Nekropoliszban zene zendültEgy süket, őszi napon.Én már meghaltam akkor régenS feküdtem vörös ravatalon.Sírt az ajtóm. Csöndben belépettValaki és nevetett,Valaki, kiért sokat sírtamS akit halottan is szeretek.Megsimogatta sárga arcomÉs kacagott, kacagott:»Fény-emberem,…
Utolsó kommentek