Özv. Stefán Gézáné, fonnyadt testű, 45 év körüli, csúnya, madárarcú nő. Évek óta magányosan él. Magányosan eszik, magányosan iszik, magányosan alszik. Csak ilyenkor, álmaiban nincs egyedül. Társa az örök szerelem és az ifjúság.

A film kezdetekor verőfényes délelőtt van. Stefánné céltudatos léptekkel elhalad férje hagyatéka, a fegyverüzlet előtt, amit egyedül visz, immár majdnem tíz éve. Stefánné úti célja azonban most nem a vontcsövű vadászpuskák közé vezet. Hiszen ma vasárnap van, ez pedig azt jelenti, hogy irány a templom. Mise után pedig a kétsaroknyira lévő új bevásárlóközpont.

Stefánné a bevásárlóközpontból egy színes magazinnal tér haza. Ismét egyedül fekszik le hatalmas franciaágyába. A vékony, törékeny nő végtelenül magányosnak látszik a nagy fehérség közepén. Hangosat sóhajtva az oldalára fordul, miközben szerelmesen magához szorítja a színes férfi magazint. Így alszik el.

Pár nappal később Stefánné fegyverboltjában vagyunk. Odakint az utcán megállás nélkül szakad az eső. Bent a boltban, körben a falak mellett állványok. Az elsőn vadászpuskák, a másodikon nyílpuskák, a harmadikon légpuskák. Az üvegezett eladópultban és hátul a vitrinben különböző maroklőfegyverek, pisztolyok, revolverek, gáz- és riasztópisztolyok, túlélőkések, valamint színes dobozokban lőszerek. És mindezek között a törékeny Stefánné. A kinti ítéletidő miatt égnek a lámpák. Csak egy vevő van az üzletben. A 25 év körüli Fiatalember idegesen viselkedik. Gázpisztolyt akar vásárolni. Stefánné döbbenten ismeri fel.

Flashback jelenetet látunk, amelyben visszatérünk a vasárnap délelőtt történtekhez. Az üzletközpont újságos standjánál Stefánné zavartan letesz némi aprót az újságárus elé, aki nem más, mint a 25 év körüli Fiatalember. "Jó napot! Elhoztam a visszajárót, még múlt hétről…"- mondja Stefánné, de a Fiatalember nem mosolyog vissza rá. Egy férfi magazint olvas félszemmel. Stefánné azonban nem sértődik meg, hanem vesz magának egy ugyanolyan magazint. Ahogy átveszi az újságot, egy pillanatra összeér a kezük. A Fiatalember ezt észre se veszi. Stefánné azonban beleborzong az érintésbe.

Visszaugrunk a jelenbe. Stefánné kicsit csalódottan rájön, hogy a Fiatalember nem ismerte fel őt. Az özvegy nő azonban nem bánkódik sokáig, annyira boldog a váratlan viszontlátástól. Úgy látszik imái meghallgatásra találtak. Itt van a férfi, akiről annyit álmodozott. És aki most átázva sápadtan ácsorog a bolt előterében. Stefánné határozottan ráparancsol a Fiatalemberre, hogy vegye le vizes esőkabátját. A továbbra is zavart Fiatalember meglepetten reagál. Stefánné a radiátorra mutat. Az ő kabátja is fölötte szárad egy vállfán. A Fiatalember kényszeredetten leveszi a kabátot. Stefánné elveszi tőle, és ráteszi egy másik vállfára. A nő elrévedve nézi a két kabátot.

A két esőkabát hirtelen megmozdul. Tangó szólal meg. A férfikabát felkéri a női kabátot. Táncolni kezdenek. Az egyre jobban gyorsuló zene ritmusára forognak, majd a férfikabát hátulról átöleli a női kabátot, és magárba zárja.

Stefánné hirtelen felocsúdik. Visszaakasztja a fogast a kabáttal. Tekintetével a Fiatalembert keresi, aki közben már beljebb ment az üzletbe.

Stefánné kérdezi a Fiatalembert, hogy milyen célra kívánja használni a gázpisztolyt. A Fiatalember zavartan válaszolja, hogy csupán divatból. Stefánné azonban nem hisz neki. A Fiatalember végül hebegve bevallja, hogy a barátnőjét akarja a pisztollyal megvédeni, a volt férjétől. A özvegy arcán látjuk az újabb csalódást. A Fiatalember azonban félreérti mindezt, és egyre feldúltabban mesél a kegyetlen férjről. A lovagiasan érzelmes történettől a romantikus Stefánné meghatódik, aztán kapcsol és figyelmezteti a Fiatalembert, hogy a gázpisztoly csak úgy néz ki, mint egy igazi fegyver. A férfi erre azt válaszolja, hogy neki az is bőven elég. Stefánné riadtan próbálja lebeszélni a Fiatalembert. Mi van, ha a férj egy valódi fegyvert vesz elő? A Fiatalember próbálja megnyugtatni. A férj csupán rugós késsel rendelkezik. Stefánné szerint viszont azzal is szétszabdalhatja a Fiatalember arcát. Amiért nagy kár lenne. A Fiatalember megütközve mered Stefánnéra, aki könyörögve suttogja, hogy nem csak egyetlen nő van a világon.

Ebben a pillanatban hatalmas égzengés és villámlás kíséretében, egy angyalarcú, szőke göndör fürtös, kb. 18 év körüli mosolygós fiú lép be a boltba. Szinte még kölyök. Az félelmetes mennydörgéstől és a váratlan látogatótól Stefánné kizökken a pillanat varázsából. Beletörődve átadja a kiválasztott gázpisztolyt a Fiatalembernek. A sápadt újságárus kisiet az üzletből a pisztollyal. Stefánné megkérdezi az angyalarcú fiút, hogy mit óhajt.

A fiú erre kerek perec kijelenti, hogy ő Ámor, és sürgősen egy nyílra, nyílpuskára, szerszámíjra, vagy valami hasonlóra lenne szüksége. Ugyanis az övé véletlenül eltörött, pedig ma még rengeteg nyílvesszőt kellene kilőnie.

Stefánné azt hiszi, hogy ugratja az angyalarcú fiú. Ámor erre újabb mennydörgés és villámlás közepette előveszi beszámozott nyílvesszőit, és egy listát. Sorolni kezdi a neveket, kiket kell „felsőbb utasításra” szerelembe ejtenie. Köztük ott van Stefánné neve is. Stefánné egyre dühösebb lesz, ám a fiú csak köti az ebet a karóhoz, sőt azt is elkezdi sorolni, hogy a közelmúltban kiket hozott össze csak a kerületből egymással. Az özvegy ledöbben. Számára is ismerősek a nevek; a sarki zöldséges nő és a nagyszájú nagy természetű taxis, a szintén özvegy kis púpos lottóárus és az életet nagy kanállal habzsoló elvált festett szőke Karlovitzné. Ámor végül üzletet ajánl a nőnek. Ha ad számára egy nyílpuskát, akkor cserébe a tartaléknyílvesszőjét abba lövi, akibe az özvegyasszony akarja. A nő ettől még dühösebb lesz, de a fiú nem tágít. Neki kell az a nyílpuska! Még csodát is képes ezért tenni.

Ekkor váratlanul visszatér a Fiatalember a gázpisztollyal. Idegesen követeli, hogy Stefánné vásárolja tőle vissza a fegyvert, mivel azt senki nem nézte igazi pisztolynak. A nő erre kijelenti, hogy ő előre figyelmeztette a férfit. Ámor ezalatt a nyílpuskákat próbálgatja, hogy melyikhez is passzolnak a saját nyilai.

Közben a Fiatalember és az özvegy még mindig a pisztolyon vitatkoznak. Ekkor derül ki, hogy az újságárust meglőtték. Az özvegy kétségbeesetten próbál segíteni a súlyosan sebesült Fiatalemberen, akinek egyre jobban fogy az ereje.

Míg az özvegy a férfival bajlódik, Ámornak sikerül kiválasztania a megfelelő nyílpuskát. A Fiatalember közben bevallja Stefánnénak, hogy nincs is semmiféle barátnője. A közeli postát próbálta kirabolni, de egy arra járó civil ruhás rendőr megakadályozta ebben.

Az özvegy könyörögve kéri Ámort, hogyha valóban félisten, akkor segítsen a bajbajutott Fiatalemberen. Ámor azonban kijelenti, hogy halálos haslövés orvoslására sajnos nincs felhatalmazása. Viszont a tartalék nyílvesszőjét szívesen beleereszti a lassan elvérző újságárusba, hogy legalább a halála előtt érje egy kis boldogság. Ahogy elnézi, az özvegyet és a Fiatalembert az ég amúgy is egymásnak teremtette. Azzal már emeli is a nyilat és egy-egy nyílvesszőt ereszt az özvegybe és a Fiatalemberbe… Ezek után pedig kipakolja az üzlet kasszáját. Magához vesz néhány fegyvert és lőszert, majd távozik.

A megsebesített postarabló vérnyomait követő rendőrök, már csak a halott újságárust és a haldokló, nyílvesszővel átlőtt Stefánnét találják a fegyverboltban. A nyílvesszők alakjából az egyik nyomozó azonnal megállapítja, hogy az Ámor alvilági nevű rablógyilkos ismét lecsapott. Ezen a héten már negyedszer…

Az üveges tekintetű, mozdulatlan Stefánné boldogan átölelve fekszik véres ruhájú szerelmén. Őket mindez már nem érdekli.