Hipermarket. Átlagos hétköznap délelőtt, a gondolák között viszonylag kevés vásárló lézeng. A tejtermékes pult egyik rekeszébe Túró Rudikat dobál egy 21 éves, álmos szemű, tömzsi lány, Dina; az árufeltöltők fakózöld egyenöltözékét viseli, lábán félretaposott sportcipő, egyik orrcimpájában diszkrét pirszing. Fáradt mozdulatai elárulják, hogy nem sok örömét leli a munkájában. Egy nyurga, 24 éves fiú, Miklós siklik mögéje görkorcsolyán. Szőkére festett haját püspöklila sáv díszíti. Hátulról átöleli a lányt, keze Dina feszes mellére siklik. Dina összerezzen, idegesen ellöki magától. Már ezerszer megkérte Miklóst, hogy ezt ne csinálja. Alig egy hete rúgtak ki egy másik fiút és lányt, akiket vad csókolózáson kaptak a húsraktárban. A munkatársak között tilos a szerelmi kapcsolat, ezt már munkába lépésük előtt világossá tették számukra. Miklós elhúzza a száját. Mégis hol és mikor keressen magának partnert, ha itt tölti az egész rohadt életét; néha kedve volna begőzölni és szétverni ezt az egész kócerájt; torkig van már azzal, hogy egész nap hiába vágyakozik Dinára, és hogy minden percét a nemi szerve megzabolázásával kell töltenie. Egy felbukkanó munkatárs odaszól neki, hogy várják a műszaki osztályon. Gyorsan megbeszélik Dinával, hogy egy óra múlva elszívnak együtt egy cigit a dohányzóban.

A hátsó helyiségek egy hosszú folyosóról nyílnak. Az üvegfalakon át mindegyikbe belátni: senki előtt nem maradhat rejtve, hogy mivel foglalatoskodik éppen az igazgató vagy a HR-s, vagy hogy kik tartózkodnak a dohányzóban. Az utóbbiban a falak mentén piros műanyagszékek sorakoznak. Az egyik sarokban kávéautomata, a csupasz falakon csak egy falióra. Amikor Dina belép, Miklós már ott kucorog az egyik széken. A szemközti falnál egy tagbaszakadt, hallgatag hentes ül: fehér ruhájában úgy fest, mint egy hóember, akinek répa helyett tévedésből cigarettát dugtak a szájába. Dina és Miklós némán, fáradtan fújják a füstöt; egy széket üresen hagytak kettejük között. Aztán amikor a hentes kimegy, Dina a közbülső székre teszi szabad kezét. Miklós óvatosan a kézfejére ereszti a tenyerét. Álmodoznak. Egy másik életről. A tengerről, amit még egyikük sem látott. És közben teljesen megfeledkeznek magukról, és egy óvatlan pillanatban találkozik a szájuk. Miklós éppen a feleszmélő, ellenkezni próbáló lány melle után nyúl, amikor kivágódik az ajtó. Szétrebbennek. Az igazgató áll előttük. Alacsony, 45 év körüli, francia férfi, törve beszél magyarul. Szemlátomást nem csak megjátszott bosszúsággal tölti el, amit az imént látott. Kezd már elege lenni ezekből a szerelmi ügyekből, a fiatal munkatársak engedetlenségéből és ostobaságából. Ha a szabályzathoz tartaná magát, most azonnal ki kellene rúgnia őket. De egy személyes jellegű okból kifolyólag, amit most nem fog az orrukra kötni, ma kivételesen kegyet gyakorol: megengedi, hogy az egyikük maradjon. Hogy melyikük, azt döntsék el ők maguk. Egy fél órát kapnak rá.

Dina és Miklós ott maradnak leforrázva. Mind a ketten a másikra dühösek, magukkal ragadják őket indulataik, és olyan beszélgetés alakul ki közöttük, amely talán soha nem zajlott volna le, ha nem kerülnek ilyen helyzetbe. Mind a kettejüknek égetően fontos, hogy ne veszítse el az állását. A maguk egyszerre okos és bornírt módján vájkálni kezdenek egymásban, olyasmiket árulnak el magukról, amiket a másik nem is sejtett, vélt és valós sérelmeket vágnak egymás fejéhez, és lassan rá kell döbbenniük, hogy pár hónapja tartó, felemás kapcsolatukban semmi sem úgy volt, mint hitték, és rémisztően keveset tudtak egymásról. Felszínre kerülnek gyengeségeik, jellembeli fogyatékosságaik, már-már lecsupaszodva jelennek meg a másik előtt. Két esendő lény feszül kétségbeesetten egymásnak, hogy rábírja a másikat az önként való távozásra. Dina bizonyos pillanatokban kis híján elbőgi magát: a nagy dumás Miklós minden szavát kiforgatja vagy félreérti. Néha bejön egy-egy munkatárs cigarettázni, de ők már ilyenkor sem fogják vissza magukat – inkább a munkatársak jönnek zavarba. Dina és Miklós egyre elkeseredettebb és megtörtebb. De egyikük sem hajlandó feláldozni az állását a másik kedvéért, bármilyen szánalmas állás is ez.

Még mindig nem sikerült dűlőre jutniuk, és úgy tűnik, minden visszafordíthatatlanul szétroppant közöttük, amikor újra feltűnik az igazgató. Időközben teljesen megfeledkezett róluk: most értesült róla, hogy várandós feleségénél váratlanul megindult a szülés, és röviddel ezelőtt egészséges kislánynak adott életet. A kórházba készül, csak egy perce van rájuk: a nagy eseményre való tekintettel kivételesen szemet huny a történtek felett. Mind a ketten maradhatnak. De van egy kikötése. Meg kell esküdniük, hogy egyszer és mindenkorra véget vetnek bűnös viszonyuknak.

A bejelentés valósággal sokkolja és elnémítja Dinát és Miklóst. Dina elképzelhetetlennek érzi e pillanatban, hogy egy helyen dolgozzon tovább a fiúval. Sápadtan megy vissza az eladótérbe.

Egy órával később Miklós odagurul görkorcsolyáján a csokikat pakolászó lányhoz. A hangja halk, a szavai megfontoltak és őszinték, mintha egyik pillanatról a másikra férfivá érett volna. Valamit el kell mondania. Azt, hogy mi kavarog most benne. Nem is tudja, de most először érezte azt életében valaki mellett – mellette, a dohányzóban –, hogy a közelségétől pillanatokra megszűnt forogni a világ. Valami már-már fájdalmasan szédítő érzést hatolt a csontjaiig, járta át a zsigereit. Dina egy darabig csak bámul rá némán. Aztán meghatottság ül ki a tekintetébe. Úgy nézik egymást, mint akik hirtelen megértették, hogy egyikük sem találhat magának a másiknál jobbat. A tökéletlenségében tökéletesebbet. És a szájuk egyszer csak mohón a másik szája felé kap. Egy bevásárló kocsit toló férfi kérdez tőlük valamit, de ők nem is hallják – a férfi végül fejcsóválva továbbmegy. Miklós finoman egy biztonsági kamera közelébe húzza a lányt, mielőtt a nyelve fürge táncba kezdene Dina nyelvével. Dina csukott szemmel, odaadóan simul hozzá. Miklós szeme nyitva: csókolózás közben egyenesen a biztonsági kamerába bámul. A tekintetében boldogsággal vegyes elszántság.