HTML

Kis Magyar Dekameron

Az Unió Film és a Litera közös projektje.

A LITERA SZERZŐI

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök.

Kapcsolat:

magyardekameron@gmail.com

litera@litera.hu

Utolsó kommentek

Friss topikok

2010.03.16. 19:29 magyardekameron

Tamm Viktor: Dupla csilis burger

Címkék: tamm viktor

Józsi már nyitáskor bent volt, mint általában. A főnök nagyhangúan, pajtáskodva üdvözölte, mi van Józsi bátyám, hát haza se ment aludni. Közben megérkezett a többi kolléga is, a kedvesen nevetgélő lánykák, kik talán a bölcsészkar padjából kerültek a pult mögé, s az idősebb, veterán mekisek is, akiknek már kisujjában volt a szakma csínja meg bínja. Kilenc óra sem volt, mikor már megtelt a Kálvária téri McBurger tágas terme, s elkezdődött a mindennapos hajtás, melyet Józsi, a biztonsági őr oly elégedetten figyelhetett egy padról a sarokban.

 

Józsi nem beszélt sokat, - sőt, ha szólt, akkor is alig értette valaki, mert leginkább csupán motyogott halkan – mégis, gesztusai bőven többet mondtak az elégnél. Most is, ahogy méltóságteljes léptekkel végigvonult a padok között, hajlott hátát a lehetőségekhez mérten kiegyenesítve, s ide-oda biccentgetett, levett egy piszkos tányért egy asztalról, feltörölt szalvétával egy majonézfoltot, majd helyre tett egy poharat élére vasalt, fess öltönyében, mindenki láthatta, hogy Józsi igen komolyan veszi munkáját, s nemcsak jó benne, de minden bizonnyal a legjobbak között van. Jellemét még régen a Hazafias Népfront pártmunkási teendői acélozták meg, s finom, már-már úri modorát is a hivatali munka során sajátította el. S bár a nyolcvanas évek utáni életútját többek előtt homály fedi, kérdezni-faggatni róla felesleges volt, mert senki nem volt inkább a helyén itt, mint ő.

 

A fiatal és gyakran cserélődő kollégák közt aligha tudott volna különbséget tenni Józsi, ha felszólították volna rá, de ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna munkahelyi barátai: a régebb óta ott dolgozókkal egytől egyig jó viszonyt ápolt. Elég csak látni, ahogy a padok közt kerengő Józsit finom biccentéssel üdvözlik a takarítók, nagyot köszön rá Feri, a konyha legidősebb és legtapasztaltabb tagja, ki máris a munka utáni sör lehetőségével kecsegteti. Feri felesége, Ilike már a pult mögött szorgoskodik, de még munkája közben is gyakran odamosolyog Józsi felé. A dús keblű, jó kedélyű, kedves hangú Ilike – ki majd’ öt éve élt már együtt Ferivel – Józsi számára is a legkedvesebb társalkodó volt, még ha beszélgetésre csak elvétve kerülhetett is sor. Józsi – aki lomha sétája után, Béla, az unott, egykedvű takarító mellé heveredett egy boxba és munkahelyi ügyekről váltottak egy-két szót – most is azon kapta magát, hogy lopva Ilikét nézi, ahogy könnyed mozdulatokkal merít a krumpliskosárból, lágy hangján hátrakiált, hogy két dupla sajtos lesz ferikém, vagy rengő, csábosan izgő-mozgó emlőivel a pult egyik végéből a másikba vonul. Amikor egyszer Józsinak háttal állva lehajolt, hogy kinyomjon némi tejszínhabot egy shake-re, Józsi hirtelen arra gondolt, de beleharapna formás fenekébe, akár egy frissen sült hamburgercipóba (s miközben nézte, egy cipóba – mely ugyan nem volt éppen frissen sült – bele is harapott). De rögvest elszégyellte magát, mert eszébe jutott töpörödött, öregecske, vékony kis felesége, aki jó tizenöt évvel idősebb lehet a mégoly fiatalos és vérbő, de már negyven körüli Ilikénél, s meg is nézte telefonját, hogy nem hívta-e az asszony valami intéznivaló miatt. Nem hívta, de a mobiltelefon háttérképének láthatása – melyen szürke házastársa az apró konyhában szorgoskodott – némileg rosszul érintette, és fancsali képet vágott.

 

Józsit álmodozásából egy rosszul öltözött, hajléktalannak tetsző figura ébresztette, aki valamit maga elé mormolva a vécé felé tartott, anélkül persze, hogy bármit is vásárolt volna. Józsi határozottan lépett utána, megállította s olyan udvariasan tessékelte ki, hogy aki látta, talán meg is lepődhetett azon, mennyire értik ők egymást, s mennyire megadóan, tisztelettel, belenyugvóan megy ki a hajléktalan a biztonsági őr finom unszolására. Amikor Józsi végül rácsukta az ajtót, kihúzta magát, büszkén lépdelt kettőt, aztán egy elhajított szalvétát kidobott a kukába, s azzal visszaült a szóltan Béla mellé.

 

Bár Béla s mások rebesgették, hogy Ilike dús bájai nem maradnak elzárva az arra éheseknek, Józsi ezt nem tudta igazán elképzelni. Noha ő maga is belevaló nőnek tartotta Ilikét, látta benne a kellő kifinomultságot is. Most is ügyet sem vetett kollégáira, kik dühödten cigiztek a bejáratnál a szünetben, és többek közt Ilikét is szóba hozták, hanem ismét Ilikét nézte, aki a kávézórészen Sztorit olvasott és eltartott kisujjal itta a fahéjas cappucinoját. Régivágású, elegáns, mégis visszafogott melltűje, melyet Ilike még a munkadresszére is kitűzött, s mely frivol módon mégis a termetes keblekre irányította a figyelmet, szintúgy arról győzte meg Józsit, hogy a vaskos tréfák és a látszólagos nyerseség mögött finom lélek lappang. Ebbéli véleményének hangot is adott, mikor Bélával trécseltek a délután.

 

Az sem zavarta Józsit, hogy Ilike szája oly gyakran volt maszatos, mert rendre elvonult a hátsó kijárathoz, hogy üres pillanataiban befaljon egy dupla csilis hamburgert – azért pont ezt, mert ez volt a kedvence. Ma azonban, mikor Józsi is arra járt éppen, Ilike megszólította, s arra kérte, segítsen neki a raktárban. Józsi örömmel beleegyezett, ahogy mindig, így Ilike megtörölte száját – így sem lett teljesen tiszta – s elindultak a raktárba. Ott aztán Ilike egy nagy dobozra mutatott a szekrény tetején, hogy azt emelje már le Józsi, s miközben amaz tápászkodni kezdett, gömbölyű hátsóját kacéran Józsi ágyékához nyomta. Józsinak nyomban fejébe szökött a vér, férfiassága pedig úgy ágaskodott fel, mint az utóbbi tíz évben soha. De nem volt ideje szégyenkeznie emiatt, mert Ilike lerántotta róla nadrágját, s anélkül, hogy Józsi bármit is szólhatott volna, magára húzta a férfit. Szeretkezésük rövid volt és szenvedélyes, Józsi ügyetlensége miatt még a szekrény tetején lévő doboz is rájuk borult, telis-teli frivol kis hamburgercipókkal. Aztán Ilike lekászálódott Józsiról, dobott felé egy halvány mosolyt és visszament a pult mögé.

 

Józsinak beletelt egy pár percbe, míg összeszedte magát, kimászott a cipók közül s megigazította egyenruháját. Aztán ő is visszament dolgozni, s a zavar, mely elfogta, arra késztette, hogy hátratett kézzel odalépjen egy nyugodtan falatozó vendéghez, s megkérdezze minden rendben-e. De rosszulléte ettől sem csökkent.

 

Józsi másnap – bármennyire restellte magát is érte – lila, szerelmes ködben indult munkába. Még korábban érkezett a szokásosnál, a tükörben sokáig simította waxxal a haját, s gombóccal a torkában várta Ilikét. Amikor a lány végre föltűnt, bennfentes kacsintással és flegma mosollyal üdvözölte. Józsi lelkének ez olyan volt, mint olaj a tűzre. Egész nap az ő tekintetét kereste, s amikor kávézott, akkor is mellé ült, bár egy hang nem jött ki a torkán. Úgy tűnt, semmi sem változott, a mindennapos rutin éppolyan volt, mint bármely másik napon, csak éppen – az egyébként végtelenül nyugodt természetű – Józsi lelkében dúlt pusztító orkán. Záráskor odalépett Ilikéhez, s minden bátorságát összeszedve meghívta egy italra, ám a másik nem tudta mire vélni a dolgot, s zavart mosollyal mondott valami olyasmit, hogy majd legközelebb. Azzal elindult oldalán Ferivel hazafelé díszes melltűjében, csillagászati méretű, rengő-ringó ülepével, melyre Feri a jól végzett nap után egy egészségeset rá is csapott.

 

Józsi azonban nem adta fel. Munka után vásárolni ment, s gyönyörű, díszes, mégis fiatalos melltűt és kitűzőt vett, s otthon, pöttöm és zordon felesége elől a vécébe bújva aprólékosan be is csomagolta azt. Munkaidőben végig a lehetőséget kereste, hogy odaadhassa, ám nem nyílott rá mód, s ezért várt, míg Ilike újra kimegy a hátsó kijárathoz dupla csilis burgert hammolni. De csak nem akart Ilike kimenni, s mikor utána eredt, hogy megkeresse, csak Ferit és egy takarítónőt találta, heveny flörtölés közben. Feri csak foghegyről vetett oda neki valamit, hogy talán hagyja őket magukra. Józsi hűtlenséget szimatolt, és Ilike iránti heves érzülete szánalommal és gyöngédséggel vegyült emiatt – megrendültségét pedig a mogorva Bélával is megosztotta néhány tőmondatban. Aztán újra Ilike keresésére indult, és némi tétova bandukolás után az egyik irodaszobából meghallotta kolléganője jellegzetes lihegését. Leült egy székre, várakozott, s lassan elborult az arca. Mikor Ilike kijött a főnökkel vidáman, egymást paskolva, Józsi elkámpicsorodott képpel adta át az ajándékot, amit Ilike zavartan, közömbösen fogadott, s végül megcsóválta a fejét és visszaadta.

 

A következő napokban Józsi teljesen megváltozott. Apátia lett rajta úrrá, naphosszat bambult maga elé, s csak vakkantott valamit, ha hozzá szóltak. Céltalanul ténfergett a Kálvária téri McBurger padjai között, s a sírás kerülgette. Este embriópózban fordult a fal felé ágyában, s halkan nyöszörgött, míg mellette pirinyó felesége az igazak álmát aludta. Másnap nagyon korán kelt, s elszánt arckifejezéssel bement a McBurgerbe. Felvette magára a visszautasított kitűzőt, és lement a raktárba és elkezdte falni a sületlen csilis burgereket. Falta, falta, mit falta, tömte, dobálta, öntötte magába. Elszánt volt, akár egy virtigli pártmunkás. Pontosan látta maga előtt, mi fog vele történni: látta, ahogy megtalálják Ilikéék, a Főnök és Feri, és ő csak fekszik ott holtan, magát összeszarva és összehugyozva, lehányva, véresen és undorítón, rajta a gyönyörű kitűzővel. Ilike arca elszörnyed, s rádöbben jóvátehetetlen bűnére, de Feri előtt elfolytja sírását. Hulláját, hogy ne legyen botrány, a hátsó konténerbe dobják – a sok lerohadt marhaszelet, shake-es doboz és penészes osztrák krumpli közé. Két napra rá pedig megjelenik töpörödött, vékonyka, alázatos kis felesége, egy életnyi irodai munkától megroggyantan, s férje felől érdeklődik, akit persze senki sem látott. A feleségét néző Ilike azonban végül nem bírja tovább, rezgő arcizmai megadják magukat, és Ilike elbőgi magát, ordítva ráborul egy pénztárgépre, és csak zokog és zokog, hogy csak úgy gyűlik alatta a tócsa. Józsi pontosan látta mindezt maga előtt, és mérget vett volna rá, hogy így is lesz majd. Végül azonban mégsem így alakult. Józsi ugyanis az ötödik csilis burger után fuldokolni kezdett, és kihányta az egészet a vécébe. Még mindig a vécéülőkét markolta, mikor halotta az ajtó zárjának kattanását, a főnök hangját, a lányok heherészését. Lassan feltápászkodott, megigazította haját és ruháját, kiment, s mindenkit udvariasan, halkan motyogva, magabiztosan üdvözölt, Ilikének is csak nyugodtan biccentett egy nagyot. Azzal hátratett kézzel, méltóságteljes léptekkel végigvonult a padok közt, szigorúan végigmérte az éppen érkező vendégeket, majd fogott egy asztalon maradt kólás üveget, kidobta, és kihúzta magát.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kismagyardekameron.blog.hu/api/trackback/id/tr341845048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása