Ádám gyengéden lefejtette a mellette alvó lány ölelő karját a mellkasáról és kikászálódott az ágyból. Andi teljesen leszorította a hatalmas franciaágy szélére. Álmában sem akart tőle távol kerülni. Ádám mosolygott. Ez a gyönyörű fiatal lány az ő szeretője, barátja, a mindene! Visszaemlékezett megismerkedésük történetére…

…Villámcsapásként érkezett a szerelem az életébe. Jobban mondva egy szürke Suzukiban, amivel egy utcasarkon összekoccant. Andi figyelmetlen, szétszórt sofőr volt. Mérgesen csillogó szemekkel, hadonászva kászálódott ki az autóból, a lebukó nap hátulról világította meg aranyszínű haját, karcsú alakját, hosszú lábait. Ádám azonnal beleszeretett. Megbabonázta a gyönyörű szőke lány. Az autókat csak kisebb sérülések érték. Meghívta egy kávéra. Másnap már randiztak. És utána amilyen gyakran csak lehetett. Andi harminckét éves volt, egyedülálló. Kis lakásban élt a belvárosban. Ádám, mikor csak tehette, felkereste őt, akivel közel az ötvenhez, újra vonzó férfinak érezhette magát. Egy gyönyörű, fiatal teremtés kívánta, szenvedélyes, odaadó testtel és lélekkel.

Andi kinyitotta a szemét, szeretkezés után kisimult arcán huncut mosoly jelent meg, ahogy kéjesen nyújtózkodva a férfit nézte.

– Mennem kell – mondta az rekedten. A lány arcán ragyogó mosolyt lassan felváltotta a szomorúság. Ádám nem szeretett hazamenni a feleségéhez. Elhidegültek egymástól. A gyerekek kirepültek, ők pedig csak lézengtek unatkozva egymás mellett a nagy, üres lakásban. Mély sóhajjal visszabújt még egy kicsit Andi forró, meztelen teste mellé, gyengéden megcsókolta. A lány ráfonódott, szorosan ölelte, mint aki sosem akarja elengedni.

– Holnapután jövök! – súgta a lány fülébe, magára kapkodta a ruháit és nehéz léptekkel hazaindult.

Másnap este Ádám szórakozottan hallgatta a tévében a híradót. Felesége a háttérben vasalt, közben a munkahelyét szidta folyamatosan. Ádám nem tudott koncentrálni sem erre, sem arra. Andi járt a fejében. Hívta ma délután, de a lány nem fogadta a hívását. Rossz érzése volt, mert mindig visszacsörgeti, ha nem tudja felvenni a telefonját.

…halálos kimenetelű baleset történt ma délután a Vajda utcánál. Egy fiatal nő a megengedettnél nagyobb sebességgel kanyarodott, és egy fának ütközött. Azonnal szörnyethalt. A kiérkező mentők már nem tudtak segíteni rajta...

Ádám nézte a képernyőn pár pillanatra felbukkanó, összeroncsolódott autót. Ezüstszürke Suzuki, mint Andié. Előbbre hajolt a fotelben és megpillantotta a piros plüss szívecskét, ami a visszapillantó tükrön himbálózott. Ő vette a lánynak. Ádám határozottan felismerte. Hitetlenkedve bámulta a tévét, ahol már egész másról szóltak a hírek. Tenyerét a mellkasára szorította.

Felesége gyanakvó tekintetétől kísérve a férfi a konyhába támolygott. Rágyújtott és tárcsázta Andi számát.

Géphang közölte: a hívott szám nem elérhető…

Ádám lerogyott egy székre, homlokán verejték csillogott. Ez csak valami tévedés! Nem jól láttam, nem volt ott a szívecske! Vagy ha mégis, biztos nem Andi vezette az autót. Talán kölcsönadta a barátnőjének. Miért nem veszi fel a telefont? Ádám úgy érezte, megőrjíti a bizonytalanság.

Másnap szorongva ébredt, összeszorult gyomorral. Reszkető kezekkel egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Elhatározta, munkába menet beugrik Andihoz. Az autóból újra hívta, de sikertelenül. Görcsösen markolta a kormányt, éles csikorgással fékezett a bérház előtt, ahol a lány lakott. Kettesével vette a lépcsőfokokat, lihegve csengetett be az ajtón. Csengetett egyszer, kétszer, hosszan, de semmi mozgást nem észlelt bentről. Türelmetlenül verni kezdte az ajtót. Andi szomszédja nézett ki a lépcsőházba.

– Ne csengessen kedvesem! – szólt a nő rekedt hangon – Andika már sosem nyitja ki azt az ajtót! Autóbaleset érte. Meghalt!

Az ősz hajú hölgy sírva dőlt az ajtófélfának, arcát kezeibe temette. Ádám körül megfordult a lépcsőház. Elgyengült lábai nem bírták el, megsemmisülten lerogyott a lépcsőre.

Nem ment el Andi temetésére. Egyedül szeretett volna elbúcsúzni tőle a szertartás után. Egész nap megszállottként dolgozott a munkahelyén. Munka után egyenesen a temetőhöz hajtott. Majdnem odaért, mikor egy mellékutcából ezüstszínű autó csapódott ki, egyenesen az ő kocsija bal elejének. Mindkét autó visító gumikkal fékezett, majd megállt. Ádám mérgesen rántotta fel a kocsija ajtaját.

A másik autó ajtaja is felpattant, és a férfi lába földbe gyökerezett…

Andi szállt ki a kocsiból! Ugyanúgy, mint, mikor megismerte! Hadonászva, felháborodottan közeledett felé, szőke haja csillogott a lemenő nap narancsszínű fényében. Ádám nézte döbbenten, hitetlenkedve azt, amit ésszel fel nem foghatott.

Tett egy lépést a lány felé.

Andi! Andikám! Hát nem haltál meg? Vagy álmodom? Megbolondultam? Mi történik velem? Zavarodott gondolatokkal közeledett a közben lecsendesült, könnyes szemű tünemény felé.

– Andi! – tárta két kezét a lány felé a férfi és lassan térdre rogyott.

A lány szelíden hozzálépett és felemelte.

– Bea vagyok! Andrea ikertestvére. Nem beszélt rólam? Egypetéjű ikrek vagyunk, nagyon hasonlítunk, mindig összekevertek bennünket. Egyszer elcsábított Andrea tőlem egy fiút, akit nagyon szerettem. Azt hitte, velem találkozik, de Andi lecsapta a kezemről. Emiatt nem beszéltünk már évek óta. Most már nagyon bánom. Nagyon!

A lányból kitört a zokogás. Ádám agya kezdett kitisztulni. Nem bolondult meg. Nem álmodta az egészet. A síró lány az ő halott szerelmének a hasonmása.

A lány reszketve nézett rá.

– Ki maga? – kérdezte hirtelen.

– Nem számít ki vagyok! Szerettem Andreát.

Bea mindent értő tekintete mélyen fúródott a férfi szemébe.

– Meghívhatom egy kávéra? – kérdezte Ádám, és de ja vu érzése támadt.

– Köszönöm, az most jól esne! – mondta letörten a lány és elindult. A férfi megbűvölve nézte: ugyanaz a kecses alak, hosszú lábak, tökéletes formák! Ugyanaz a ragyogó kék szem, szőke göndör haj!

– Ilyen nincs, csak a mesékben! Ez szinte… szinte hihetetlen! – gondolta, és kábultan az eseményektől, megbabonázva elindult az alkonyi fényben a lány után.