Az üllői sárga buszon ülök, a nagyállat belgyógyászat vizsgámra zötykölődöm és egy hatékony imán gondolkodom. Állatorvosnak készülök. Gyermekkorom összes plüssállatkáját megoperáltam, gombokat és gyöngyöket ültettem beléjük implantátumként. Egyszer még Anyám Apámtól kapott brillgyűrűjét is eltüntettem a moncsicsiben. Szóval a buszon egy hatékony imán töröm a fejem mely segítene jelenlegi szorult helyzetemen. Bár a belgyógyászat vizsga miatt is parázok, de inkább azon, hogyan segíthetnék Anyámon. Pár nappal ezelőtt véletlenül fölgyújtottam lakásunkat ahonnan Mi, a két kutyám, a három macskám, a csincsillám és Fésű a leguán is szerencsésen kimenekült, bár ez utóbbit a tűzoltók félelme miatt nekem kellett kihoznom egy gázálarcban. Most már tudom, milyen veszélyes egy magára hagyott adventi koszorú a tévé tetején főleg ha fűrészporos tapétát mellékelünk hozzá. A lakás porig égett, Anyám és én pedig egy szál bugyiban csücsülve a lépcsőház linóleumos folyosóján sirattuk odaveszett régi ruhatárunkat és életünket. Ekkor határoztam el, mindent helyrehozok, rendbevágom a kérót és még az álmomat is megvalósítom. Csakazért is! Az álmom pedig, Las Vegas.

Annyi, de annyi önmegvalósító, álombeváltó ezoterikus könyvet elolvastam, itt az ideje, hogy kipróbáljam az tanultakat éles helyzetben is. Hiszek az akaratom, a fantáziám és vágyaim erejében. Először a kisebb kihívással kezdtem, a vizsgára fókuszáltam. Azon filóztam, vajon melyik tételt lenne jobb kihúznom, a szarvasmarha vastagbélvizsgálatát vagy a ló szájüregvizsgálatát. Baromira félek a lovaktól, de szerencsére vagyis inkább az univerzumba küldött kérésem hatására a szarvasmarhát kaptam. Győzött az első ima! Fölhúztam egy cuki, narancssárga, vállig érő kesztyűt a bal kezemre, amire a jobbal ráöntöttem egy takonyállagú cuccot, hivatalosan magzatvízpótlót. Kinéztem egy szimpatikus tehénhátsót, abból a három kísérleti állatból melyek az állatorvostan-hallgatók kénye-kedvét szolgálták és nekiveselkedtem. Kúpszerűen összeszorított ujjakkal, fúrómozdulatokkal hatoltam a szerencsétlen kérődző végbelébe egyre beljebb és beljebb. Nem mondom, kellemes melegség ölelte körül karomat miközben a belekben még megrekedt kakiban turkáltam. Kutakodtam, kerestem a méhet, petefészket, vesét.

A belgyógyászat vizsgám előtt kedvenc kozmetikusom igazán igéző, gigantikus, marilinmonroesan kunkorodó műszempillákat hegesztett az eredetiekre hisz ez illett a szerelmi válságom miatt fölfonott, derékig érő afrohajamhoz.

Vállig nyúlva kotorásztam szegény pára belében amikor a mélyről elindult valami sejtelmes. Először csak lágy fuvallat formájában, később egyre erősödve és dübörögve, szélviharként tört ki egyenesen az arcomba a tehénkaki. Szerencsére csak hígabb formában, de pontosan megcélozva csodálkozó és lassan rémültté váló szemeimet. A tehén egy jó nagyot szellentett és a gáz a széklettel keveredve a műszempillámon és az afrohajamon kötött ki amelyről komótosan, a gravitáció törvényének csak lassan engedelmeskedő cseppekben hömpölygött le a gumicsizmámra. Barátnőim csak röhögtek és fotóztak. Mondanom sem kell a vizsgán átmentem. Bár a fúrómozdulat technikája nem volt tökéletes, de a vizsgáztató tanár gyorsan adott egy erős négyest csak minél előbb elszabadulhasson tőlem és megőrizhesse komoly tanári tekintélyét az afrohajas, műszempillás, magát dr. Szöszinek képzelő állatorvos-tanonc előtt. Szerintem elrohant az istálló egy csendes zugába, hogy jól kikuncoghassa magát.

Hazafele menet a buszon még sokáig mulattunk az eseten, de Pesten a Népligetnél már az ima másik, komolyabb része járt az agyamban. Pénzt kell szereznem. Sok pénzt! A lakásra, Anyám új ruhatárára és Las Vegasra. Kicsit merész ekkorát kérni, tudom. Főleg ha Istentől kéred, de én inkább Univerzumnak hívom. De az elvem, merj nagyot álmodni. Mertem. Majdnem pontosan 24 óra múlva furcsa dolog történt, dalolt a telefonom és a vonal végén egy régi barátnőm nyújtotta a megoldást minden problémámra. Különös ajánlatot tett melyet gondolkodás nélkül elfogadtam. Igen, ez a megoldás! Férjhez megyek!

Két hét múlva átszellemült fejjel ültem a kórbonctan előadáson és azon agyaltam, nemsokára bekötik a fejem. Évfolyamtársaim biztos furcsálták fehér kosztümömet az enyhén vérfoltos korbi köpeny alatt, de fantáziájukra bíztam a megoldást. Ahelyett, hogy jegyzeteltem volna a sertések gümőkóros tüdejének jellemzőiről, inkább leendő férjuram nevét firkálgattam füzetembe, Zadav Gavrielovics Zimetrasvili. Na nem az őrült szerelem vezette tollamat, hanem pusztán az a tény, hogy nem bírtam megjegyezni a nevét. A polgármesteri hivatalban megtanítottuk kedvesemnek magyarul az „igen” szót és lehúztuk az egyik gyűrűt a tanú, a másik gyűrűt az éppen szolgálatban lévő takarítónéni ujjáról.

„Akarod-e Viktória az itt jelenlévő Zadav Gavrielovics Zimetrasvilit hites férjedül?”- hangzott a kérdés.

„Ó hogyne, meg azt a 3000 dollárt is ami a házasságomért jár.”- gondoltam.

Ugyanezt a kérdést feltették leendő hitvesemnek, de ő csak egy szimpla „Dá”-val vágta sutba a félóráig tanított romantikus igenünket. De ezzel is beérte a ceremóniamester.

Nos, így került a zsebembe cirka egy millió forint amit már akkor magamhoz vonzottam mikor ott gubbasztottam Anyámmal a kormos lépcsőfokon. Csoda módon nem sokkal később kaptam egy házassági ajánlatot és tudtam, életem megint jóra fordul. A lakás új járólapot kapott és én egy fess, grúz fiatalembert. Csak meg ne csókoljon, brrrrrrrrrrr.

Az anyakönyvvezetőtől hazamenet még elütött egy autó, egy ezerkettes lada, de ellógtam a segítségnyújtás elől. Mit számított egy zúzott boka, egy félig kiszakadt fülbevaló és egy keréknyomos fehér kosztümkabát hisz gondolatban már rég Las Vegasban jártam.