépteket hallott, ezért csábos pozíciót vett föl, s felkészült, hogy előadja a „Végzet Melindája” című magánszámot. Az ajtó kinyílt, s elharapott félmondatot sikerült elkapnia, valami olyasmit, hogy „… nem vettem fel, mert a kandúr itthon várt, te kis cica”. Az ajtón egy meztelen férfi lépett be, ám ez nem Péter volt, hanem egy másik srác. Felüvöltöttek mind a ketten. „Te meg ki a franc vagy?”- kérdezték egyszerre.
- Én Péter titkárnője!
- Én meg a… - habozott, majd kibökte- masszőrre!
- Azért vagy egy szál farokban?
- Nem csak szimpla masszőrre!
Melindának ebben a pillanatban össze kellett volna roskadni. A főnöke meleg, vágyálmainak tárgya, aki az istenért se fogja megdugni. Viszont amit ekkor meglátott, az felért egy miatyánkkal számára. A srácnak igen nagy volt az érdeklődése.
- Mi a neved?
- Attila
- Szóval, ahogy látom (és Melinda oda sétált hozzá) te mind a két csapatban játszol
Melindának nagyon tetszett a helyzet, ezért meg se várta, hogy válaszoljon. Magára és magába rántotta Attilát.
Eközben Péter lent beszélgetett a telefonján.
- Rendben! Mindjárt elküldöm, jöhetsz nyugodtan
- Nem gond?
- Persze, hogy nem. Elintézzük!
- Köszönöm, akkor lassan ott vagyok, szervusz.
Péter összeszedte magát és felment. Furcsállotta, hogy női sóhajtozást hallott a lakásban, ráadásul a nappaliban nem volt senki, viszont a háló ajtaja be volt csukva. Benyitott.
- Ez meg mi a franc?
- Hoppácska!- kell fel Melinda, közben zárta össze a lábait.
- Atus! Hogy tehetted? Melinda, magának meg férje van, a kurva életbe...
- Ez nem az amire gondolsz… - mentegetőzött Atus -
- Takarodj!... Maga meg ki van rúgva!
- Dehogy vagyok nagyfiú. Mit szólnának bent a homo ügyvédúrhoz?
- Picsa! –majd föleszmélt- Basszus! El kell tűnnötök! A férje jön!
- A férjem!
- Igen! Meg akarja lepni egy kocsival és adásvételit írunk! Atus te meg mi a faszt keresel itt? Hívtalak, de nem vetted fel.
- Meg akartalak lepni.
- Hát sikerült!
Ekkor megszólalt a csöngő! Melinda férje, Roland volt.
- Basszus, ez gyors volt!
- A férjem?
- Az! Húzzatok be a fürdőbe és kuss!
Azzal a lendülettel összekapták a ruháikat, s befutottak a fürdőbe. Péter rendbe szedte magát és ajtót nyitott. Köszöntötte Rolandot, majd leültek az asztalhoz. Megkínálta kávéval, közben Roland előre vetítette, hogy egy kedves ismerősét ide rendelte, mert ő is kell az adásvételhez. Péter bele ment, csak azon tűnődött, hogy ugyan miért kell.
- Miért kéne?
- Hát, mégis csak az övé lesz!
- Kié is?
- Az én kis Fannikámé.
- Nem a Melindáé?
- Azt mondtam neked múlt héten, hogy a nőmé, nem azt, hogy a nejemé.
- Értem!
- Kérlek, kezeld diszkréten! Mikor ment el?
- Nem sokkal előtted! Gyorsan, és… elégedetten, azt hiszem, hatalmas szerencsében volt része.
- Ennek örülök.
- Ebben nem vagyok biztos. (motyogott az orra alatt Péter) Ki kell mennem a fürdőbe, addig nézegesd a papírokat.
Péter berontott a fürdőben, ahol Atus és Melinda bujkáltak fehérneműben.
- Az a rohadt szemét, kis kurvája van, hát kitekerem a nyakát.
- Bagoly mondja verébnek, sarkcsillag. – vágott vissza Péter.
- Péter, én annyira, de annyira… nem tudtam mit…- makogott Atus.
- Fogd be! … Na, a következő a terv! Valahogy el kell terelni, és nektek kijutni innen minél hamarabb, mielőtt jön a hölgyike. (bólintottak)
Péter kiment. Roland felállt.
- Csak, hogy végeztél, már majd bepisálok!
- Oda most neee... menj be.
- Miért?
- Hát, tudod… kicsit nagyobb dolgom volt.
- Férfiak vagyunk, ki nem szarja le. (és nevetett)
- Ott van a kisebbik vécé, a bejáratnál, használd azt.
- A finnyás mindened, mit egy rossz buzi. Tényleg, meg van még a kis csinos barátnőd?
- Nem már nincs. Kétpatronos, tudod.
- Úgy kell azt öcskös.
Roland elment a mosdóba, addig Péter berohant a fürdőbe.
- Futás!
Már majdnem fel voltak öltözve. Gyorsan felkapták a maradék ruhát és az ajtó felé rohantak. Kinyitották, de az ajtóban egy platina szőke cicababa állt.
- Üdv! Maga az a Varga Péter, az ügyvéd, vagy mi a szösz?
- Kegyed, Fanni, ha nem tévedek.
- Ja. (Fannika műkörmös, kábé 20 éves. A lábai a nyakáig érnek, esze meg annyi, mint egy molylepkének.)
- Megöllek te kis kurva- akart ráugrani Melinda, de Péter és Atus visszafogta. Fannika felsikoltott, Roland meg kirohant a mosdóból.
- Mi a franc? Oh! Szia kicsim! Hát te? –kérdezte Roland-
- Melinda itt hagyta a mobilját, azért jött vissza. Ez a srác, meg ezzel a kisasszonnyal jött. –vágott közbe Péter-
- Mi? Én...- akart közbe vágni Fanni, de elakadt a szava.
- Mit keresel itt drágám?- kérdezte Melinda.
- Én, én…
- A drága urad, kedves Melinda, éppen egy autóval készült téged megajándékozni, ugye Roland?
- Igen, szerelmem! Mert megérdemled.
- A fiatalember meg az én egyik régi kedves barátom, aki meglátogatott a barátnőjével. Igaz Atus?
- Igen, és még mindig nagy a szerelem. ( Magához ölelte Fannit)
- Szállj már le rólam! Ugrott fel Fanni! Mire véljem ezt Rolcsi! A tehénnek veszel verdát? Te rohadt szemét! (majd oda lépett és pofán vágta Rolandot)
- Édes, félre érted!
Fanni leviharzott a lépcsőn, Roland meg rohant utána. Addig Péter, Melinda és Atus fent maradtak.
- Ezzel is megvolnánk! Fogjátok magatok és tűnjetek el! Te add vissza a kulcsod, maga meg azonnali hatállyal ki van rúgva, a végkielégítése meg a kocsi. Értve vagyok? ( Melinda tudomásul vette)
- Péter, talán ezt megbeszélhetnénk! Látom feszült vagy, egy masszír…
- Húzzál!
Erre Atus és Melinda távoztak. Péter ott állt az előszobában. Elvesztette a szerelmét, a titkárnőjét. Megfogta a mobilját, majd megnyomta az Á. névjegy alatti telefonszámot.
- Üdv! Épp szabad a délutánom, folytathatnánk, ami tegnapelőtt abbamaradt. A bilincset ne hagyja otthon, Mester.
Utolsó kommentek